Forrás: Mazsihisz

Nincsenek ingyenebédek, vagyis „no free meals”, ahogy az angol mondja. Aki tiltakozni akar egy minősíthetetlen viselkedés ellen, az ne cseresznyézzen egy tálból azzal.

Ezért örültem és tartottam ezúttal helyesnek a Mazsihisz elhatározását, miszerint nem vesz részt az „ökümenikus” ebéden. A dolog meteorológiai megfogalmazásában: elég volt abból, hogy esőnek tartsuk, amikor szemen köpnek bennünket.

Magyarországon ma dühöng a demokrácia. Amit Németországban és Ausztriában a törvény tilt – a holokausztot tagadni, a zsidókat szidalmazni és gyalázni – , azt Pesten szabad és törvényes megtenni. Egy ország, amely a demokrácia fogalmát hírből sem ismeri, ahol Károlyi Mihály három hónapja, és Tildy Zoltán-Nagy Ferenc alig három éve volt az egyetlen demokratikus gyakorlat (utóbbi a szovjet szuronyok hegyén táncolva), most leckét ad a világnak és az Európai Uniónak abból, mit jelent a tiszta demokrácia, a szólásszabadság, a tolerancia.

Még viccnek is rossz.

Ha ez jellemzi a magyar demokráciát, ha ezt fémjelzi az Elnök és az egyik nagy párt mögé sunyuló „mélymagyarság”, akkor valóban nincs a vezetőségnek mit keresnie azon a bizonyos ebéden, még ha ott a zsidóknak a kosztot a Hannából hozzák is…

Gyerekkori emlék: december 25. és 31. között a pesti zsidók (zsidók, mondom, és nem „zsidó származásúak”) nemigen mentek ki az utcára; bezárkóztak lakásaikba és remgve várták, hogy a danolászó-zsidózó részegek kijózanodjanak; a „nitl” még a tóratanulás örömétől is megfosztott bennünket, úgy vártuk, hogy a józanság legyőzze a sötét dogmákat. Ez jóval a deportálások gyilkos mechanizmusa előtt volt, akkor még „csak” numerus clausus sötétítette a magyar eget, elsőként Európában, Hitlert is megelőzve.

Mi a legszomorúbb? Nehéz eldönteni. Talán az, hogy már nem csupán néhány csatornatöltelék abajgatja a gyilkos jelszavakat és terjeszti a primitív vérvádat, hanem a nép nagy része az, amely hallgat, és hallgatásával válik cinkossá? Vagy az egyházak többségének sunyi hallgatása? Vagy az, hogy ez most nem külföldi uszításra történik, hanem Made in Hungary, és ehhez a legfelsőbb jogi méltóság statisztál?

Vagy az a legszégyenletesebb, hogy vannak „zsidó” szervezetek, amelyek az egykori sámesz mintájára megkontrázzák, illetve megflódnizzák a Mazsihisz helyes és büszke zsidó magatartását? Szervezetek, amelyek ezzel bizonyítják, hogy nem jöhetnek számításba ott, ahol zsidó képviseletről van szó.

A múlt század húszas-harmincas éveiben a Stern Samu-s Síp utca izolálta magát a világ zsidóságától és a Népszövetségtől. Az magyar belügy – mondták a zsidó hazaffyak, amikor Londonban és Párizsban érdeklődtek a numerus clausus felől. Még ennek előtte igyekeztek eltussolni a fehérterror rémtetteit. Aztán amikor végre 1938-ban az Eppler Sándor vezette zsidó küldöttség Londonban járt, hogy segítséget kérjen, csak felvont szemöldökök fogadták őket…

Nem szabad, hogy ez még egyszer megtörténjen. Meg kell kongatni a vészharangot minden nemzetközi fórumon: EU, ENSZ, amerikai kongresszus és szenátus, az izraeli diplomácia, és ne legyen mentség a magyar náciknak, ne bújjanak az Elnök szárnyai mögé, aki a „sok pertől” félti a csatornák népét.

Chanukka példája lebegjen szemünk előtt. Matijáhu, a hős hasmoneus pap nem ebédelt Antiochusszal. És a korabeli „zsidó szervezetek nem küldtek neki olajos fánkot”…

Naftali Krausz

Mazsihisz news

10 hozzászólás to “Zsidók és „zsidók””

  1. Csefimi

    Nagyon találónak tartom a fény ünnepének említését, hiszen sok mindenre fényderült, azóta.
    Például arra, hogy a fent leírt viselkedés természetes lásd ( Muzafer Sherif „Rablóbarlang”) kísérletét 1961-ből. Egyszerűen az ember így működik! Természetesen arról is lehetne beszélni, hogy hogyan lehetne úgy felépíteni a demokráciát, hogy az ember jól érezze magát benne, vagyis az „üzenet” szerint. Mert, nem a gyűlölet fáj az embereknek, hanem a szeretet hiánya!
    Barátsággal: Csefimi

