A karácsony a család ünnepe. De azt is mondhatjuk róla, hogy a szeretet ünnepe. Ha gyerekkoromra gondolok, elsősorban egy ének jut eszembe, amelyet a betlehemes parasztgyerekektől hallottam, akiket mindig nagyon vártam. A dal, amellyel beköszöntöttek, a következő volt: „Hej, te József, mit gondoltál, / Hogy istállót választottál / Ilyen kemény hidegben, / Ilyen kemény hidegben.”
Ez volt az előadás megnyitója, amelynek főszereplője az anya, a szűz jelzővel bemutatott Mária volt, a férjével, Józseffel és a megszült gyermekkel. Így született meg a Szent Család mítosza. Ez teszi a keresztény ünnepek között karácsony napját a legelső helyre. Még a zsidóknál is, akiknél a hétágú menóra gyertyáinak meggyújtása jelezte az ünnep kezdetét.
Már gyerekkoromban fölfedeztem, hogy a mesék és legendák nem egyszerűen megfogók önmagukban is, hanem fontos üzenetet is rejtenek. A karácsonyi mítosznak az volt az üzenete, hogy felhívja az emberek figyelmét életük legfontosabb eseményére: arra, hogy az ember fia megszülessék, családra van szükség, amelyet a szeretet köt össze. És a betlehemesek, akik hozzánk beköszöntöttek, családias hangon kérdezték meg Józseftől, miért is választott istállót ahhoz, hogy Mária nyugodtan megszülhesse fiát. Ami megütött engem, az volt, hogy kemény hidegről szólt a dal, holott akkor már tudtam, hogy karácsony idején Betlehemben rendszerint szép langyos az idő, és ha néha hideg is az istálló, ez a fagy mindenesetre nem kemény.
A lényeg az karácsony üzenetében, hogy az Ember fiának születésével kialakult egy példás család, amelynek az Ember Fiának születése adott teljességet. Az írástudók a szívet jelölték meg, mint az emberi testnek központi helyét, amely a szeretet megtartására van berendezve.
Olyan korban élünk, amelyben a család fokozatosan veszít jelentőségéből, és ugyanez mondható a szeretetről is, amelynek a nagy család, vagyis az egész emberiség fönnmaradása zálogának kell lennie. Az individualizmus, amely az egyén érdekeit helyezi az első helyre, nem zárja ki a szeretetet, sőt a testi-lelki szerelmet fölöttébb preferálja, abban keresi a boldogság forrását. Ámde a szerelem az életnek gyönyörű pillanata ugyan, de múlandó. A szeretet viszont állandó, ha ápoljuk, kivirágzik, és sohasem hervad el. Ugyanez mondható a családról, amelyet a szeretet tart össze, és nélküle átadja világi értékét. XVI. Benedek pápa szükségét érezte annak, hogy figyelmeztesse híveit a szeretet életben tartó szerepére. Tudomása szerint a hívők, de gyakran a lelkipásztorok is megfeledkeznek erről, és helyette a gyűlölködésben találják meg és élik ki boldogságukat.
A család és a családi szeretet nemzet fölötti érték. Mostanában ezek nem divatosak, megóvásáról és újjászületéséről mindenütt a világon beszélnek. Sokan a természetnek tulajdonítják, amelyet az egyik legnagyobb zsidó filozófus, Spinoza az Istennel azonosított. És a természettől várják, holott a család és családi szeretet „természet- fölötti” érték, kulturális érték. Az emberi szolidaritásnak, amelynek forrása a szeretet, példájául kellene szolgálnia a felebaráti szeretetnek.
Mostanában sokat beszélnek civilizációs válságról és annak leküzdéséről. Szerintem a válságból csak úgy vergődhetünk ki, ha ébren tartjuk a család szeretetét. Ebben az értelemben kívánok boldog karácsonyi ünnepeket olvasóimnak és a Népszava szerkesztőségének.
Fejtő Ferenc A szerző lapunk tiszteletbeli főszerkesztője
