Forrás: Stop!

Csak a jó idő bizonytalan

Nyáridéző csillaghullás várja a következő napokban az égboltot kémlelőket, ha nem lesz a hét elejéhez hasonlóan borult idő a nap második felében. A karácsonyi teliholdkor pedig a Mars vörös fénye lehet minden korábbinál jobban látható, ha derült lesz az ünnepi égbolt.

Csodálatos „égi csillagszórót” láthatnak a magasba pillantók december 14-én és 15-én este és éjjel, ha derült lesz az ég. Az első estén, hat óra tájban szikrázik majd legszebben az égbolt, mert ekkor ér a légkörünkbe a Geminidák csillagpor-raja. Mint a nevük is jelzi, a Gemini, azaz Ikrek csillagképből származnak, amelynek legfényesebb két csillaga, a Castor és a Pollux egymás mellett, a nyugati horizont felett lesz látható. Sajnos, eléggé alacsonyan.

A csillaghullás kezdetén óránként 120, az Ikrekből származtatott csillag-porszem zúdul majd nagy sebességgel a magas légkörünkbe. Ott a súrlódástól felhevülnek, felizzanak, végül hosszú fénycsíkokat gerjesztve elégnek. (Az ilyen csillaghullások többnyire nyáron fordulnak elő s azokat a csillagászok jóelőre meg tudják határozni).

Idén azonban a karácsonyi égbolt más különlegességekkel is meglepi a derült égboltra figyelőket. Vörös bolygó-társunk, a Mars december 24-én lesz legközelebb, mindössze 88,2 millió kilométerre a Földhöz s pontosan szemben, azaz oppozícióban áll az égbolton a Nappal. Ezért különösen fényesen világít vörös, az ókoriak szerint véres színe. Hiszen ezért kapta a véres hadak, harcok istenétől, Marstól a nevét. Szenteste éjjelén nemcsak különösen erős, vörös fénye révén lesz könnyű megtalálni, hanem mert a telihold is megközelíti, annak közelében lehet keresni. Sőt – és ez már a harmadik különleges karácsonyi égi jelenség -, hajnali fél öt körül a Hold fél órára eltakarja a jóval messzebb világító Marsot.

A Napunk egyébként december 22-én 7 óra 8 perckor éri el éves pályája legalacsonyabb pontját, ezért akkor kezdődik a csillagászati tél.

Karácsonykor természetesen megemlékeznek a betlehemi csillagról is, amelynek fénye a kis Jézus szülőhelyéhez vezette a napkeleti bölcseket, a Három királyokat. Mátyás apostol evangéliumában meglehetősen pontos képet ad erről az égi jelenségről, noha annak a korabeli csillagászati feljegyzésekben nincs nyoma. A megbízható kínai krónikák szerint viszont Krisztus születésénél hét évvel korábban figyeltek meg egy feltűnően fényes, aztán eltűnt égi jelenséget. Emiatt egyes kutatók korábbra teszik a Megváltó születését.

Időszámításunk kezdetén viszont a Jupiter és a Szaturnusz nagyon közel állt egymáshoz, s egy gyengébb szemű megfigyelő ezeket együtt vélhette egyetlen, különösen fényes vezérlő csillagnak. A zsidók hite szerint Jupiter az atyaistent, a Szaturnusz a zsidó népet, a Halak csillagkép meg a születést és Palesztinát jellépezte.