SZÉKY JÁNOS
Nem Fikarcnyi Hülyeség
Méd levelek
Életem egyik legemlékezetesebb szlogenjét a veszprémi Napló apróhirdetései között olvastam. Így szólt: „Ne verje ki, ne rázza ki, Anikóval szívassa ki!”, és egy szőnyegtisztító vállalkozást ajánlott a helyiek figyelmébe. Nem tudok erkölcsmentő tiltakozásról.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH), alig három hónappal létrehozása után, máris kitűnően belezökkent szerepébe. Általában megfigyelhető, hogy az újonnan létrehozott hatóságok, ha a kommunikációval foglalkoznak, és joguk van a büntetésre, úgy lubickolnak a cenzúra lehetőségeiben, mint hal a vízben. Sohase gondoltam volna, hogy egyszer rokonszenvezni fogok a Media Markttal. Hülyézős reklámjaikat ordenárénak és idegesítőnek találtam. De ez már nem fogyasztóvédelem, ez röhej.
Az NFH ugyanis, helybenhagyva a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Főfelügyelősége (szép név) döntését és annak indokolását, százmillió forintra büntette a Media Marktot. Az égbekiáltó bűn az volt, hogy a hálózat magyarországi jelenlétének tizedik évfordulójáról „Hülye, aki nem ünnepel” feliratú óriásplakáttal emlékeztek meg. Most ha ez valakit sért, akkor a természetes emberi válasz az, hogy megsértődik, és nem vásárol többet a cégtől. Se vásárolni, se bojkottálni nem kötelező. Bár egészen más témakör, hasonló érvvel szokták elutasítani a gyűlöletbeszéd-törvény bevezetésére tett kísérleteket: az a tény, hogy egy megnyilatkozás sérti a benne megjelölt embercsoportot, önmagában nem büntethető, amíg nincsenek „egyértelmű és közvetlen” fizikai következményei. Mondani mindenki azt mond, amit akar. Piacgazdaságban ráadásul a fogyasztó tisztában van azzal, hogy a reklám mint fogyasztót szólítja meg, ő pedig ebben a minőségében felel rá.
Nem is ezért jött a száz guriga, hanem mert huszonhárom állampolgár fel… akarom mondani, bejelentést tett, „a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésében okozott kárra” hivatkozva. Az ilyesfajta állampolgári denunciálás önmagában is hungarikum, de a hatóság meg is tetézte azzal, hogy „a reklám silány kifejezésmódja a gyermekeknél értékrendbeli torzulást, értékzavart idézhet elő”. (Megjegyzem, hogy ha alkotmányjogász volnék, simán levezetném, hogy a döntés alkotmányellenes. Így is le tudnám vezetni, de hát nem vagyok szaktekintély, mint a mostani köztársasági elnök, aki néhány éve levezette a kirakati dohányreklámok tiltásának alkotmányellenességét.) Az Önszabályozó Reklám Testület júniusban „etikailag kifogásolhatónak” tartotta a plakátot, most azonban Fazekas Ildikó, a szervezet főtitkára azt mondta, hogy nem ért egyet az NFH „nézetével”, mert szerinte „a Media Markt reklámkampánya önmagában nem befolyásolja a gyermekek értékrendjét, illetve pszichés fejlődését”. Különben is, „ezt rendkívül nehéz eldönteni, pláne a 21. században”. Tökéletesen egyetértek, azzal a megszorítással, hogy a szóban forgó nézet” – ne kerteljünk, egy tömény hülyeség – nagyon sokba kerül valakinek.
A fel… akarom mondani, bejelentés intézményéhez vonzódó állampolgár érzékenysége ugyanis módfelett szelektív. Mint a vércse, úgy csap le a számára is érzékelhető helyű és méretű közlésekre (mondjuk, óriásplakátokra), az udvariatlan szavakra és a fogyasztói mentalitásra, mely utóbbi az ő szemében az erkölcstelenség maga. Az óriásplakátnál vagy a főműsoridőben adott filmnél kevésbé feltűnő, a „hülye” szó felismerésénél bonyolultabb agyműködést kívánó hatásokat nem érzékeli. Meg van győződve, hogy a „gyermekek és fiatalkorúak” azért nem viselkednek rendesen, mert ilyeneket látnak az utcán. Ha nem látnának, rendesen viselkednének. Ugyanez a „nézet” – amely, ha az NFH íté… döntése precedenssé válik, komoly állami bevételforrás lesz – azt is vallja, hogy az erkölcs tanítható, és az iskola bűne, ha nem tanítja. Az egyik párt ezt meg is fogalmazta most közreadott programjában. E témában hadd idézzem nemrégi beszélgetésem nagyobbik fiunkkal:
„- Ti tanultatok etikát?
– Igen. Egy évig. Hatodikban vagy hetedikben, nem emlékszem.
– És miből állt?
– Ági néni beszélt, mi írtunk. Fogalmazásokat kellett írni.”
Lábjegyzet: miután hetedikben kötelezően megnézték a Sorstalanság-filmet, a gyerekek olyanokat mondtak, hogy Ági néni sírva fakadt. Erről vélhetően nem az etika-tananyag tehetett, de nem is a Media Markt.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 50. szám
