Forrás: NOL

Helyszíni jelentés a libanoni Beddáwi menekülttáborból, ahol bosszúvágy és reménytelenség uralkodik

Népszabadság * Páll Zoltán * 2007. december 18.

Nahr el-Bárid menekülttábor. Palesztin asszonyok és gyerekek lerombolt boltok között

Kép: AFP Ismét elnapolta tegnap a libanoni parlament az új elnök megválasztását, immár kilencedik alkalommal. Nabih Berri házelnök a parlamenti frakciókkal folytatott megbeszélése után jelentette be, hogy jövő szombatra halasztják az elnökválasztást.

A libanoni politikai frakciók ugyan elvileg megegyeztek Michel Szulejman tábornok, a hadsereg parancsnoka személyében, de a részletekben még nem sikerült egyezségre jutni. Pár napja Francois el-Hadzs dandártábornokkal, hadműveleti parancsnokkal végzett egy pokolgép Bejrútban (Szulejman feltételezett utódjával), és libanoni források úgy vélik, a nyári hadjárat miatti bosszúról van szó.

A Tripoli melletti Nahr el-Bárid menekülttáborban a hadsereg és a Fatah el-Iszlám szélsőséges szervezet között az idén nyáron lezajlott konfliktus alatt emberek tízezrei menekültek el otthonukból, akik most reményvesztetten és bosszúszomjasan tengetik életüket. Nahr el-Bárid ötvenezer lakójának többsége a Tripoliban található Beddáwi menekülttáborban kapott helyet. Az alig egy négyzetkilométeres területen most több mint negyvenezren zsúfolódtak össze. A menekültek többsége mecsetekben, iskolákban vagy raktárhelyiségekben húzza meg magát. „Egy szál ruhában hagytuk el az otthonunkat” – mondja Haszan, aki feleségével és öt gyerekével most egy iskola tornatermében lakik. „Az UNRWA-tól (az ENSZ palesztin menekülteket segítő hivatala) minden család csak négy matracot és ugyanennyi takarót kapott. Ha a romok alól nem húzok ki még párat, akkor most megfagynánk.”

A 27 éves Ziádnak jól menő üzlete volt Nahr el-Báridban. A libanoni hadsereg tankjai azonban rommá lőtték házát és az alatta kialakított lakberendezési boltot. „Amióta eljöttem, az autómban alszom. Már negyedik hónapja nincs tető a fejem fölött. Feketén taxizom azért, hogy egyáltalán ehessek” – meséli.

Abu Firász, a tábor vezetőségének egyik tagja szerint humanitárius katasztrófa közeleg. „Amióta ennyi embert bezsúfoltak a Beddáwiba, a higiénés körülmények borzasztóan leromlottak. Emellett nincs gyógyszerünk, nincsenek orvosi műszereink. A kórházunk és a rendelőink már képtelenek befogadni a betegeket. De a nemzetközi szervezetek vagy a libanoni kormány a fülük botját sem mozdítják. A szükséges segélyeknek csak a töredékét kapjuk. Sürgős támogatásra lenne szükségünk.”

A Nahr al-Bárid lerombolása utáni helyzetet talán a serdülőkorúak sínylik meg legjobban. A Beddáwi menekülttáborban még mindig nem kezdődhetett meg a tanév. A fiatalok bandákba verődve az utcákon élnek. Egyesek rapzenét hallgatva vagy hasist szíva engedik ki magukból a feszültséget. Mások az iszlám társadalom megalapításának szükségességét és a hitetlenek elleni harcot hirdető sejkek vallási tanításait hallgatják.

A valaha Afganisztánból hazatért dzsihádisták tanainak hirdetését az is megkönnyíti, hogy a palesztinok azzal vádolják a libanoni kormányt: szántszándékkal romboltatta le a Nahr el-Báridot. A Fatah al-Iszlám csupán ürügy volt erre. „Az én házam épen maradt a harcok után is. Amikor azonban vissza akartam térni a családommal, felgyújtva találtam” – panaszolja Ammar, a harmincas évei végén járó tanárember. „Rosszabbul bánnak velünk, mint az izraeliek. Az idősebb generáció még talán eltűri, de a fiatalokat mindez a radikalizmus felé tolja.”

„Ha ez így megy tovább, sok kis Fatah el-Iszlám él majd közöttünk” – mondja Abu Rabi”, a Fatah el-Intifáda észak-libanoni parancsnoka. „Ideig-óráig még fenn tudjuk tartani a rendet, de ezek a fiatalok nem lesznek képesek iskoláikat elvégezni. Rájönnek, hogy nincs jövőjük. Akkor majd fékezhetetlenné válnak. A radikális iszlám aktivistái majd úgy manipulálják őket, ahogy csak akarják. A bomba szerintem robbanni fog, a kérdés csak az, hogy mikor.”

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.