  2. Kecskeméti Károly

    A számtalan gondolatot ébresztő szöveghez most egyetlen adalék: olvasása közben látom a Nap Keltében, hogy idén is jeles, a hont gazdagító, méltóságunkat emelő honfitársaink lesznek ünnepi vendégeik karácsony és szilveszter között. És a valóban pompás névsorban egyszer csak megjelenik Csurka István…
    Hány száz oldal dokumentum, esemény szükségeltetik minálunk ahhoz, hogy valaki, vagy valamely szervezet kikerüljön a KÖZ-életünkből?! És ha valami rejtélyes ok miatt mégis (megint!) ott látjuk a riporter asztalánál, miért távozhat elégedett mosollyal?! Legalább addig kellene várni a meghívásokkal, amíg a kérdezők kellőképpen megtanulják a mesterségüket.
    Aligha tévedek: olyan rasszistaellenes tüntetés után például, amelyen a történelmi egyházak vezetői és az államelnök is az első sorban lépkedve mondtak egyértelmű véleményt, a MAZSIHISZ és más zsidó szervezetek is örömmel ebédelnének együtt.

  3. kovács andrás

    csak magunk között mondom, hogy egyetlen szerencsénk, hogy ma még ezek a hőbörgők Európa politikusai előtt elfogadhatatlanok, de az európai antiszemitizmus erősödése figyelmeztet, hogy a politikust befolyásolja a nép, azaz jó lesz észnél lenni és minden lehető fórumon a politikusokat kényszeríteni nyílt színvallásra. Ezért jó, hogy a Mazsihisz nem ment el ebédelni és ezért jó, hogy volt aki flódnit küldött, mert nem zárta ki a pozitív hatást, az már másik kérdés, hogy van-e, volt-e rá őszinte fogadtatás.
    kukkkatz

  4. verebesgy

    Egyetértek ,mert a helyzet még rosszabb is lehet!!!

  5. barisel

    A zsidóellenesség (nem antiszeminizmus, hiszen Arafat sokcsókos fogadtatására sokan emlékszünk) 1945 után is tovább létezett. Sajnos az érintettek vagy nem akartak róla tudomástvenni, vagy elbagatellizálták a problémát. Volt olyan főnököm akivel szívesen dolgoztam volna együtt amig el nem kezdte ecsetelni Hitler „magasztos cselekedeteit”. Ez a hatvanas évek közepén történt. Jut eszembe ötvenhat: sokan azért fogadták örömmel Kádárt, merthogy „végre nem egy zsidó kerül hatalomra”. Szocialista párti önkormányzati képviselő vállalkozásának stabil, legmegbecsültebb emberei telepofával zsidóznak, szerintük Gyurcsány Ferenc mininterelnök „zsidóbérenc”.- ez már a jelen. Ez csak az én tapasztalatom. Kíváncsi lennék milyen megtörtént esetekről számolnának be egy irodalmi pályázat résztvevői, akiknek a közvetlen környezetükben létező, vagy megtörtént zsidóellenességről, holokauszt-tagadásról lehetne beszámolni?!barisel

  6. profi

    Én nem tapasztalok semmi komoly antiszemitizmust Magyarországon,ha csak nem veszem komolyan néhány elmebeteg hözöngését de ez nem komoly.Én magam katolikus vagyok,de jó néhány izraelita ismerősöm,sőt barátom van.Senki nem veszi komolyan,mert nem is érdemes azt a néhány agyament embereket akik zsidóznak,szerintem ők magik sem tudják miért.
    A holokauszt tagadása egyértelmuen felháboritó.mert az emberiség szégyene volt.Szivesen elvinném ezeket az őrülteket,mondjuk az auswiczi muzeumba,hogy saját szemükkel lássák azt amire soha,der soha nem lehet bocsánat!

