– a kommentátor visszanéz –
Gyurcsányi köztisztasági terv ide, kampányfinanszírozási csodareceptek oda, az uniós pénzelosztás nálunk finn módi helyett inkább a görögös bonyolításra hajaz. Protestáns etika hiányában mediterrán korrupció. Skandinávia helyett inkább Latin-Európa felé leng a baksisjelző detektor. Ott is demokrácia van, csak épp a közpénzileg lebutított típusból.
Demokráciánk nagykorúvá válásának esztendejét kiértékelni szándékozván, a bőség zavarával tusakodunk. Sűrű időszak van mögöttünk. És ezt nem panaszkodásként mondjuk. Jómagunkat kifejezetten gyönyörködtet a Köztársaság sokarcúságának változékonysága. Az egyhangúság unalmas, mellesleg pedig főképp a diktatúrákat jellemzi.
Amellett a belpolitika entrópikus felszíne komoly, rendszerszintű stabilitási potenciált takar. Idén újfent bebizonyosodott: a szoclib nácipara légből kapott. Tavalyi városgyújtogató, köztévéfoglaló happeningjük után agyhalott neohungaristáinknak csupán halovány utórezgésekre futotta. Pár száz főre rúgó, garázdasággal összekötött infantilis zombitalálkozók, börleszkízű hídblokád. Néhány ütés Csintalannak, pár lövedék a Hiller-villára. Ennyire tellett őtőlük.
Nincs olyan szervezett erő, amely a demokratikus államrendet megdönteni (vagy komolyan veszélyeztetni) lenne képes. Így a parlamenti kordon és a gumilövedékes overkill minimum túlreagálás volt. Felelős persze azóta sincs.
*
Vigasztalódjunk azzal, hogy a feketeinges droidok rohama mellett a zsaroló politikai sztrájk is befulladt.A szindikalista fundamentalizmus jegyében zajló LIGA-akció, megindulása pillanatában feldobta a bakancsot. A Gaskó-művelet kudarca igazolta: reformlépéseket parlamenten kívüli nyomásgyakorlással lehetetlenség blokkolni. Rendszerünket nem kívülről fogják bedönteni, magától omolhat darabokra.
Például, amennyiben vezérlő elitünktől csak olyan, piaci fügefalevéllel dekorált látszatmegoldásokra telik, mint a társadalombiztosítási reformpótlék. Lássuk be, ez volt az idei főfogás a politika konyhaműhelyének étlapján. Penészes, elavasodó állami torta ez, friss szabadpiaci mázzal bevonva. Étvágygerjesztő, amíg bele nem harapunk.
Korlátozott, túlszabályozott verseny lesz az új pénztárak között, állampolgári döntéskényszer nélkül. Gyilkos konkurenciaharc helyett barátságos mérkőzés, állami túlsúllyal. Mintha olyan csapatok fociznának egymással, akiknek többségi részvényese ugyanaz. Rengetegszer képernyőre vetettük: az országházi döntéshozók úgy akarják a nagytőkés kecskét beengedni az udvarba, hogy a rohadóban lévő gondoskodó, paternalista káposzta is megmaradjon. Csakhogy ez lehetetlenség. A Fidesz (és orvostársadalom bigottjai) a vadkapitalista ordasok győzelmét hallucinálják. Holott ez nem a piac. Inkább annak legyengített-felhígított, béna karikatúrája.
Orbánék látszatra bírálják Fletó egészségügyben mixelt állami-piaci koktélját. Valójában nagyon is tetszik nekik. Annyira, hogy ez lett általános programszerkesztési rendezőelvük. Egyaránt van benne kádári ígéretdömping és piacképes javaslatcsomag. A tb-jogszabály mellett a Fidesz-kortesbiblia volt az idei esztendő leginkább várt attrakciója. De a vajúdó hegyeik egérnél ugyan nagyobbat, ám oroszlánnál mindenképp kisebbet szültek. Egy macskát, amely ügyesen karmol, harap ugyan, de leginkább a saját farkába.
A legnagyobb ellenzéki pártnak köszönhetően a referendum-csermely népszavazási zúgópatakká duzzadt. Elérvén a kád szélét, próbának alávetve a túlfolyónyílás vízelvezető kapacitását. A tradicionális parlamentarizmus hívei dörzsölhetik tenyerüket. Az OVB háza táján betetőző kérdésözön alaposan erodálta a népszavazás intézményének presztízsét, s felvetette a kérdést: ha a parlament döntései bármikor felülírathatók egy összetrombitált lakossági röpszavazással, akkor ugyan mi tesz különbséget a honatyák időközi visszahívhatóságának antiparlamentáris dogmája és e között? Mindössze annyi, hogy itt nem a képviselőket, hanem a törvényeket hívják vissza.
