Kitelepítettek és hozzátartozóik tartottak megemlékezést Kónyapusztán pénteken az egykori, tizenkét települést magába foglaló „hortobágyi zárt területek” egyik helyszínén. Ötvenhét éve a hatvani vasutastelepről a kónyai juhhodályba száműzött harmincnégy vasutascsalád bűne az volt, hogy a telep közel volt a város ferences kolostorához. A Duna Televízió ma este vetíti a megemlékezésről készült filmet, és közvetítést ad a hodályban tartott éjféli istentiszteletről.
„Úgy bántak velünk, mint a kutyákkal, gyaláztak és mindennek elmondtak minket. Azt, hogy imperialisták lennénk, csak azért nem hangzott el, mert nem bírták kimondani” – idézte fel a kónyapusztai találkozón a nyolcévesen, édesanyjával és hároméves kisöccsével együtt internált Zsákai Piroska. Az Államvédelmi Hatóság által levezényelt internálások több mint kétezer „osztályidegen” és „reakciós” családot, csaknem nyolcezer embert érintettek, és teljes vagyonelkobzással jártak. Az 1950-ben induló kitelepítések első áldozatait és szállíttatásuk borzasztó körülményeit látva a hatvani állomás vasutasai megdöbbentek, és először azt hitték: „újra viszik a zsidókat”. Pár nappal később már a vasutastelep lakói is családostul, nincstelenül zakatoltak a hortobágyi pusztaság felé. „Ha nem lett volna annyira borzalmas és megalázó az ott töltött három év, mondhatnám azt is, hogy szerencsések voltunk. Rákosiék eredetileg a szibériai gulágra szántak minket, de a Hortobágyon dobáltak le a vagonokról, mivel Sztálinnak sem kellettünk.”
A komisszárok a családokat egy téglából rakott juhhodályba terelték, ami sokáig szolgált szálláshelyül a szerencsétleneknek. A birkák adtak itt télen némi meleget, innen azonban egy tetvekkel belakott, hideg katonai barakkba kerültek, ahonnan csak az 1953-ban, a Nagy Imre kormányprogramjának nyomán született, a rabgazdaságok feloszlatását célzó döntés végrehajtása után távozhattak. A helyiek – mint a pénteki találkozón is részt vevő Blága és a debreceni Perge családok – segítették őket étellel és ruhával. Szenvedtek az alultápláltságukból fakadó betegségek miatt, amelyek aztán egyeseket egész életükben végigkísértek. A táborok felszámolása után sem térhettek vissza otthonaikba, és mint megbélyegzetteknek, csekély esélyük volt a társadalmi beilleszkedésre. A hazatérő, kitelepítésének idején két és fél éves Benkő Piroskát terhes édesanyjával együtt a lakásukat elfoglalók elzavarták.
Zsákai Piroska és a még élő internáltak legfőbb célja az emlékeztetés. Vágyuk, hogy a kónyapusztai tábor, ahol ma a juhhodályon kívül csak egy kopjafa emlékeztet a meghurcoltak kálváriájára, végre jól ismert emlékhely legyen. A juhhodályban tartott, a hortobágyi pásztorok és a meghurcoltak részvételével zajló megemlékezés és istentisztelet Jézus születésének misztériumát a múlt e szomorú fejezetével összefüggésben idézi fel.
MP
