Bármely fegyvertelen, védekezésképtelen polgártársunk kegyetlen összeverése alapból undorító. Legyen akárki. Akkor is, ha nézeteit elvetjük, az illetőt őszintétlen, botcsinálta politikai konjunktúralovagnak tartjuk. És – bár adunk sanszot egyéb motivációknak is – nagyon is lehetséges, hogy a jobboldal „perem alatti” részénél burjánzó sejtek valamelyikénél keresendők a tettesek.
Mi tagadás, rohadtul ironikus, hogy az itthoni zombigárdista életmódfasizmus legelső politikus-közíró minőségű áldozata Csintalan Sándor. A jelenlegi kormányoldal médiaképes arcainak jutott leköpködés, tojásdobálás, dulakodás, ám verőemberes ütleg nem. Szoclib publicistahadunknak nyilván kommunikálhatóbb lenne, ha a Klubrádió, az ATV vagy a Népszava valamelyik fajsúlyos sajtómunkását rohanják le ilyen brutálisan. De aztán persze odadünnyögik: kicsit narancssárga, kicsit jobbos, de a mienk. A szélsőjobb első, rendőrségi jegyzőkönyvileg hitelesített politikai üldözöttje.
Előrebocsátjuk: bármely fegyvertelen, védekezésképtelen polgártársunk kegyetlen összeverése alapból undorító. Legyen akárki. Akkor is, ha nézeteit elvetjük, az illetőt őszintétlen, botcsinálta politikai konjunktúralovagnak tartjuk. Csintalan elnyerte jóindulatú, szánalomtelt rokonszenvünket, ami minden, vérében fekvő, traumasokktól gyötört sértettnek kijár. És – bár adunk sanszot egyéb motivációknak is – nagyon is lehetséges, hogy a jobboldal „perem alatti” részénél burjánzó sejtek valamelyikénél keresendők a tettesek.
Az MSZP ügyvezető alelnökségétől a Hír Tv neofita Fidesz-párti műsorvezetőségéig nyúló pályaívet leíró Csintalant a baloldalon árulónak, a jobbszélen pedig beépített téglának gondolták. Szűrös és Pozsgay társaságában ő volt az orbáni holdudvar legifjabb „megtért komcsija”. Aki pártállami (és rendszerváltás utáni) cselekedeteire bűnbocsánatot nyert a damaszkuszi útválasztást követően. Emberünk intézmény lett a „nemzeti oldalon” (hasonlóan a „90-es évek Népszabadságától jobbra visszaigazolt Bayer Zsolthoz).
Átmenvén interaktívba, szimbiózisba jutott a polgári körök nyugdíjasaival. De az utóbbi hetekben valóságos multimédiás autodafé indult Csintalan ellen a kuruc.infón. Ahol Orbán is Likud-csicskás zsidóbérencnek minősül. Bizonyos, hogy a vascsőforgató csuklyás droidok a Fidesz-elnök pofalemezét is örömest átstrukturálnák. Csak konspirációs okból elégedtek meg Bukfenccel. Ami nem változtat rajta, miszerint a rögvalóságos homo paranoicus világában a Fideszből újfent Zsidesz lett, Viktor pedig a globális cionbolsevizmus Árpád-sávval álcázott trójai falova. Sándor megruházásával neki üzentek.
Bár szívből elítéljük demokráciánk bőrfejű fattyainak tettét, azért megértjük szörnyű csalódottságukat, túlfrusztrált dühüket. Végtére is Orbán rútul becsapta őket. Hosszú időn át kecsegtette lakodalmas egybekeléssel a jobboldali ultrákat. Pedig végig csak belpolitikai szexet akart. Méghozzá úgy, hogy kizárólag neki legyen jó.
Évekig tűrte asztalánál – oroszlánszelídítő hidegvérével és ideggyógyász türelmével – az ordas eszmék kloákatöltelékeit. Szimpátiát mímelve hallgatta a radikáljobb sumér gyökerekről deliráló félcédulásait. Gesztusokat (és infrastrukturális támogatást) nyújtott, jelképes kirakathelyeket osztott vadul zsidózó rasszistáknak. Önképzőkörökbe terelte a posztcsurkai MIÉP-bázist. Közigazgatási hivatalvezetőt csinált a műkedvelő őstörténész Grespik Lászlóból. Beteljesítette a Korona-fetisiszták nedves álmait. Újrakanonizálta Wass Albertet. Kádárosan odakacsintott a lekódoltan uszítóknak. Stigmatizálta Dávid Ibolyát.
