Nem tudjuk, pedig két nappal az előre is nagy vihart kavaró tüntetés – vagy békés séta, nézőpont kérdése – előtt érkezünk Kerepesre, hogy kiderítsük. Az egyik lakos örömmel fogad minket a kapuban, nevét nem szeretné újságban olvasni, azért elmondja: probléma az van, de őt és két gyerekét – akik korábban a helyi általános iskolába jártak – sosem érte atrocitás. Hozzáteszi: a felvonulás biztosan nem megoldás, pláne nem gárdával. A pap egyébként itt és itt lakik, igazít útba.
Újabb beszélgetés a kapuban, ezúttal a rendezvény kihirdetőjével, a helyi pappal, aki a nevét nem árulja el. De állítja: felkérték, mint sok más alkalommal, hogy tegyen közzé egy hírt, nem érti, ez az eset miért váltott ki ekkora visszhangot. Egész életében a szeretetért és összetartásért dolgozott, valahol elromlott most ez a kezdeményezés – hangsúlyozza. „Legközelebb jobban meggondolom, mit hirdetek ki.”
Irány az iskola, elvégre onnan indult minden. Három roma fiatal a kapu előtt: a telepen félnek, éjjelente őrtüzet gyújtanak – mondják. A rendőrség állítólag járt náluk, és mondta nekik, amíg nincs rendbontás, ne tegyenek semmit; ha lenne, megvédhetik magukat. Közben egy fél percre megáll az igazgató-helyettes (mások állítják, ő az, nevét megkérdezni nincs alkalmunk), és ránk ripakodik a kocsijából: ne fotózzunk. Érdeklődünk, mi is lesz pontosan pénteken, javasolja, olvassuk el az eredeti hirdetményt. Amikor az ingerült nő szájából az „eredeti hirdetmény” kifejezés hangzik el, gyanús lesz, itt nem teljesen tiszta minden.
Egyre többen – a sajtó, más érdeklődők – gyűlnek az iskola elé, megérkeznek az első kamerás emberek. Az Országos Cigány Önkormányzat tart rövidesen sajtótájékoztatót, Kolompár Orbán elnökkel, szóvivővel, kerepesi vezetővel, egyéb képviselőkkel. A polgármester is eljön majd, mivel tudomást szerzett az eseményről. Egy újságírótól.
A kerepesi romák közben sorolják gondjaikat: például az iskolaigazgató szélsőségessége, a cigányok külön étkeztetése, kirekesztése – egy idő után már követni is nehéz, annyiféle probléma hangzik el. Amiként nehéz követni a pénteki felvonulás célját, megnevezését is: békés séta, cigányellenes tüntetés… Az iskolában dolgozó tanár szerint az egész ügy teljesen másból indult. Pásztor György úgy véli: problémák valóban vannak, de ez nem cigány-nem cigány szembenállás, ez szegénységről szól, ami sajnos igen gyakori Kerepesen. Az eredeti rendezvény pedig a békés együttélésért lett volna, nem másért. Egy nem roma gyerekre mutat: ő a legrosszabb az iskolában, tucatszám teszi tönkre az órákat. Vannak persze a cigányok közt is rosszak, de ezt, így nem lehet általánosítani – teszi hozzá. Egy önjelölt szervező ugyanakkor azt mondja, az a 20-30 fiatal, akik „lehetetlenné teszik a békés mindennapokat” (ez áll a hirdetményben), jórészt cigányok. Majd szóváltásba keveredik ezzel-azzal.
Megérkeznek az OCÖ képviselői, ők „fasisztoid elvekről”, cigányozásról, romák félelmeiről beszélnek, és jobbára a Magyar Gárdát hibáztatják. De feleslegesek a fáklyás rendezvények is, megrettennek tőle az emberek – mondják. Befut Franka Tibor polgármester: elutasítja a vádakat, és tudatja, megkérte a gárdát, maradjanak távol a rendezvénytől. Sőt halasztásra is kérte a pénteki demonstráció szervezőit, ők azonban nem álltak kötélnek. Szerinte is szegénységi kérdésről van szó, a rendezvény pedig békés, bűn összekeverni a cigányellenességgel.
Jófajta parlamenti közvetítéshez hasonlón Franka beszéde közben Kolompár, OCÖ-s beszédek közben a polgármester kommentálja az elhangzottakat. Hogy a Magyar Gárda pontosan hogy került az ügybe, hogy a „népharagot” kiváltó 20-30 fiatal eredendően roma vagy az elszabaduló indulatok közben lettek azzá, egyáltalán: békés sétára vagy erőfitogtatásra készülnek-e – nem derül ki. Nem tudni, szegénység és problémák, vagy cigányok, vagy szegény cigányok váltották-e ki a demonstrációt. Az egyik fél minduntalan ezt, a másik pedig azt harsogta. Miközben mindketten a romák és nem romák békés egymás mellett élésének szükségességéről beszéltek.
Horváth B. Barnabás
