Forrás: NOL

Népszabadság * Tanács István * 2007. december 24.

Vallásközi tortavágás Szegeden Ha Ábrahámot, Jézust és Mohamedet egy asztalhoz ültetnék, biztosan kevesebb vitájuk lenne egymással, mint a két szent könyvre, a Koránra és a Bibliára hivatkozó politikusoknak. Mivel ez nem tehető meg, a Szegedi Hittudományi Főiskolán a nevükhöz kötődő írásos szent hagyományt vizsgálták nemrég egy konferencián, amely A Biblia és a Korán címet viselte. Az esemény szándékoltan több volt mint tudományos eszmecsere: a keresztény, a zsidó és a muzulmán vallás képviselőinek találkozójává, közeledési szándékuk kinyilvánításává is vált. Ott volt a Markovics Zsolt szegedi főrabbi és Eldin Ascserics belgrádi imám. A résztvevők együtt látogattak a zsinagógában, és egymás kezét megszorítva fényképezkedtek a kamerák előtt. Szeged alkalmas hely ilyen találkozásokra: elég közel van a súlyos vallási konfliktusokkal is terhelt Balkánhoz.

A három vallás közös gyökereinek legismertebb momentumai nem részei ma a közoktatás és a média által formált átlagműveltségnek Magyarországon. Mindhárom vallás egyistenhívő; szent írásaikban számos közös szereplő található. Legelsőként Ábrahám, akit Iszmael ágán a muzulmánok is ősatyjuknak tekintenek. Iszmael is Ábrahám fia volt, de nem Sárától, a feleségétől, hanem Hágártól, annak szolgálójától született. Az Úr megígérte, hogy Iszmael utódait is nagy néppé teszi, mivel ő is Ábrahám gyermeke. (Teremtés II. 21.) Az arabokat, mint Iszmael leszármazottait, régebben iszmaelitáknak is nevezték. Pozitív összefüggésben szerepel a Koránban Jézus Isza néven, anyja, Mária pedig Mirjamként.

Ha visszatérünk a gyökerekhez, feltehető a kérdés: a monoteista vallások szent könyvei felszólítanak-e erőszakra: akár a más vallásúak, akkor a saját vallást elhagyók ellen? Jutta Hausmann, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora szerint vannak ilyen szövegrészek a szent iratokban. A szent szövegek közül kiválaszthatók olyanok, amelyek akár egész népek kiirtására szóló felhívásként is értelmezhetők; más szövegek viszont arra buzdítanak, hogy ha megütik a jobb orcádat, tartsd oda a balt is. A hosszú történelem során sok vita volt: mi tekinthető szent szövegnek, ám arról is: ki jogosult azokat értelmezni? Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek Szent Ágostonra utalt, aki az V. században azt írta: „nem hinnék az evangéliumnak, ha nem az egyház adná azt a kezembe”.

Benyik György szegedi teológusprofesszor szerint az értelmezés sohasem lehet annyira szent, mint a kinyilatkoztatott szöveg. A változást az egyházakban éppen a szent szövegek másféle értelmezésével lehet előmozdítani; a szent írás tekintélyével lehet eredményesen kritizálni vezető egyházi csoportok megkövesedett tekintélyét. Jakubinyi érsek viszont arra figyelmeztetett: ha nincs pápa, vagy az általa megszemélyesített tekintély, akkor előállhat olyan helyzet, mint Amerikában, ahol 1900 részre szakadt a protestáns egyház, mert annyiféleképpen magyarázzák a Bibliát. A gyulafehérvári érsek szerint a vallási erőszakhoz nem szükséges idegen vallás: a keresztény vallásháborúk idején ugyanazzal a Bibliával a kezükben estek egymásnak az emberek.