Amúgy ha jövőre a referendum-sorozaton ismétlődne 2004. december 5., az ingoványossá teheti Orbán szilárdulóban lévő pártbéli helyzetét. Ezt a kormányoldal legkönnyebben egy „puha bojkott” révén segítheti elő.
*
Jócskán akadtak belterjes közéletünkben morális csatornabűzt szétárasztó ügyek. Viktor konjunkturális széljárástól függően előbb Árpád-sávot protezsált, aztán elhatárolódott a Gárdától. Fidesz-politikusok méltatták Wass Albert szalonfasiszta regénygyáros életművét. Horn Gyulát, a pártállami diktatúra „56-os restaurációjára büszke veterán karhatalmistát állami plecsnire invitálták. Elnöki vétóval úsztuk meg a szégyenfoltot.
Ami a volt miniszterelnök születésnapi partiján történt, a baloldal privát arculati kataklizmája. Utána a szocialisták- részegen imbolyogva Nagy Imre és Kádár János örökségének pólusai közt- megpróbálták beadni, hogy a Zuschlag egy csúnya kór orvosi neve, amely alattomosan ledönteni akarta végtagjairól a jóhiszemű szocik bizalmi indexét. E sorok írója azonban úgy véli: Zuschlag János nem a betegség, csak tünet. Szimptómája, ahogy elitünk- médiakuratóriumos, közalapítványi delegáltak, civilnek álcázott fedőszervezetek révén- pártkasszákat és magánzsebeket töm.
Gyurcsányi köztisztasági terv ide, kampányfinanszírozási csodareceptek oda, az uniós pénzelosztás nálunk finn módi helyett inkább a görögös bonyolításra hajaz. Protestáns etika hiányában mediterrán korrupció. Skandinávia helyett inkább Latin-Európa felé leng a baksisjelző detektor. Ott is demokrácia van, csak épp a közpénzileg lebutított típusból. A Gripen-ügy baljós ómen. Ugyanis nem akkor igazán büdös a szitu, amikor valamelyik párt hangosan kenőpénzt emleget, hanem mikor összparlamenti kussolás van egy alibivizsgálat semmitmondó frázishalmozása után.
Bizton kijelenthetjük: a feminista ortodoxia (és a politikai korrektség) harcosai csapnivaló évet zárnak. A Zsanett-ügy kapcsán példának okáért csúnyán mellélőttek. Köztudatunkba robbant a feltételezett- szexuális bűntényt megvalósító- rendőri erőszak. Hírek szerint öt utcai zsaru lett volna a tettes. Aztán vizsgálatok sorozata fényt derített rá, a tények ilyetén beállítása- enyhén szólva- nemigen harmonizál a valósággal. (De addigra tábornoki fejek repültek. Gergényiék tényleges baklövészetük helyett egy fantombűntény miatt kerültek lapátra.)
Hogy ki erőszakolta meg Zsanettet, éppúgy nem tudjuk, minthogy ki verte össze Kármán Irént. De bizonyos önjelölt, doktriner jogvédők- igencsak rossz szolgálatot téve a civil kurázsinak- már a hatóságok elébe kanyarodva nyomoztak, vádat emeltek és ítéletet hirdettek. Pont úgy, akár a Mortimer-ügyben. Ott rasszista attakot, emitt hímsoviniszta rendőrbrutalitást borítékolva. Aztán volt nagy pofára esés.
Holott tudhatnák: amikor megalapozatlanul, tények nélkül kiáltunk farkast, olyankor épp az igazi ragadozók zavartalan cselekvését, bűneik rejtve maradását segítjük.
*
Csapásokat kapunk- mondaná Virág elvtárs. Hisz a végszavazásán elvérzett a kvótatörvény. Biggyesszük ide rögvest: hála a jó sorsnak. Merthogy szabad országban nem szabadna olyan jogszabálynak léteznie, amely a faji törvények és a marxista osztálydiszkrimináció logikája alapján generál esélyegyenlőséget.A jogegyenlőség amúgy sem azt jelenti, hogy ha vetélkedőn, felvételin, jelölőgyűlésen elindulnak százan, úgy a legelső tíz csak akkor győzött igazságosan, ha fele nő. Nem, a legrátermettebbek nyernek. Aztán, ha nyolcvan százalékuk hölgy, éppúgy respektálandó, mintha csak húsz.A nőkneknem előjogok kellenek. Hanem annak biztosítása, hogy élhetnek a törvény garantálta lehetőségeikkel.
