„Mit akarnak itt egyesek, amikor Gyurcsány elvtárs vagyona egy év alatt csak kilencszázmillióval nőtt? Miért nem becsülik ezt a népért mindent feláldozó puritanizmust? Hiszen gyarapodhatna ő is milliárdokkal. S miért nem becsülik az áruló, mert sztrájkoló szakszervezetisek azt, hogy az APEH már minden tolvaj fideszest vizsgál az évente hány gatyát vett szintig?… Persze osztályharc is csak akkor van, ha nem a >>haladó erők« vannak kormányon. Bár a munkavállalók mai önuralma is lassan a demokrácia felszámolásához vezet. A hűséges transzmissziós (szocialista) szakszervezeti vezetők persze akkor is az elitbe tartoznak majd, hiszen állandóan szükség van hamis ígérgetőkre a szegényedő magyar világban.” (Írja A szakszervezeti funkcionárius esete a politikával című cikkében Tőkéczki László egyetemi docens a Magyar Nemzet december 14-i számában.)
„Az Ószövetség történetei még számtalan lehetőséget kínálnak az írói értelmezésre, és a történelmi Izrael hálája sem marad el. Vannak még néhányan, akik >>az utolsó töltényig« kitartanak, azoknak ajánlanám még témaként Marx és Engels titkos házasságát, esetleg Sztálint, aki Lenin gyermeke volt egy grúz prostituálttól… Mint Imre Kertész készülő, monumentális monográfiájának szerzője, mondhatnám, legyen rá büszke minden más ország, de nem mondok ilyen szörnyűséget, nehogy a gyávák gyűlöletének bűnébe essem, bár eléggé utálom a gyávákat.” (Írja Mózes, a fáraó szeretője című cikkében Szentmihályi Szabó Péter a Demokrata december 13-i számában.)
