Forrás: ÉS

MEGYESI GUSZTÁV

Korpa között

Itt van ez a Magyar Gárda, nyár óta benne a magyar valóság kellős közepében, és senki nem tud vele zöld ágra vergődni.

Múlt vasárnap éppen Tatárszentgyörgyön tartottak erődemonstrációt, mégpedig az egyik verzió szerint azért ebben a faluban, mert az egyik gárdista itt lakik, s nemrég lopták el a disznaját. Ami példaértékű szolidaritásra vall, s egészen érdekes jövőképet vetít előre, amennyiben ismerve a hazai lopási statisztikákat, az országra folyamatos gárdista menetelés vár, mégpedig az év minden napján Zalától Szabolcsig és Mosontól Békésig.

A másik verzió, hogy senkitől nem loptak el disznót, a gárda egyszerűen csak utálja a cigányokat, s meg kell mondanom, nekem ez a magyarázat tetszik jobban: férfiasan őszinte, és nem veszik el a részletekben.

A mintegy hatszáz fős erődemonstráció egyébiránt a szokásos reakciókat váltotta ki az ilyenkor feltétlenül megszólaló potentátokból. A különféle ombudsmanok közleményben szólították fel a közjogi méltóságokat és a politikusokat, hogy egyértelműen utasítsák el a Jobbik és a Magyar Gárda cigányellenes akcióit, a kisebbségi biztos pedig levelet írt az államfőnek, ami azért már önmagában is elképesztő: ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság elnöke hajlandó legyen egyáltalán észrevenni, hogy kik masíroznak végig az ország falvain, majd pár szót szánjon arra, hogy jó-e nekünk ez a masírozás vagy mégse annyira, külön ajánlott levelet kell neki írni, és szinte kegyet gyakorol, ha ő válaszol rá, és nem a sajtófőnöke. Mert az egyházak meg a kereszténydemokrata párt cinkos vonakodása már magától értetődő, hiszen soha helyre nem hozható presztízsveszteséget okozna számukra mindenféle elhatárolódás, ráadásul elveszítenék az újnáci csoportok bizalmát is, és akkor vége a világnak. Nem véletlen, hogy a fideszes Balog képviselő szabályosan meg van sértve, ha el kell határolódnia a pártjával számos településen szövetségbe forrt Jobbiktól, amelynek egyik vezetője épp most tette közzé az ő különbejáratú Mein Kampfját „a cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő bűnöző rétegéről”.

De jó, tegyük fel, hogy minden létező közjogi méltóság és hivatal elhatárolódik, sőt elítél, a legfőbb ügyész pedig megállapítja, hogy törvénytelenül működik a gárda. És akkor mi van? Akkor nem röhögi körbe őket a Jobbik? Vegyük észre, olvasom egy eszmefuttatásban, hogy minél erőteljesebben és pofátlanabbul lépnek fel a rasszista, újnáci csoportok, s bármit tesznek is közrendileg, mindig a jogállam szorul defenzívába, minden intézménye szerencsétlenkedni kezd, s a végén még az lesz, hogy ha a civil lakosság meg akarja védeni magát a fasizmustól, fogjon botot a kezébe.

Még jó, hogy ebben a zűrzavarban, amikor a civil társadalomnak ugyanakkora esélye van arra, hogy ellopják a disznaját, illetve, hogy kéretlenül is militáns csapatok lepjék el a faluját, Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője legalább kísérletet tett a helyzet árnyaltabb értékelésére, az eddigiektől merőben más megvilágításba helyezve a kérdést.

Szerinte ugyanis nem az az ijesztő a Magyar Gárdával kapcsolatban, hogy milyen a ruhája, „hanem az a tekintet, ami ránk néz”.

Ez azért nagy jelentőségű megállapítás, mert az ember eleddig abban a hitben élt, hogy a ruha és a tekintet nem választható el kategorikusan egymástól, valamiféle korreláció felfedezhető a kettő között. Ha valaki szabad akaratából öltözik hülye ruhába, pláne vérnáci látszatát keltendő, ám ennek ellenére úgy néz ki, mint egy fizetőpincér, akkor annak előbb-utóbb a tekintete is zavaros lesz, miként ha valakinek már eleve debil a nézése, az belátható időn belül idióta ruhadarabokat fog magára aggatni.

Herényi azonban finomhangolást hajt végre, hangyányi különbséget téve nézés és ruházat között, egyszersmind arra akarván rávenni a társadalmat, hogy ezután ne az elmebeteg fizetőpincér ruhájától, hanem a delikvens sehova se néző, a Teremtés könyvét meghazudtoló tekintetétől ijedjen meg.

Na most, ennek nyilvánvalóan az lesz a következménye, hogy 1) Herényit ezért a finomhangolásért huszonnégy órán belül ki fogják végezni a megfelelő honlapon, és az ítélet indoklását a legbutább tekintetű gárdista fogja közzétenni, 2) Herényinek az emberi tekintetre utaló megállapítása, tudniillik, hogy már a puszta nézés önmagában félelmet tud kiváltani mindenféle cselekedet nélkül, ugyanúgy rasszizmusnak lesz minősítve jogvédő körökben, mint amikor a disznóólunk közelében felbukkanó kreol bőrű férfi láttán azonnal tolvajt kiáltunk, holott még semmi se történt a disznónkkal. Hiszen honnét veszi Herényi, hogy az ijesztően buta tekintetű ember valóban ijesztő és buta dolgokat akar véghezvinni, azaz köz-, sőt nemzetveszélyes? Ez prejudikáció. Ne csodálkozzék Herényi, ha a fölakasztása után még a lemondását is követelni fogja a Magyar Gárda fővezére, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy Morvai Krisztina is hazaérkezett Amerikából, és az ünnepek után aktivizálódva nyilván véget vet ennek a példátlan rasszizmusnak.

Évekkel ezelőtt ennek a lapnak ezen a helyén, midőn a ferencvárosi szurkolók rossz passzba kerülvén heti rendszerességgel vertek szét komplett stadionokat, különös tekintettel a műanyag székekre, azt próbáltam fejtegetni, hogy mindez azért van, mert a Fradi-drukker DNS-láncába feltehetően egy lila színű, mutáns molekula épült be az evolúció során, amely nézőtéri műanyag székek közelében erőteljes és célirányos mozgásra kényszeríti a Fradi-drukker izomrendszerét, minek következtében a stadion műanyag székei atomjaira esnek szét, miközben a Fradi-drukker a pályát és a nézőteret elválasztó kerítést kezdi rázni, megint csak egy meghatározott genetikai kód alapján.

Még azon a héten följelentett a Magyar Nemzet legfelkészültebb és legokosabb publicistája, mégpedig a Fradi-drukkerek sérelmére elkövetett rasszizmus vádjával. Per speciel nem lett az ügyből, mert a bíró, gondolom, szabályosan kiröhögte a publicistát, aki viszont még ma is a Magyar Nemzet legfelkészültebb és legokosabb munkatársa, s hol van még az életút vége.

Herényi jövőjéért viszont nem tenném tűzbe a kezem.

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 50. szám

Comments are closed.