Újjávarázsolva nyílt meg London közlekedési múzeuma
Népszabadság * R. Hahn Veronika * 2007. december 10.
Korai dizájn – régi járművek a múzeumban
Kép: Copyright: London Transport Museum Fotó: Andy Paradise Kétéves teljes felújítás után ismét megnyitotta kapuit a brit főváros egyik legkedveltebb kulturális attrakciója, a Londoni Közlekedési Múzeum. A Covent Garden Piazza meghatározó helyét elfoglaló vas-üveg palota a korábbinál lényegesen kellemesebb klímával, tágasabb terekkel, és háromszor annyi, összesen ezerkétszáz kiállítási tárggyal várja látogatóit. Természetesen nem csalódnak azok a látogatók, főleg gyerekek, akik elsősorban régi gyaloghintókra, villamosokra, emeletes buszokra, metrószerelvényekre kíváncsiak. Az új múzeum azonban többről szól, azt próbálja meg érzékeltetni, hogyan fonódott öszsze elválaszthatatlanul London közlekedése és társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődése, hogyan lett a főváros azzá, ami, és milyen változások várhatók a jövőben.
A kiállítás hatalmas és szédítően mozgalmas installációval nyit, amely a múzeumnak a Facebook társasági portálon közzétett felhívása nyomán jött létre. „Egyszerű” emberek által beküldött videoklipekből áll össze, felvillantva napi utazási tapasztalataikat a különböző közlekedési eszközökön. Az Összeköttetések címet viselő szerkezet középpontjában London kicsinyített képe látható, a Kensington és Greenwich közötti 16 kilométeres távolság. A fő közlekedési utak átlátszóak, így mögéjük, azaz a metróhálózatba is belátni. Az 1920 óta működő múzeum időutazása egy régi-új közlekedési csomópont, a Blackfriars hídról készült friss fotóval kezdődik. A látogató itt egy, az éveket visszaszámláló liftbe száll be, majd az elsősorban gyalogosokkal benépesített híd 1800-ból származó felnagyított metszete előtt találja magát. Itt, a második emeleten többek között egy gyaloghintó, omnibusz és lóvasút emlékeztet a tömegközlekedés előtti időkre.
Lefelé haladva végigkísérhető a világ első földalatti-hálózatának fejlődése a legegyszerűbb építési módszerrel – „vájd ki és fedd be” – készült Metropolitan kéregvasúttól kezdve a futurista mélyállomásokon keresztül haladó Jubilee Line-ig. Ez a szekció kitűnően érzékelteti, milyen igényeket támasztottak a társadalmi változások a földalatti közlekedéssel szemben. Az újabb és újabb vonalak beállásával egyre terjeszkedő „metróföld” alakult ki, részben maguk a földalatti-kivitelezők, üzemeltetők által kiépített lakótelepekkel. Ahogy könnyebben elérhetővé váltak Londonhoz közeli települések, mind többen kerekedtek fel ide kirándulni vagy üdülni, majd költöztek ki a városközpontból, folyamatosan tágítva a metropolis kereteit.
A felújított közlekedési múzeum egyik érdekessége az 1890-es első elektromos metrószerelvény, melynek szűkössége, ablaktalansága, alacsony belmagassága még a kevésbé érzékeny utasból is kiválthatta a klausztrofóbiát. A Temze alatt vezető alagutat építő keszonmunkások életkörülményeit is megismerhetjük, míg egy világháborús metróállomás modellje a rendszernek a londoni náci bombázások idején betöltött pótolhatatlan szerepét eleveníti fel.
A tárlaton kiemelt hangsúlyt kap a metró és a dizájn szoros kapcsolata. Itt többről van szó, mint a hálózat világhírű logójáról, vagy Harry Beck 1931-es mesterművéről, a földrajzi valóságtól ugyan elrugaszkodó, a távolságokat kevéssé érzékeltető, de ragyogóan áttekinthető metrótérképéről. Az 1920-as évektől kezdve, a London Transport vállalat vezérigazgatója, Frank Pick a kor legfelkapottabb művészeitől rendelt grafikai munkákat, főleg plakátokat, melyekkel valóságos galériákká varázsolta a metróállomásokat.
A London Transport Museum naponta 10 és 18 (pénteken 11-21) óra között tart nyitva. Belépődíj felnőtteknek 8, nyugdíjasoknak 5 font, 16 éven aluliak ingyen látogathatják.