Orbán sokáig felhasználta és manipulálta tömegpártjának „katonai szárnyát”.
A balliberális véleménygyár üldözési mániáinak jelentős érdemei vannak benne, hogy a Szálasi-nosztalgiázó öreg pártszolgálatosok és az Árpád-jugend hitelt adtak a mesének. Amely szerint Viktor realizálni fogja szürreális horrorfantáziába illő lázálmaikat a tudjmani alapon szerveződő etnoállamról. Sorozandó Nemzetőrséggel, elemi iskolás rovásírás-oktatással, cigánybűnözést leküzdő félkatonai tornaklubokkal.
Kötelező hittannal, az ősiség törvényének helyreállításával, buzi- és szektaüldözéssel. Össznemzeti üdvtanra épült féldiktatórikus autarkiával. Mely nemzetiszín vasfüggönyt gördít le, a ferdeszeműek, multik és pornófilmek beáramlását gátolandó. Valójában Orbánnak esze ágában se járt ilyenféle. Retorikailag is csak burkolt célozgatásig ment. Hazudott nekik. Vagyis nem bontotta ki az igazság összes részletét.
Így aztán szélsőjobbunk összeforraszthatatlanul kettészakadt. Orbán-kompatibilis része betagozódott a néppárti gépezetbe. Bizarr, harsány színfoltocska mindössze. Alkotóelemeinek a zsidófóbia nem gyakorlatba átültetendő program, hanem mentális létfázis. Pontosan tudják, hol a helyük. Fékezett szájhabzású irredentizmus belefér, de ha a pártházba külföldi vendégek jönnek, zokszó nélkül elhúznak a cselédszobába. Kezelhető háztáji antiszemiták.
Velük szemben az utcai gyújtogatók a Köztársaság törvénytelen gyermekei. Akik nem érik be a Fidesz által rájuk osztott szereppel. Hogy némi zsebpénzért, esetleges kuratóriumi helyek fejében, irodáért cserébe leszállítsák a militáns gócok szavazóit. Ők nem illeszkednek a demokrácia szegélyéhez. Ehelyett tagadják azt.
Kétféle uralmi forma létezik szerintük: a „négyarcú egypárt” zsidó diktatúrája vagy a nemzeti fundamentalizmus. Tudjuk, az algériai FLN, a Vietkong és a PFSZ gyilkosai nem a francia, amerikai vagy izraeli hatóságok embereivel bántak a legkegyetlenebbül. Hanem „saját” – algériai, vietnami, palesztin – mérsékeltjeikkel. Akik diktatúra helyett többpártrendszert, polgárháború helyett béketárgyalásokat akartak. Ezért nem Bolgár György vagy Orosz József lett a puha terrorizmus szűzáldozata. Hisz mindenekelőtt a belső árulókkal (és tégláikkal) kell leszámolni.
Próbáljunk hungarista aggyal gondolkodni. „Ha világuralomra törő cionista lennék, melyik pártot foglalnám el?” Nem az MSZP-t vagy SZDSZ-t, az úgyis az enyém. Hanem a nemzeti-vallási jelszavakat hangozató Fideszt (és KDNP-t). S a téveszmés, zárt logikájuk nézőpontjából igazuk van. Orbán csatlakoztatta Magyarországot a NATO-hoz. Jóváhagyta az uniós belépést, megszavazta Románia tagságát. Atlantista, nyugatbarát külpolitikát visz. Marginalizálva bedarálta Torgyánt és Csurkát. Programja szabadelvű-etatista mixtúra, ultrajobbos hagymáz nélkül.
Elhatárolódott a Gárdától, felszalámizván domesztikálta a szélsőséget. Viktor bratyizása ordasékkal komoly ízlésbeli és morális deficit. De pragmatikusan két forgatókönyv lehetséges: a Fidesz karakánul mezsgyehatárt szab. Ez esetben idomított szalonzsidózói megszöknek a ketrecből. A Jobbiktól Kurucinfóig terjedő dzsungeltáborba.
Most van egy törpe kisebbségben levő radikális szubkultúra egy néppárti, parlamentáris konglomerátumon belül. És egy fundamentalista galeriszövetség odakint. Úgy viszont lenne egy önálló Gárdapárt az Országházban. Döntsük el, melyik a kisebb rossz. Akárhogyan is – paradox hungarikumként – Csintalan a tudathasadásos, félbetépett szélsőjobbnak egyszerre lehet kiiktatandó spiclije és gyámolt mártírja.
