Forrás: Népszava

Akik átélték a holokauszt borzal­mait, többszörösen megszenvedték és szenvedik felelőtlen, kegyetlen emberektől a normális keresztény emberek számára érthetetlen gyűlöletet. A gyűlölet rossz tanácsadó, ezek a gyűlölködő emberek nem tudják és nem is akarják tudni, milyen bűnt hordoznak magukban, mert az igazi keresztény nem gyűlölködik, békességet akar.

Igazi keresztény vagytok ti? „Térdre, csuhások!” ezt a mondást olyan embertől hallottuk tévéadásban, ha jól emlékszem parlamenti közvetítésben, aki hangsúlyozta ateista hovatartozását. Azóta nagy kereszténnyé változott, amihez sajnos a katolikus papok egy része is asszisztál, olyanok, akik nem a szeretetre, békességre buzdítják a híveket, hanem elfogult szavazásra, gyűlöletre uszítanak. Sajnos a jó értelemben vett igazi keresztény emberek mind nagyobb része, mint jómagam is, misére nem járok, mert Istennel és szeretetével kívánok ott találkozni, és nem az embereket megosztó pappal.

Katolikus családból származom, kicsi korunkban legtöbbet nagymamámnál voltunk, aki nagyon korán megtanított bennünket imádkozni. A mi családunkban nem voltak „zsidók”, „cigányok”, sem kiemelt emberek, „csak” emberek voltak vallási hovatartozástól függetlenül. A háború kezdetekor anyánk hazahozott budapesti lakhelyünkre, hogy együtt legyen a család. Ebben a házban lakott egy zsidó család is két szép kislánnyal, 8 és 16 évesek. Először az apukát vitték el munkaszolgálatosként, ahol meghalt. A kisebbik lány éppen a nagymamánál volt, amikor a VII. kerületben elvitték a zsidókat, így a nagymamát az unokával együtt Auschwitzba, ahol elégették őket.

A nagyobbik lány és édesanyja egyedül maradt, őket egy pesti gyárban közel a lakhelyhez „gyűjtötték” be, ahova anyám többször elment, egy alkalommal egy lavórt vitt nekik, hogy tisztálkodni tudjanak. Ekkor közölték anyámmal, hogy ha még egyszer odamegy, ott is marad. El is vitték őket. Kikerültek ők is Auschwitzba.

Balogh B. Ilona, Budapest

Comments are closed.