Húgom Nevében
Húgom évet értékelni készült. Mariann a svédvizsgája miatt izgult, s így valamivel le kellett kötnie magát. Nem mintha nem vetődött volna fel benne, hogy a politikusok kedvenc év végi foglalatossága helyett mást is választhatna. Elsőre például hasznossági sorrendben ott volt a fóliapattogtatás, sőt ez a szellemieket erősen igénybe vevő foglalatosság másodikra és tizenhetedikre is praktikusabb időtöltésnek tűnt az évértékelésnél. Ám pattogtatni való fólia nem volt kéznél, svéd szavakra gondolni sem akart, a tanulásnak monoton háttérzajt adó rádióból pedig két dolog maradt meg benne. Az első a Szóljon hangosan az ének kezdetű strófa volt, ezt könnyelműen elvetette. A másodikat is szó szerint tudta idézni: „Az ország és a kormány számára is a komoly erőpróbák és a nehéz vizsgák éve volt a 2007-es esztendő.” Mariann választása e mondatra esett, döntését alighanem a tudatalattira ható „vizsga” szó és nem a szöveg fülbemászósága indokolta.
Húgom eltöprengett.
Erőpróba, ha azt csináljuk, amit a többség nem akar? Hát igen, az bizony erőpróba. Erőpróba akadályozni a többség akaratát? Hát még szép, az igen kemény meló. Erőpróba, ha azt is tehetségtelenül és korruptan tesszük? Na ja, a zsebtolvajnak sem megy minden elsőre, s hát nekünk ebből is ilyen jutott. S a vizsga? Nos, a vizsgát sikerült idén is kitolni ezzel-azzal, ami világos, hiszen a demokrácia bűn nehéz tantárgy. Főleg ha tanulni sem akarunk – ismerte el magában hümmögve húgom, majd eszébe jutott az elkerülhetetlen számonkérés, és majdnem elsápadt, amikor ráeszmélt, hogy ez most nem az ő vizsgája.
Mariann fellélegzett, az oxigén frissítette eszét, be is ugrott a rádióban hallott mondat második fele: „az MSZP baloldali politikát folytatott, de nem segítette kellőképpen eligazodni az embereket a változásokban”. Eme politikatörténeti idézet, fentebb említett bevezetőjével együtt Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető évértékelőjéből származott.
Most erre mit lehet reagálni? Húgomnak a svéd „Han tvättar sig”, azaz a „Mossa magát” kifejezés ugrott be, a közben szolidarítani befutó Tubus megjegyzését meg hagyjuk. Mariann másfél mázsás barátja pizzafutárkodásának köszönhetően jól ismeri a pesti dugószlenget, most is abból merített. Lendvai Ildikó egykor az MSZMP és KISZ KB, ma az MSZP-frakcióban terpeszkedő kollégái eszébe meg Marosán György szavai juthattak volna, ha főnökükhöz hasonlóan nem menekülnének még a Kádár-kor emlékeitől is: „Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy.” Kádár egykori bizalmasa amúgy állítólag nem ezt és nem is így mondta; ami biztos, hogy Gyurcsány Ferenc saját évzárójában a több-biztosítós egészségügyi rendszert „a Kádár-rendszer még itt maradt darabját szüntettük meg” mondattal ünnepelte. Nagyszerű.
S itt, a fasiszta veszély miatt percenként elkongatott szocialista bombariadó ellenére is engedtessék megjegyezni: ha már annyira akarunk szabadulni annak a rendszernek a kövületeitől, talán a kórházaknál a KISZ KB-hoz közelebb esőt is lehetne találni.
Húgomnak egyébként ekkorra már elege lett az évértékelésből, rájött, rosszul választott, tekintetét az égre vetve mondta: „Bocsáss meg nekem, Soltész Rezső!”
Máté T. Gyula, újságíró
