Forrás: NOL

A sínai nem nyaralómisszió többé

Népszabadság * Kőműves Anita * 2007. december 20.

Magyar járőrök Petrofaninál, egy elhagyott ciprusi falunál az ütközőzónán belül

Kép: MTI – Illyés Tibor Cipruson és az egyiptomi Sínai-félszigeten is teljesítenek magyar katonák szolgálatot. A karácsonyt szeretteiktől távol töltő katonákat látogatta meg a napokban Vadai Ágnes, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára.

Neki bizony nyaralás! – mutatnak nevetve a Cipruson szolgálatot teljesítő magyarok Baranyi Róbert szakaszvezetőre, aki egy féléves iraki misszió után érkezett a „szerelem szigetére”, hogy a török és görög rész közti békét 1964 óta felügyelő ENSZ-misszió, az UNFICYP kötelékében szolgáljon. Minden relatív: a katonák akár a larnacai tengerpartot is élvezhetik, ám folyamatosan keményen dolgoznak. Főleg azóta leterheltek, hogy 2005 januárjában közel egyharmadával csökkentette az ENSZ a szigeten állomásozó erőit, miközben a feladat ugyanaz maradt.

A 84 magyar katona többsége a török és görög rész között húzódó ütközőzóna 4-es szektorát felügyeli a szlovákokkal közösen. Legtöbben a zónán belül elhelyezkedő Athineou-ban teljesítenek szolgálatot, a Szent Istvánról elnevezett táborban. Nyolcan pedig igazán „rejtői” körülmények között állomásoznak egy kopár hegytetőn elhelyezkedő járőrbázison, ahol embermagasságú kaktuszok között lobog a piros-fehér-zöld zászló. A járőröknek pontosan meg kell tanulniuk, a zóna mely bokorig, kőig, esetleg rozsdás hordóig tart, így ha rendellenességet észlelnek, azonnal meg tudják mondani, hogy az a zónán belül vagy kívül zajlik. A marcona külsejű török határőrökkel sem nehéz jó kapcsolatot kialakítani. – Néha elég, ha vizet adunk nekik az 50 fokos hőségben, mert anélkül küldik ki őket – meséli Kristály Péter százados, miközben épp egy török ellenőrző ponton haladunk át.

A magyar kontingens tagjait az UNFICYP politikai és katonai vezetője egyaránt dicsérte, mondta el tárgyalásai után Vadai Ágnes újságíróknak. A magyar katonákkal beszélgetve azonban kellemetlenebb kérdéseket is kapott az államtitkár. A kezdeti félszegség után bizony felmerült: a Cipruson szolgáló magyarok más nemzetekhez képest sokkal kevesebbet keresnek, és ez csak rosszabb lesz, mivel a dollárban kapott fizetésük értéke egyre csökken. Hacsak a magyar állam át nem vállalja az árfolyamkockázatot, az sem fog segíteni a helyzeten, hogy várhatóan jövő tavasztól euróban kapják majd a fizetésüket, hiszen az ENSZ dollárban fizet, és azt váltják át euróra.

Maczó főtörzsőrmester az ENSZ-sisakkal

Kép: A szerző felvétele

Egy ilyen külföldi kiküldetés azonban sokat javíthat a katonák előmeneteli esélyein. A magyar kontingens legfiatalabb tagja, a 23 éves Tausz János szakaszvezető „tanulómissziónak” tekinti Ciprust. – Nem akarok egyből a közepébe csapni – mondja, majd kiderül, hogy az a bizonyos „közép” Afganisztánt jelenti. Az UNFICYP a tapasztalt magyar katonák szakértelmére számít. Dr. Gion Gábor őrnagy, a misszió vezető orvosa már Afganisztánban is szolgált, most – nagy sajnálatára – betegek helyett papírok között tölti napjait. – Az ENSZ-ben csak alapszintű egészségügyi ellátás van, minden mást a sziget kórházain keresztül biztosítunk. Néha komoly gondot okozott, hogy velük eddig nem volt írásos megállapodás – mondja. Ezt szervezi most meg dr. Gion, aki arról is meggyőzte az UNFICYP vezetését, hogy a török oldal kórházaival is építsenek ki kapcsolatot, hiszen számos katona teljesít ott szolgálatot, így vészhelyzet esetén őket nem kellene máshová szállítani.

