Forrás: Magyar Hírlap

„Igen, kedves barátaim, ez a Jézus-sztori nem úgy alakult ki, hogy tényleg idejött az Isten fia ágálni. De hát csak nem gondoltátok komolyan! Sajnálnám. Nem, ez egy kedves decemberi mese. A gyerekeknek”- írja Tóta W(orluk) Árpád – Pulitzer-emlékdíjjal „hitelesített” – provokátor publicista Született december 25-én című írásában.

A szerző (egyik legfrissebb szerzeménye egy többmilliós kormányzati propagandamegbízás) az Index.hu képernyőjén keresztül a képünkbe hányta, miként vélekedik Jézus „sztori”-járól”. A „Jézus-mondakört” megelőzte a Nap fiáé, Mithrasé, aki csupán „humánerőforrás-menedzsmentben maradt alul”, mert vallása nem engedte be a szegényeket és a nőket – von egyenleget Tóta.

Természetesen a kereszténység nem csupán a mithraizmusból merített, ahogy Shakespeare sem szimplán lemásolta elődei drámáit – bölcselkedik Worluk, majd továbbfűzi a gondolatot: „Nagyszerű meséket talál ki az ember.”

„Nem volt-e példaképünk mindannyiunknak Luke Skywalker vagy legalább Darth Vader?”- teszi fel a szónoki kérdést, majd a nagyon egyszerű szerzők által még egyszerűbb olvasóknak írt képregények terminológiájával megállapítja: „Így szültük meg magunknak Jézust. (…) Összeraktuk abból, amit találtunk a legósdobozban. De hiszen így lett a zsidó Egyisten is: a szomszéd népek istenségeit olvasztotta egybe a zsidóság, hogy sikeres crossover termékké fejlessze, és taroljon vele az istenpiacon. (…) Az ember megteremti magának az istent, aztán ha az isten nem dolgozik meg a hitéért, szó nélkül lecseréli egy másikra. Mehet vissza a balettba ugrálni. A verseny megoldja.”

„Távozz tőlem, Sátán”- védekezett Jézus a kételkedés ragálya ellen. Tóta is a kételkedés vírusát igyekezett beültetni a kereszténység egyik legszentebb ünnepén olvasói lelkébe.

Szegény Tóta nem tudja, hogy a hívőkről lepattannak zavarkeltőnek, meghökkentőnek szánt szavai, mert a hívők úgy tartják, a végtelen hatalmú Isten az övéit megvédi a kételkedés, a kétségbeesés gyötrelmétől.

Az istentagadók pedig nem lesznek még jobban megerősítve Tóta egyszerű okfejtése által.

Mi lehetett hát a célja a tanult kollégának a december 25-i írásával, ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy csupán a feltűnési viszketegség miatt, avagy a baloldali liberális underground köreiben dúló divatnak megfelelően igyekezett rúgni egyet ő is a keresztényekbe?

Miért fáj annyira Tótának, éppen karácsony táján, hogy vannak, akik akár szó szerint képesek hinni a Jézus-történetben?

Miért nem az fáj neki, hogy miközben olyan hülyeségekre költi a kormány a köz pénzét, mint a Tóta-féle animációs propagandafilm, aközben Krisztus-arcú fedél nélküli öregemberek hálnak az utcán a kapualjban, az aluljáróban kartondobozokon, mert az ő emberi jogaiknak megfelelő hajlék finanszírozására már nem futja.

Ha Tóta Krisztus korában élt volna, talán Pilátus krónikása lett volna pár arany rendszeres jövedelemért, és gazdájának tetsző cinizmussal tudatta volna az utókorral, miként kiabálta a tömeg, hogy „Feszítsd meg!”

Torkos Matild főszerkesztő-helyettes