Forrás: Magyar Hírlap

Balett

Az utolsó jelenetekben igazán eggyé forr, ami a színpadon és a vásznon történik (Fotó: Németh Aliz)

Féltem attól, hogy egy Chaplin életéről szóló balettből revü lesz. Hogy használják az alakját, az általa megteremtett, kifelé álló lábú, bohócos, keménykalapos, elnyűtt gúnyájú, tán valaha jobb napokat látott kisember figuráját, de az, ami ennek a korszakos művésznek a lényege volt, a könny és nevetés, a fájdalom és az öröm egyszerre való megjelenítése, nem sikerül majd. És a Keep smiling című, Hódolat Chaplinnek alcímű produkció első részében, hiába vannak benne frappáns, eleven táncok, azért ez jobbára így is történik. A Győri Balett előadásában, a Művészetek Palotájának Fesztiválszínházában látunk filmekből ellesett, kedves, megkoreografált jeleneteket, azt például, amikor Chaplinnek rendőrökkel támad problémája, mert meg akarja védeni a társául szegődött, szintén csavargó kis kölyköt.

Sebestyén Bálint vékonyabb, mint Chaplin, az arcmimikája sem olyan kifejezően élénk, de alapjában jól hozza a figurát, a csóró, kis elesett fickót, akinek óriási a szíve, az igazságérzete, akivel kibabrál az élet, amelyet ő, ennek ellenére, rendkívül szeret. Mellette a kölyköt adó Bódi Bianka bánatból szőtt tekintetű, de időnként felragyogó arcú, meglepően érett és színpadra termett gyerekszereplő.

Ben Van Cauwenbergh és Dmitrij Simkin koreográfiája alaposan megmozgatja a táncosokat, játékosan, de keményen dolgozik mindenki. Chaplin különböző szituációkba kerül, egy nőért vív például groteszk párharcot, kedves ügyefogyottsága dacára, mókás leleményességgel időlegesen győzedelmeskedik az izompacsirta ficsúr fölött. De elkerül a mennyországba is, ahol az angyalok kara a finomkodó, gyakran klisékből építkező klasszikus balett paródiáját is adja. Aztán persze a pokol is következik, és így tovább.

Közben a háttérben Chaplin-filmekből peregnek részletek, az utolsó jelenetben igazán összeolvad, ami a vásznon és a deszkákon történik. A diktátorból sorjáznak kockák.

Chaplin Hitlert alakítja gyilkos gúnnyal, és a színpadra is bekerül egy jókora földgömb lufiból, amellyel meg Sebestyén játszik Hitlerként, jelképezve, hogy ennek a sátánnak az egész földgolyóbis csak rémálma megvalósítására való. De aztán a filmről Chaplin mondani kezdi, hogy ő nem akar császár lenni.

„Segíteni szeretnék, legyen az bárki: Zsidó, keresztény, fekete vagy fehér…”, és velünk szembefordulva, mind átszellemültebben folytatja békítő szózatát. A táncosok pedig valamennyien bejönnek a színpadra, és a szenvedéstől elgyötört arcok fokozatosan felragyognak, mint amikor vihar után kisüt a nap, mint amikor megszólal az örömóda, mert hinni lehet abban, hogy valami jóra fordul. Egészen himnikussá fokozódik a tánc, miközben Chaplin azzal fejezi be beszédét, hogy „Katonák! A demokrácia nevében, adjunk kezet egymásnak!” Hát azért ez még sajnos odébb van. De legalább színpadon jó volt látni.

Keep Smiling

A Győri Balett vendégjátéka a Művészetek Palotájának Fesztiválszínházában

Bóta Gábor

Comments are closed.