A vallásoknak és egyházaiknak szinte minden időben volt és van kapcsolatuk az állammal. Bár leegyszerűsítve, de elmondható, hogy lehetnek „hatalmon” vagy „ellenzékben”. A hatalomban deklarált államvallásként vagy a hatalomhoz közel álló egyházként a vallási célok elérésére is rendelkezésükre áll az állam ereje. Azok az egyházak, amelyek papjai „ellenzékben” még a szabad vallásgyakorlásról prédikáltak, a hatalom birtokában gyakran megfeledkeztek erről. Üldözni kezdték riválisaikat, mert megtehették. De az erőszakot nemcsak a hatalom adta lehetőség indokolta a történelemben, hanem az elnyomottság, a gyengeség is. A terrorizmus elfogadásának egyik magyarázata is ez: gyengébb vagyok, ezért, ha nem nyúlok kivételes eszközökhöz, akkor sohasem érhetem el céljaimat.

Jutta Hausmann a történelmi krízishelyzet fontosságát hangsúlyozta: az erőszak, a másik legyőzésének, sőt megsemmisítésének szándéka jellemzően a válságos időkben kerül napirendre. A válság, amelyet erőszakkal vélnek megoldhatónak, a látszat ellenére gyakran a hit válsága is: az nyúl erőszakos eszközökhöz, akinek nem elég erős a hite, magabízása.

Az erőszak kiváltó oka nem mindig a vallási, hanem gyakran a hozzá kapcsolódó kulturális különbség. Ma, az emberek migrációjának részeként a kultúrák is vándorolnak; sokkal közelebb kerülnek egymáshoz. Jutta Hausmann szerint nagyon nagy kihívás más vallású emberek közelében élni, mert olyankor sokakban megkérdőjeleződhet, hogy az e a helyes hit, követendő kultúra, amelyben eddig éltek. Például az Európába települő muzulmán vendégmunkások fiatalabb nemzedékeitől el is vár a környezetük bizonyos integrációt, hasonulást – amit viszont a konzervatív családjuk a vallás elárulásaként foghat fel.

A békés multikulturális együttéléshez nélkülözhetetlen a kulturáltság – emelte ki Benyik György. A vallásgyakorlók körében gyakran több a tolerancia, mint a vallástalan emberekben. Gyakori manapság, hogy vallástalan emberek merő szenzációhajhászásból sokkolnak hívőket. Egy mélyen vallásos zsidónak sohasem jutna eszébe, hogy művészeti alkotásként keresztre feszítsen egy disznót, és vallásos keresztények sem rajzolnának karikatúrát Mohamedről.

A szegedi konferencia résztvevői fontosnak tartották a vallásközi párbeszédet – akik ott voltak, ezért is jöttek el. A belgrádi imám például viták után, de megérkezett, miközben a szarajevói muzulmán vezető nem látta ezt lehetségesnek. Kívülállónak nehéz felfogni a párbeszéd esélyeit és határait. Több hittudóstól, egyházi vezetőtől megkérdeztem: ugye, a történelmi tapasztalatok ezt mutatják, egyszer mégis csak eljutnak egy olyan pontra, amikor már nem a másik vallás kinyilatkoztatásainak szent voltát, képviselőinek jó szándékát fogadják el, hanem meggyőzésük (legyőzésük? megtérítésük kísérlete?) kerül előtérbe? Benyik professzor a felvetésre azt felelte: aki úgy kezdi a párbeszédet, hogy a másikat le akarja gyűrni, annak a dialógus nem cél, hanem stratégia. A párbeszéd csak úgy tartható fenn, ha abból indulunk ki, hogy a más vallásokhoz tartozók is megfigyelnek, értelmeznek bennünket, s az ő nézőpontjuk gazdagítja a miénket. A közeledés, önmagunknak mások szemével való megismerése biztonságot ad, kulturális identitásunk részévé válik: segít békében együtt élni másokkal.

A vallásközi párbeszéd résztvevői egyetértettek abban, hogy a szociális gondolkodás, a szolidaritás érzése és gyakorlata jobban megőrződött a vallásokban, mint a vallási közösségeken kívül. Példázatuk szerint a pingvinek a hóviharban szorosan egymás mellé állnak, és az azonos csoporthoz tartozók közösségében keresnek oltalmat. Nekik a természet kínál megoldást, az emberek azonban a hihetetlen technikai fejlődés ellenére ma is rászorulnak valamilyen kultúrára és társadalmi szabályozásra, amely megvédi őket attól, hogy elpusztítsák egymást.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.