  7. Kertész Péter

    Naftali Krausz nem tartozik a kedvenc közíróim közül, neki – miközben ideje jelentős részét Pesten tölti – az a fixa ideája, hogy a magyarországi zsidóság úgy ahogy van szedelőzködjön, és költözzön Izraelbe. Gondolom, ez a Mazsihisz-re is vonatkozik, amelynek ezúttal a szószólója. Tekintet nélkül arra, hogy helyesen cselekedett-e a köztársasági elnök, mikor a gyűlölet beszéd címen elhíresült törvényt visszaadta átgondolásra a törvényhozó testületnek, vagy nem nem cselekedett helyesen. Azt ugye nem kell különösebben indokolni, hogy Sólyom László jogismerete, az Alkotmánybíróság egykori elnöke és a köztársasági elnökként rendelkezésére álló szürkeállománya meghaladja azt, ami a Síp utcában használatos. El tudom képzelni, hogy kisebb módosítással a törvény kiállja a próbát, és akkor mi lesz? Komolyan méltóztatnak gonodlni, hogy egyik napról a másikra kedvünk szerint alakul minden, nem zsidóznak úton-útfélen, vagy uram bocsá elrettent bárkit is attól, hogy szószéken, egyebütt velünk kapcsolatban galiciai gyüttmentekről papoljon, idegenszívűekre hivatkozzon cinkosan összekacsintva híveivel? Marhaság, és ezt a flódnizókat szapuló (egyszersmind a zsidóságot tovább-megosztó) Krausz ugyanúgy tudhatná, mint a zsidóság álláspontját úgymond megjelenítő Feldmajer-Zoltai duó, amely (már szinte politikai szerepet vállalva) a különféle álláspontjaival még a szavazógép közgyűlés felhatalmazásáért sem folyamodik, mondják a magukét, kinyilvánítanak ezt-azt a csalhatatlanság igézetével, s fel sem merül bennük, hogy más zsidók (akár a közvetlen közelükben) ezt-azt nem így gondolják.

  8. Csefimi

    Nem ismerem Naftali Krausz gondolatait, de ha itt tölti az élete nagy részét, gondolom tud magyarul. Akkor számolni is tud, és vélhetően azt is tudja mit jelent a 33-ik betű a magyar ábc-ben. Úgy vélem ez annyira egyértelmű üzenet, hogy nem szorúl magyarázatra. Van akinek itt van dolga és nem is kevés!
    Barátsággal: Csefimi

  9. burgerági

    sajnos most magyarországon a szivekben kőkemény antiszemitizmus lapul.Mondom én aki tudomásom szerint nem vagyok zsidó.Hol van a tiltakozás az egyetnemértés nyilvános kifejezése a zsidózással szemben.Naponta beszélgetek emberekkel boltban,itt ott,megdöbbenek ,azon amit hallok,még a tatárjárásról is a zsidók tehetnek.Könyvtárban igen igen hangosan beszélget ordas eszméiről egy kulturált ember.Itt van a hétköznapi ember felelőssége,szóljon a boltban a könyvtárban,igen is ahol lehet,hogy érezzék erre nem mindenki vevő,és nem némán ,fejcsóválva továbbmenni.

  10. Csefimi

    Kedves „BURGERÁGI”!
    Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak a kőkemény feltételezésére. Mielőtt bárki elgondolkodna ezen, szedjük részeire. Azért, mert néha a fától nem látjuk az erdőt. Három szál a magyarban egy ige. Értéke csak annak van, minek mértéke van. Vallási, kulturális, politikai antiszemitizmus? A vallási mesterséges! Jó példa erre advent, mely korábban hat hétből állt. Képzeljük csak el a koszorún hat égő gyertyát! Még a kisded felkiáltana. Mama! Ez olyan, mint a Dávid-csillag! Kulturális? Ki az, ki azért nem olvas Popper Pétertől, vagy Kertész Imrétől, mert zsidónak vallják magukat? Hozzá kell tennem, hogy ezt az állítást csak Kertész Imrétől és olyan összefüggésben hallottam, hogy „Engem a holokauszt tett zsidóvá, magyarul beszélek, nem tudok héberül”. A magyar nyelvről. Egy kiállítás kapcsán egy kisebb közösségnek szándékoztam előadást tartani a fények ünnepe előtt. Úgy gondoltam a témának a fénnyel összefüggésben van értelme, mint minden újnak. Ők ragaszkodtak, egy másik időponthoz, a Hitleri megszállás évfordulójához. Jó, dadogtam, mert nem volt hat, rajtam kívül, ki meghallgatna. Közben, a hét vezérre gondoltam, a „hét-fő”-re, a rítusra, az áldozatra. A magyarok Istenére. Az igére, ugye ötven egy kötél, s ha az ötvenen túl vagy már, méregeted az élet mit ér! Mielőtt kitörne belőlem a költői hajlam, kanyarodjunk a politikára. A politikának az a természete, hogy szétszedjen, kettévágjon, stb. Képzeljük csak el, ha nem ezt tenné. Minden magyar tudná, hogy az egész nem fél! Soha sem félt, megjegyzem! Csak megosztva fél, s pusztul, de nagyon! Radnóti jut eszembe. Talán, most így írná „a gyökeret nem érdekli a politika, csak a lombos ága” Úgy legyen! Sajnos az idő nem nekünk dolgozik.
    Hétfővel kezdjük a hetet, s ne feledd, az 52 hét, is hét, s egy év, s még egy, s így ég…
    Hétfő van. Talán van hat, ki olvassa, megérti, milyen nagy kegy az, ha nyelvünket beszéli.
    Tiszta szívemből kívánom, feltétel nélkül.
    Barátsággal: Csefimi