Felállt viszont egy reményteljes személyi összetételű bizottság ügynökvonalon. Ámbár az előjelek kevéssé voltak szívderítőek, bízhatunk abban, hogy a félmúlt-átvilágításban utazó történészek nem hagyják lerázni magukat. S talán digitalizálódnak a nevesített spiclikartonok.
Félszívvel, de mégiscsak ünnepelhetünk amiatt is, hogy azonos nemű honfitársaink regisztrált élettársi kapcsolat címszó alatt „legalizálhatják” párkapcsolatukat. Ami nem „igazi” házasság- örökbefogadással, „rendes” polgári szertartással- de a semminél azért több. És végre ombudsmanilag kimondatott: a hugyoztatós diszkórazziák törvénytelenek. Olyan sudribunkó zsaruvirtusra utal a parlamenti biztos, mikor ránézéses-hasraütéses módszerrel kötelezik vizeletadásos drogtesztre a jelenlévő fiatalokat.
De ezeken kívül is volt derűre okot adó történés. Mondjuk az, hogy államfőnk lepöckölte a Polgári Törvénykönyv véleményszabadság-csorbító módosítását. Sajnálatos, hogy kormánytöbbségünk úgy véli, a demokrácia pereme alatt megbújó ultrák ellen a Kádár-rezsim mentalitásával lehet harcolni. Ennek alapüzenete: betiltani a szélsőséget! Oszlassuk fel, tiltsuk ki a Gárdát.
A probléma mindezzel az elvieken túl az, hogy a falvak utcáin provokáló, erődemonstráció céljával díszlépést kivágó Turuljugend – inzultuscselekedetek hiányában túlreagálásnak minősülő – nyilvántartási kiradírozása semmit nem változtat. Keretlegénységük más fantázianéven rögvest aznap újjáalakul. És a tiltó határozat nem orvosolja a Magyarország peremvidékein létező etnikai feszültségeket.
*
Végül némi hírkommentár-summázat külországból. Az oroszok továbbra is a gázcsőben vannak. Onnan pedig még a spájznál is nehezebb kizavarni őket. Főleg, ha nem újítunk be gyorsan transzatlanti relációjú energiapolitikát. Burmában tovább zajlik a politikailag rezisztens népesség tizedelése. A világ- szóbeli neheztelésen túl- nemigen moccan rá a témára.
Uniónk ehelyett bizonyságot szolgáltatott a diktátoroknak: a bírósági komédiának álcázott túszszedés üzletnek sem utolsó. A tömeggyilkos Kadhafinak gyümölcsöző államközi tranzakciók formájában esett le a tantusz a bolgár ápolóper kapcsán. Sarkoval pedig- úgy látszódhat- a neoliberális atlantisták törököt fogtak. A kiszámítható masszívsággal USA-fóbiás francia átlagelnök helyett kaptunk egy öntörvényű, politikailag néha beszámíthatatlan posztgaulleistát.
Apropó, törökök. Kemálistából iszlámistába átmenetet képező eurázsiai szubkontinens-államuk a kurdisztáni hullahegyektől a Márvány-tengeri Riviéráig terjed. Uniós státusza bizonytalan, főleg, hogy a törökök és kurdok már az unión belül is ritkítani próbálják egymást.
A Nagy Vízen túl immár a jövőre finisbe érő elnökválasztási kampányra gyúrnak. Lesz-e Clinton-elnökdinasztia a Fehér Házban? Vagy az első afroamerikait üdvözölhetjük ott? S vajon a republikánusok kit futtatnak be? Bush favoritját vagy az elnök belső oppozíciójának vezérürüjét? Nyitott kérdések.
A szerző rendületlenül kiáll a terrorelhárító hadviselés, civilizációnk önvédelme mellett.Mindez hatalmazza fel rá erkölcsileg, hogy rámutasson: a jogos küzdelmet bődületesen debil, velejéig ostoba módon ütemezte George W. Bush. Aki hagyta magát beleugratni egy végtelenített öldöklésbe Irakban. Ahelyett, hogy az afgán műveletek sikerre vitelére, a nagyságrenddel veszélyesebb Irán sakkban tartására és az izraeli-palesztin helyzet rendezési kísérletére összpontosította volna erőforrásait. (Jelentjük ki magunkat is korrigáló önkritikával.)
A globális felmelegedés ügyében való dogmatikus, tagadásban lecsapódó konfrontáció helyett sem ártott volna piackonform klímavédelmet átnyomni a nemzetközi közösségen.
Hát dióhéjban ennyi volt a 2007. Szabadságjogokban gazdag, piacelvű jólétben bővelkedő, terrormentes új évet kívánunk mindenkinek!
Papp László Tamás
