Forrás: Népszava

Már sötétedik, amikor Piroska nekivág az erdőnek. Mélyen dekoltált blúzt és miniszoknyát visel, kosár nincs nála, csak egy könnyű retikül. A fák közül hirtelen előlép a farkas. – Hová ilyen későn, Piroska? Nem félsz? – kérdi fenyegetően. – Mi közöd hozzá? – kérdez vissza szemtelenül a lány. – Amúgy ha annyira érdekel, a vadászhoz megyek dugni. És egyáltalán nem félek. A farkasnak leesik az álla. – Hú, de megváltozott ez a mese – nyögi ki végül.

Ez a vicc jut eszembe, mialatt a Magyar Demokratában Bencsik András cikkét olvasom (Csapdá­ban a gárda, 2007. 12. 20). Ezeket írja: “A gárda megszületett, és kiderült, hogy… barátságos és jóindulatú… sokkal inkább hasonló egy szerzetesrendhez, mint egy katonai egységhez… Ezért terveztünk népfőiskolát, ezért kívántunk súlyt helyezni a környezetvédelemre… Amire nem számítottunk: az ambiciózus, de mindeddig sikertelen Jobbik használni kezdte… Sajnos rossz kézzel és rossz célra igyekszik kisajátítani… a gárdát… A szerény támogatottságú párt néhány ambiciózus tagja… a kocsmapolitizálást választotta, és bevezette a cigánybűnözés fogalmát, ami vegytiszta náci beszéd… alelnöke beleordította a világba a maga náci őrültségét. Ráadásul Tatárszentgyörgyön megjelentek a nyírségi nemzetőrök, karjukon egy vidám nyilas karszalaggal, amit ugyan a mai korosztályok aligha ismernek fel, de… az nyilas karszalag, s a gárda tökéletesen kompromittálódott… a modern nácizmus egyik jelképe lett.”

Ami azt illeti, ez a mese is hihetetlenül megváltozott!

Nem akarom Bencsiket mószerolni, felidézni újságírói és politikai múltja hírhedt fordulatait, az ő személye érdektelen. Ám a Magyar Gárdáról szóló új meséjéhez fűznék pár megjegyzést. Először is azt, hogy a Gárdára a Jobbik nem utólag telepedett rá, az eleve a szélsőjobbos párthoz kötődve jött létre, ahogy egész eddigi tevékenysége során is szorosan összekapcsolódott vele. Ez nyilvánvaló, Bencsik mostani állítását megelőzően senki se kérdőjelezte meg, ő maga sem. Hogy csak egyetlen triviális tényre utaljak: a szervezetet létrehozó egyesület elnöke – megnyilvánulásai alapján a gárda politikai gazdája – nem más, mint Vona Gábor, a Jobbik pártelnöke.

Másodszor arra szeretnék emlékeztetni, hogy a Magyar Gárda paramilitáris szervezet. Az érintettek minden ezt cáfoló, álszent nyilatkozata (parlagfűirtás, hagyományőrzés, jótékonykodás stb.) csak átlátszó ködösítés, ami a hasonló szervezetek létrejöttét tiltó alkotmányos korlátokat próbálja kiiktatni. (E nyilatko­zatok kábé annyi hitellel és valószínűséggel bírnak, mint az a cukros bácsi, aki 2004. január 12-én, a Tilos Rádió elleni tüntetésen tudatmódosító cukorkával kínálta meg N. Giorgo Richárdot, ami aztán annyira megzavarta az ő amúgy tiszta fejét, hogy zavarában elégette Izrael állam (nála lévő) zászlaját. Idővel még az is kiderülhet, hogy Vona is megkínálta a gyanútlan Bencsiket valami fura édességgel azt megelőzően, hogy az belépett a Magyar Gárda egyesületbe, majd élettársával megtervezte a fiúk egyenruháját?) Vessük csak össze a szóban forgó nyilatkozatokat a szóban forgó – félreérthetetlen nyilas reminiszcenciákat idéző – egyenruhával, a hozzá illő masírozással, az egyéb militáns külsőségekkel, az “önvédelmi” kiképzéssel, a lőgyakorlatokkal s az olyan valóban őszinte kiszólásokkal, mint a Vona Gáboré, aki szerint “egy belső polgárháborúban” vagy ahhoz hasonló “kiélezett helyzetben lehet komoly jelentősége” egy “felkészült és józan [sic!] erő meglétének”!

