Forrás: HETEK

Néhány hete ismét jó állapotban megmaradt tengeri őshüllőcsontvázakra bukkantak norvég kutatók a Spitzbergák szigetcsoport egyik szigetén. A 29 őslény csontváza között van egy óriási méretű is, melynek koponyája 3 méter hosszú, fogai pedig akkorák, mint egy-egy ananász. Az állatot a pleiszioszauruszok közé sorolják, teljes hossza pedig vélhetően 15 méter volt. A Norvégiától északra található lelőhelyen a kutatást vezető Jorn Harald Hurum szerint szinte nem lehet megtenni száz métert úgy, hogy az ember ne találna egy csontvázat. Az eset újra fölelevenítette a vitát, hogy léteztek-e valóban a Bibliában és számos nép mitológiájában megörökített különleges méretű víziállatok?

Kriptozoológia: rejtőzködő állatok tana. Így nevezik a ma már sokak által tudománynak elfogadott irányzatot, amely olyan rejtélyes állatokkal foglalkozik, amelyek létezése feltételezhető, de nem bizonyított, vagy amelyeket általánosan kihaltnak tartanak, de időnként valaki jelenti, hogy észlelt egyet közülük. A kriptozoológusok szerint őskori pleiszioszauruszok a mai napig élhetnek a tengerekben. Miért ne – érvelnek -, végül is bolygónk kétharmadát víz borítja, és ennek nagy része 1000 méternél mélyebb. Állítólag a Marsról többet tudunk, mint az óceánok mélyéről. Mivel az óceánok nagy része még teljesen felfedezetlen, így elképzelhető, hogy nem teljesen alaptalanok a tengeri szörnyekről szóló beszámolók, hiszen sokféle ismeretlen és osztályozatlan teremtmény élhet e sötét és rejtett mélységekben. A kriptozoológusok éppen ezért az óceán mélyén legalább hétfajta óriás tengeri kígyót feltételeznek, melyek a 30 méter hoszszúságot is elérhetik.

Az első nem mondabeli leírások éppen az új leletek közeléből, Norvégia és Svédország környékéről, a 16. században élt Olaus Magnustól származnak. Az uppsalai svéd érsek, az északi népek vallásának történetéről szóló Historia de Gentibus Septentrionalibus című mű szerzője egy 60 méter hosszú és 6 méter széles tengeri kígyóról számol be, amely egy Bergen melletti barlangban lakott. A kígyó hajókat borított fel, vagy a fedélzetről embereket és állatokat ragadott el. Éjszakánként pedig teheneket, bárányokat és disznókat evett. A beszámoló szerint a fekete kígyó nyakán haj vagy sörény nőtt, fényes szeme volt és „fejét feltartotta, mint egy oszlop”. A püspök azt állítja művében, hogy ilyen kígyók az egész norvég partvidéken éltek. Olaus Magnus a sárkányokat és a mitológiai állatokat a mesék világából valóknak tartotta, de szilárdan hitt az óriási tengeri kígyók létezésében.

Tűzokádó kígyók

A bibliai teremtésleírásban szintén találkozhatunk megmagyarázhatatlan lényekkel. A Teremtés könyvének első fejezetében azt olvashatjuk, hogy Isten a vízi állatokat a teremtés ötödik napján alkotta meg. Közöttük is először a „nagy vízi állatok” különböző fajainak teremtéséről számol be a Genezis könyve. Az itt használt héber szó, a tannim a sokféle, ma is ismert állaton kívül különleges élőlényekre is vonatkozik. Az evolúciót elutasító tudósok, az úgynevezett kreacionisták szerint ebből a leírásból kiolvasható a dinoszauruszok megteremtése is, emellett a szó későbbi előfordulásából kitűnik, hogy az kígyót és nagy víziszörnyet, sárkányt is jelent.

Az egyik különleges bibliai állat a behemót. Róla azt írja a Biblia, hogy Isten teremtéseinek kezdete, tehát ez volt az első teremtett állat a vízi állatok teremtésének napján, azaz az ötödik napon. (Jób könyve 40,14: „Isten alkotásainak kezdete ez.”) A bibliai beszámoló növényevő állatként mutatja be, amelynek azonban olyanok a csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint a vasrudak, farka pedig, mint a cédrus. Ezt az állatot egyesek a vízilóval azonosítják, mások szerint azonban a leírás nem vonatkozhat a vízilóra. Stefan Drüeke Vissza a dinoszauruszok idejébe című könyvében ezt írja a behemótról: „Mindezek (a Jób könyvében a behemótról leírt) jellegzetességek nem igazak egy ma élő ismert állatra sem. Igazak azonban egyes régi növényevő dinoszauruszokra.” A növényevő dinoszauruszok között valóban léteztek olyan fajok, melyeknek farka olyan vastag volt, mint egy cédrusfa törzse.

A Jób könyvében szereplő másik bibliai lény a leviatán. A héber liw-wijatan tekergőzőt jelent, és egy, a tengerben élő kígyó vagy sárkány alakú élőlényre vonatkozik. A jellemzés szerint az állat igazi szörny: „fogai körül rettegés lakik”. Korábban ezt az állatot is megpróbálták azonosítani a krokodillal, de a leviatán egyes tulajdonságai a krokodilra egyáltalán nem illenek. A bibliai beszámoló szerint a leviatán „felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné az ember, hogy a tenger megőszült”. Ebből a leírásból az derül ki, hogy a leviatán egy nagyon nagy méretű állat, amely, ha gyorsan tekereg, felkavarja a homokot, és így nagy területen felzavarja a vizet a mélységben.

Még jobban kifejezi a leviatán rendkívüli voltát tűzokádó képessége. „Szájából tüzes szikrák omlanak ki…, lehelete meggyújtja a holt szenet, és szájából láng lövell elő.” A leírás szerint valamilyen tűzképző mechanizmus rejtőzhet az állat szájüregében. Bár ez meglehetősen hihetetlenül hangzik, de hasonló jelenség létezik a ma élő állatok között is. Egy futóbogár faj, a Brachinus úgy védi meg magát a támadóival szemben, hogy a testében található két mirigye segítségével egy különleges vegyületet hoz létre. Külön-külön egyik mirigyében levő anyag sem különösebben ártalmas, de ha a bogarat megtámadják, a potroha végén levő üregben gyorsan összevegyíti őket. Ekkor azonnal kémiai reakció indul be: gáz, magas hő és maró, égető hatású vegyület képződik. Ezután a bogár kinyitja potrohán lévő nyílását, és ezt a vegyületet csattanásszerű hang kíséretében a támadó felé lövi. A zaj megijeszti a támadót, a kilőtt vegyület pedig megégeti a szemét, száját, orrát, mivel amellett, hogy mar, hőmérséklete száz Celsius-fokos. Elméletileg tehát nem zárható ki, hogy létezik olyan tengeri kígyó, amely ugyanezt meg tudja tenni, csak nagyobb méretekben: nagyobb hanggal és magasabb hőmérsékleten.

És ami talán a legmeglepőbb: a Biblia szerint legalább egy leviatán a mai napig él. Ézsaiás próféta szerint ugyanis az idők végén maga az Úr fogja megsemmisíteni a leviatánt: „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a tekergőző kígyót, és megöli a sárkányt, amely a tengerben van.” (Ézsaiás 27,1) A próféta ezt az ítéletet a halottak feltámadása és Izrael helyreállítása idejére, „az utolsó idők” jövőbeli eseményei közé helyezi.

A cikk teljes terjedelemben a Hetek hetilapban olvasható.

Comments are closed.