A helyiekkel is jó a magyarok kapcsolata. – Ha megtudják, honnan jöttünk, vígan fogadnak minket, mert nem balhézunk a kocsmákban, mint a britek – mondja Maczó Tibor főtörzsőrmester, aki a misszió nicosiai központjában dolgozik. – Nem veszélyes munka, de ha gond lenne, mi mennénk ki először – mondja, miközben bemutatja az ENSZ kék „robotzsaru-felszerelését”, amelyre tüntetések biztosításakor lehet szükség. A magyarok közül néhányan a katonai rendészek között szolgálnak. – Nagyon keményen adják elő a fiúk – mondja büszkén Hegymegi Zoltán alezredes, a magyar misszió parancsnoka arra utalva, hogy sebességtúllépés vagy ittas vezetés esetén nincs pardon.

Hasonló okokból nem túl népszerű feladat a magyaroké a Sínai-félszigeten állomásozó Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők (MFO) misszióján belül: a 41 fős kontingens alkotja a misszió katonairendész-alegységét. Sem a sebességtúllépés miatti jogosítványelvétel, sem egy bár bezárása nem növeli közkedveltségüket, ennek ellenére jó kapcsolatot ápolnak a többi kontingenssel. – A magyarokat elismerik és szeretik, talán emberségükért és alkalmazkodókészségükért – mondta lapunknak dr. Konczi Ferenc Pál százados, aki szeptember óta szolgál az MFO északi, El-Gorah-i táborában, amely mindössze 25 kilométerre fekszik a Gázai övezettől. A magyarok munkáját példaértékűnek nevezte Normand L. St. Pierre, az MFO kairói megbízottja is Vadai Ágnessel folytatott megbeszélésén.

A 2000 fős MFO-misszió a Sínai-félsziget nyugati részén teljesít szolgálatot, ahol feladata a katonai korlátozások ellenőrzése. Az Izrael és Egyiptom között 1973-ban kitört Jom Kippur-i háború után a két ország között ütközőzónát hoztak létre, melyet 1982 óta az MFO ellenőriz.

Az El-Gorah-i táborban a magyarok is rendelkeznek saját bárral, ahol a falra akasztott táblán még az előző napi eredmény látható: csocsóban – most először – sikerült 9-0 arányban megverni a franciákat. Nem csodálkozom, ha a magyar katonák szívesen töltik „passzív” pihenéssel idejüket az árnyas bárban egy-egy szolgálat után, amely kimerítő az afrikai forróságban. Ez utóbbi elviselésében – mint azt a katonák Vadainak elmondták – sokat segítene, ha acélsisak helyett modernebb kevlár sisakokat kapnának, amelyek könnyebbek és biztonságosabbak is (ilyennel a magyar honvédségben csak az Afganisztánba is készülő szolnoki különleges zászlóalj katonái rendelkeznek), illetve, ha megfelelő mennyiségű naptej érkezne a magyar kontingens számára. A következő, márciusi váltás kiérkezésével pedig remélhetőleg a kontingens esztétikai gondjai is megoldódnak, jelenleg ugyanis vegyes képet mutatnak a magyarok, egy részüknek ugyanis barna-zöld terepszínű egyenruhája van, míg vannak, akik már a sivatagi mintázatút hordják.

St. Pierre elmondta: a magyar katonai rendészek munkája még fontosabbá vált 2005 óta, amikor az MFO-t ért támadások és a Sharm el-Sheik-i robbantás miatt a tábor biztonsági előírásait megszigorították. A katonák azóta bezárva élnek a sivatagban a szögesdróttal körülvett táborban. – Ez többé már nem nyaralómisszió – mondta az MFO kairói képviselője, igyekezve eloszlatni az örök gyanakvást.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.