Ez a lényeg! Egyben a tiszta náci, illetve fasiszta képlet (amihez képest az árpádsáv meg a nyilas karszalag csupán díszlet): a párt kötelékében bevethető erőszakszervezet az ellenséggé nyilvánított politikai ellenfelekkel és társadalmi csoportokkal szemben! (Bencsikre csak zárójelben visszautalva: az általa csupán Tatárszentgyörgyön észlelt karszalagok nagy számban voltak láthatók már a gárda legelső demonstrációján is, ahol szintén közreműködtek a derék “nyírségi nemzetőrök” s ahol a Demokrata főszerkesztője is ott pózolt a tribünön. Továbbá a “cigánybűnözés” kifejezés is – melynek “vegytisztasága” amúgy vitatható – kezdettől ott szerepelt a Jobbik politikai szótárában. Lehet, hogy Bencsiket időnként látásmódosító cukorkával is megkínálják? Lehet, hogy Orbán kedvenc főszerkesztőjének egész kacskaringós pályafutása efféle cukorkák szopogatása következtében alakult úgy, ahogy alakult?)

Apropó, Orbán és Fidesz!

Bizony, az ő gárdához való viszonyuk is elég kacskaringós – egyenesnek aligha mondható. Első reakciójuk az egyesülési jog védelme volt a megalakuláskor, ami inkább közvetett támogatásnak tűnt, semmint bírálatnak vagy elhatárolódásnak. Az utóbbitól később is sokáig tartózkodtak (Orbán a mai napig!), az MDF által kényszerhelyzetbe hozott frakcióvezető is csak addig ment el, hogy “a gárda rossz az országnak és rossz a Fidesznek”. Ám a “szómágiától” elzárkózott a neonáci jelenségektől való elhatárolódás ügyében, helyette óvodás színvonalú utalásokat tett politikai ellenfelei antiszemita érintettségére (Gyurcsány egy zsidótól elkobzott villában él stb.).

Maga Orbán sunyi módon próbált a szó szoros értelmében el-, illetve kibújni az újságírók és az egyenes válasz elől (letagadtatta magát), majd amikor azok rányitottak a szoba sarkában kuporgó vezérre, azt mondta nekik, hogy az elhatárolódás eleve rossz kifejezés (ő tehát nyelvi okokból nem használja), miközben kereket oldott. Nem használta legutóbb, az ATV kamerája előtt sem, mondván, a Fidesznek nem kell elhatárolódni a Jobbiktól, minthogy kezdettől el van tőle határolódva. (Bizonyára így van elhatárolódva a saját képviselőitől is – Wittner Máriától, Braun Mártontól -, akik szerepelnek a gárda rendezvényein.)

Szánalmas mesék ezek, alig különbek a Bencsikénél.

Az igazság az, hogy mára olyan hazai és nemzetközi politikai konstelláció alakult ki a neonáci gárda körül, amelyet Orbán és a Fidesz (valamint médiabeli csatlósaik) se hagyhatnak figyelmen kívül. Momentán a mindent – minden elvi megfontolást, demokratikus alapértéket – fölülíró szavazatmaximálási szempont is azt diktálja Orbánéknak, hogy a maguk módján különüljenek el a jobboldali radikálisoktól. E pillanatban úgy fest, az ő voksaik nélkül is nyerni tudnának. Ha később másként alakul a helyzet, s mégis kellenének a szóban forgó szavazatok, akkor eszerint alakul majd a Jobbikhoz meg a gárdához való viszonyuk is.

Akkor majd jönnek az újabb mesék…

3 hozzászólás to “Gárdamesék”

  1. profi

    Hát eddig sem olvastam a Népszavát,de nem sokat vesztettem.Ennyi baromságot összehordani!

  2. joseweiss

    NEM BADARSAG A GARDISTAK NYILAS BANDITAK ES VEZETOIK IS

  3. profi

    Valóban?Neked mindenki nyilas aki árpádsávot visel?Nézz már utánnuk mielőtt igy minősitesz másokat.
    Vagy nem tetszik talán hogy néhány száz ember egyszerre lép,egyre gondol.???
    Egyébként a TV-ben láttam hogy október 21-után egy izraelita származásu honfitársunk is dicsérte a Gárdát,és be akar lépni.Ő is nyilas???
    Mosakodj meg hideg vizzel!!!!