Forrás: HETEK

Az áltudományos tévképzetek lehetnek szórakoztatóak is, de máskor emberek életébe kerülhetnek. Veszélyessé akkor válik egy ilyen nézet, amikor jó hírű tudósok és gátlástalan politikusok kezdik hirdetni. Amennyiben mindehhez az említettek félműveltsége, tájékozatlansága és előítéletessége is párosul, akkor az eredmény egy olyan könyv lehet, mint a John J. Mearsheimer és Stephen M. Walt chicagói és harvardi professzorok által írt The Israel Lobby and U.S. Foreign Policy. A könyv egy régi antiszemita babona, a világ kormányait a zsidó érdekekért befolyásolni próbáló nagyhatalmú zsidóság toposzának remake-je, politológiának álcázva.

A könyv alapjául szolgáló pamflet először a Harvard honlapján, majd a London Review of Books lapjain jelent meg, végül könyvformában, kiegészítve is napvilágot látott. Első pillantásra a könyv impozáns munka, vaskos kötet, statisztikai adatokkal, végjegyzetekkel telezsúfolva. Második pillantásra a könyv unalmas, részletekbe vesző és didaktikus. Harmadik olvasásra azonban az is kiderül, hogy semmit sem ér a statisztika, a tucatnyi számadat és utalás, ha azokat eltorzítják, és szisztematikusan kihagynak minden olyan tényt és körülményt, amely ellentmond az alapkoncepciónak.

A tudósi magatartáshoz tartozik, hogy minden tényt ellenpróbának vetünk alá, így eleve vitatható az a tudósi magatartás, amely az adatokat igazítja a tézishez, és nem a tézist a tényekhez. Walt és Mearsheimer a tudományos vizsgálódás legalapvetőbb szabályait adják fel, és erre az sem magyarázat, hogy a nagyközönség számára írt politikai pamfletről van szó, ugyanis a jegyzetapparátus mégiscsak tudományos igénnyel megírt munka látszatát kívánja kelteni. A szerzők alaptézise, hogy az Egyesült Államokon belüli Izrael-lobbi irányítja az amerikai külpolitikát, és ezzel a külpolitikával Amerika érdekei ellen cselekszik. Ezt a tézist kívánják alátámasztani, és mivel ez csak úgy lehetséges, ha bebizonyítanak három tételt, mellőznek minden olyan tényt és véleményt, amely az ellenkezőjét bizonyítaná. Az első tétel, hogy bár sok lobbi munkálkodik az Egyesült Államokban, az izraeli lobbi befolyása a legjelentősebb. A második, hogy a befolyásuk által diktált külpolitika stratégiailag és morálisan is rossz az Egyesült Államoknak, a harmadik, hogy Izrael amorális, bűnös politikát folytat.

Ezekről az alapokról indulva gyakorlatilag lehetetlenné is válik egy komoly, tudományos-elemző könyv megírása. Csakhogy a szerzőpáros tudományos műnek akarja láttatni a tézisregényt. Nem lehet úgy a komoly elemző szerepében tetszelegni, hogy történelmi és aktuálpolitikai tévedésekkel vádolják kritikusaikat – ahogyan többek között a Clinton-kormány főtárgyalóját, Denis Rosst – miközben a szerzők maguk nem ismerik a Közel-Kelet történelmét, kultúráját. Jellemző, de nem egyedülálló módon, a térség történelme számukra nagyjából 1948-ban kezdődik, mintha száz vagy ezer évvel azelőtt nem történt volna semmi olyasmi, ami a jelenlegi folyamatokhoz vezetett. Különösen furcsa a történelmi tévedésekre hivatkozni, amikor az általuk hivatkozott történészek pontosításait, kiigazításait azzal utasítják el, hogy megpróbálják bebizonyítani: az illető szerző nem azt gondolta, amit leírt, ahogyan teszik ezt Benny Morris izraeli történész esetében, aki a pamflet megjelenése után válaszában felhívta a szerzők figyelmét arra, hogy bizonyos gondolatait pontatlanul idézték. Erre Walték úgy reagálnak, hogy a könyvben hoszszasan fejtegetik, hogy mit is gondolt Morris hivatkozott művében.

Nem lehet úgy idézni statisztikai adatokat azzal kapcsolatban, hogy Izrael menynyi segélyt kap az Egyesült Államoktól, és azt szembeállítani az arab országoknak juttatott relatíve kevesebb összeggel anélkül, hogy idéznénk azokat az adatokat, amelyek bemutatják, hogy ebből a segélyből mennyi jut vissza az amerikai költségvetésbe. A segélyek fejében Izrael az Egyesült Államoktól vásárol bizonyos katonai és egyéb eszközöket, miközben tudományos és hightech-kutatásainak és fejlesztéseinek jelentős részét az amerikai kormány rendelkezésére bocsátja, ami például Egyiptom esetében nem mondható el. Nem lehet úgy kiemelni az Izrael-lobbi szerepét a többi érdekcsoport közül, hogy kurta-furcsa módon, mellesleg intézik el a más lobbicsoportok szintén jelentős szerepét, közöttük a téma szempontjából nagyon is releváns arab országok érdekérvényesítő képességét. A szaúdi lobbi ereje semmivel sem kisebb, sőt gyakran vádolják azzal, hogy komoly befolyást gyakorol a Bush-családra, és azon keresztül az amerikai politikára. (folytatás)