Forrás: NOL

Népszabadság * Kazai Anita * 2007. december 24.

Üstökös vagy szupernova? Vagy inkább a Jupiter és a Szaturnusz együttállása? Vagy csak hiedelem? Évszázadokon át jó néhány elmélet született a Messiás eljövetelét a hívők szerint előrejelző égi jelenségre, a Máté evangéliumából a háromkirályok csillagaként ismert „betlehemi csillagra”. Az biztos, hogy a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz, a két, szabad szemmel is látható égitesthez az ókori világ fontos jelentést kapcsolt, a mai tudomány pedig érdekes információkat tár fel a holdjaikon esetlegesen található élettel kapcsolatban.

Az asztronómia talán a legglobalizáltabb tudomány, minden időben és mindenhol foglalkoztak azzal, hogy megfigyeljék és előre jelezzék a csillagok mozgását. Kínában az i. e. harmadik évszázadban már leírták Newton első mozgástörvényét, az ókori indiaiak tudták, hogy a bolygók a Nap körül, ellipszis alakú pályán keringenek, a mezopotámiak pedig akik 1500 évvel Püthagorasz előtt ismerték a Pithagorasz-tételt, egész világképüket a csillagokhoz kötötték. Úgy vélték, a bolygók istenek, akik mozgásukkal kommunikálnak az emberekkel, ezért fontos előre jelezni a szokatlan égi történéseket. A bolygók pályájának kiszámításában nagy tudományos pontosságot értek el, az isteni jeladás értelmezése pedig a napjaink világképébe nehezen illeszkedő, jóslásra és asztrológiára épülő mezopotámiai hitrendszer központi eleme volt. Ebben a vallásban a legközelebbi égitest, a Hold kapta a főszerepet, a Nap és a szemmel látható bolygók is fontos istenekké váltak. A Hold mozgásai szabták meg a mezopotámiaiak életét, arra alapozták naptárjukat, mezőgazdasági tevékenységüket, de a többi isten is részt vett az emberek irányításában. A zsidók vallási rendszere átvette a mezopotámiai hitvilágból az asztrológiát. Az istenek többé-kevésbé demokratikus közössége az egyetlen mindenható isten parancsait végrehajtó angyalhierarchiává alakult. A zsidó vallásban az asztrológia lehetőséget teremtett arra, hogy a csillagképek és a bolygók (angyalok) ábrázolásával emberi közelségbe kerüljön a mennyek ura, az ábrázolhatatlan Jahve.

Miután Nagy Sándor elfoglalta Mezopotámiát, az ott kifejlődött asztrológia elterjedt az egész hellenizált világban, majd a római időkben a bolygók megkapták ma is használatos nevüket, így pl. Jupiter lett az egyik mezopotámiai főisten, Marduk bolygójából. A hellenisztikus felfogás szerint az akkor Szaturnusz névre átkeresztelt égitest különösen fontos volt a zsidóknak, ezt népük speciális védelmezőjének tartották.

A bolygók vallásban betöltött szerepe ismeretében érthető, hogy a zsidók számára különös jelentőséggel bírt, amikor bekövetkezett i. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagjegyben. Ebben az évben a két bolygó háromszor is megközelítette egymást (habár fedésbe egyszer sem kerültek), amire csak kb. kilencszáz évenként van példa. Ráadásul i. e. 7 körül egy másik, a Halak csillagképpel kapcsolatos égi esemény is történt: a Föld forgástengelyét képező egyenes ekkoriban haladt át a Kos csillagképből a Halakba. A keresztények ezért választhatták speciális szimbólumuknak a halat.

Napjainkban már nem a csillagász-papok mondják meg, hogy mi az égi istenek akarata, hanem asztrofizikusok és asztrobiológusok tanulmányozzák, hogy lehetséges-e élet az égbolt csillagain. Az ókori népek és a keleti vallások számára egyértelmű volt, hogy az istenek máshol is teremtettek életet, a görögöknél azonban két ellentétes nézetet valló iskola alakult ki: Thalész, Démokritosz és az atomisták a Földön kívüli élet létére szavaztak, Arisztotelész és Ptolemaiosz azonban a Föld és az emberiség különlegességéhez ragaszkodott. A kereszténység ez utóbbiak véleményét vette át, így Nyugaton egészen a felvilágosodás kezdetéig tabutémának számított a Földön kívüli élet lehetősége. A keresztény gondolkodás számára, amelyik elszenvedte, hogy a heliocentrikus világkép újkori elterjedésével megszűnt a Föld központi helyzete, majd az evolúcióelmélet kikezdte az ember különleges helyét a teremtésben. A következő nagy kihívás valóban az lehet, ha kiderül, hogy a teremtés maga sem speciális: máshol is van másfajta élet.

Az extraterresztriális élet lehetőségeit firtató asztrobiológusok számára áttörést jelentett, hogy a „90-es években kiderült: a Földön a legelképzelhetetlenebb, legextrémebb körülmények között, savas közegben, óriási nyomáson, forró vízben, tökéletes sötétségben is létezik élet. Ezáltal kitágult azoknak a bolygóknak a köre, amelyeken érdemes feltételezni az életet. Manapság épp a Jupiter és a Szaturnusz holdjai az ebből a szempontból legesélyesebb jelöltek.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.