Forrás: NOL

Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”

NOL * Lapzsemle * 2007. december 15.

Wass Albert

 Várkonyi Tibor írja a Népszavában Ágoston Vilmos „A kisajátított tér. A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben” című művéről:

A HVG-ben Murányi Gábor az Ágoston-kötetnek azon részéből idézett kedvtelve, ahol a Wass által beszélt magyar nyelv érdekes fordulataival találkozunk. „A „kiivott” élet, a „csobogó gát”, az országúton „átroskadó” fa, az „őseim” helyett a mosolyogtatóan keresett és félreérthető „apáim” szócsinálmány verseng a tervezett kritikai kiadásban ki tudja majd milyen stílusjegyként értelmezett „fellegszakgató” jelzővel (noha vélhetően csak egy korabeli sajtóhibát kanonizált az újkori szöveggondozó). Mindazonáltal nekem az a legmulatságosabb verssor, amelyben a veretes nyelvművész némiképp meggondolatlanul „hulló almafák” alá invitálta olvasóit.”” „Végre néhány hónapja megjelent az első alaposan elemző, filológusi precizitással megírt munka Wass Albertről. Tudósi alapossággal, elfogulatlan elemzéssel, amit persze a jobboldal vezető publicistáinak indulataival megpróbál majd ízekre szedni, kimutatni állítólagos elfogultságát, annak ellenére, hogy a könyv tényekhez ragaszkodik. Ágoston Vilmos írta, Erdélyből áttelepült író, kutató, esszéista, aki a megvilágosodás első éveiben – nem véletlenül – az időközben gyökeresen átvedlett Magyar Nemzet kulturális rovatában találta meg a helyét, Diurnusszal együtt. A kötetnek (A kisajátított tér. A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványának kiadása) egyetlen hibája van. Az, hogy kiválósága és időszerűsége ellenére úgyszólván föllelhetetlen. Sem a hegyeket fölhalmozó áruházakban, sem a kisebb boltokban nem tudnak róla. Konokságom és a szerző barátsága vezetett rá, hogy megleljem a CEU közelében, egy viszonylag eldugott, gazdag készletű üzletben. Jó, hogy a Közép-európai Egyetem diákjai hozzáférhetnek, de rossz, hogy a politika és az irodalom iránt érdeklődő értelmiségi hírét hallotta csupán, ha az egyáltalán eljutott hozzá.”

Érdekes kérdés, hogy a mai „polgári” körökben az efféle elemzés miért nem népszerű. Például ez lehet az oka:

„Több regényrészlet idézésével okadatolja Ágoston Vilmos azt is, hogy Wass Albert kemény antiszemita volt” – idézi fel Várkonyi Tibor. – „Idézi a Kapu 2005-ös számában posztumusz megjelent Így lett belőlem >>antiszemita«, belső idézőjelbe tett cikkét, amelyben elregéli, hogyan lett Havas Emil, egy „zsidógyerek” vezető tengerentúli lapnál újságíró. A történet szerint bement a kolozsvári román egyetemisták törzskávéházába, ahol állítólag szembeköpte az elnököt, a diákok elverték őt, és terjedt a hír szerte a világban, hogy Romániában üldözik a zsidót. Két nap múlva ez a Havas megkapta repülőjegyét, és a neves The New York Times szerkesztőségében már várta az állás. Különbül ma sem találhatná ki néhány itthoni heti magazin és weblap.”

Az izgatott Wass-rajongók minderről nem igazán beszélnek. Talán nem is értik, hogy az ilyesmi Európában önmagában is diszkvalifikálhat egy „írófejedelmet”. Szoborállító hevületükben azt képzelik, a grófnak a háború utáni népbírósági elítélése a fő „baj” vele. A „háborús bűnösség” vádját azonban, írja Várkonyi Tibor, Ágoston Vilmos nagy körültekintéssel, óvatosan és fönntartással kezeli.

„Nem tartja ugyanis eléggé bizonyítottnak, nem azért, mert román népbíróság mondta ki a verdiktet. Az volt a bírói eljárás alapja, hogy Wass Albert állítólag kémkedés gyanújával följelentett két zsidó nőt és egy románt, akiket aztán halálra gyötörtek, végül meggyilkoltak. Ágoston Vilmos abban nem kételkedik, milyen kegyetlenek voltak az Észak-Erdélybe bevonult magyar csendőrök és katonák, de semmivel sem kegyetlenebbek Antonescu marsall vasgárdistáinál. Arra azonban kutatásai szerint nincs hiteles adat, hogy valóban Wass Albert lett volna a följelentő: lehetett az édesapja, az öreg gróf is, de annak sincs kétségbevonhatatlan nyoma. Ágoston nem veti el teljesen a változatot, de végzetesen terhelőként sem hajlandó elfogadni. Éppen ettől a tárgyilagosságtól kiváló és hézagpótló az esszékötet. Hitelesebb portrét ábrázol Wass Albertről, mint a jobboldal valamennyi apoteózisa, ­napi politikai célokat szolgáló mennybe­menesztése. ” >

A Népszabadság Hétvége mellékletében november 17-én jelent meg >

Ajánlott Cikkek

Wass, a veretes nyelvművész Wass Albert beszédes idézőjelei: „német haláltáborok” Wass Albert és a „zsidó összeesküvés”

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.