Interjú Hans-Gert Pötteringgel, az Európai Parlament elnökével
Népszabadság * Szőcs László * 2007. december 10.
Hans-Gert Pöttering
Kép: Móricz Simon Édesapját nem ismerhette, mert még születése előtt meghalt a világháborúban, Hitler katonájaként. Az Európai Parlament elnökének asztalán ma egy óriási hanukkija áll – igaz, takarva a rálátást Konrad Adenauer olajportréjára.
– 1945-ben született. Saját honlapján írja, hogy családi sorsa váltotta ki politikai elkötelezettségét.
– Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Európa újraegyesítésének kezdetét a béke jelentette. A nagy államférfiak, Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi, Robert Schuman mindannyian személyesen is erősen motiváltak voltak ebben. Másokkal együtt úgy gondolták: az európai háborúknak egyszer és mindenkorra be kell fejeződniük. Új elképzelésre volt szükség, hogy emberek és népek miként élhetnek együtt – ebből lett az európai újraegyesítés. Kezdetben persze a szénre és az acélra építve, hiszen ezek alkották a gazdaság alapját.
– Ön egyike annak a mindössze tizennégy európai parlamenti képviselőnek…
– Hatnak…
– Úgy értem, akik1979, az első közvetlen EP-választások óta jelen vannak itt.
– Igen, de közülünk csak hatan megszakítás nélkül. A többiek jöttek-mentek.
– Mennyiben volt más az a parlament, az akkori Európa?
– Lépésről lépésre haladtunk előre. A nagy áttörést az 1992-es maastrichti szerződés jelentette. Nemcsak az eurót hozta létre, amelyet reményeink szerint Magyarország is bevezet egy nap, hanem az EP együttdöntési jogköre szempontjából is fontos volt. Ez az 1997-es amszterdami szerződéssel csak kibővült. A mostani reformszerződéssel, amelyet a jövő csütörtökön írnak alá Lisszabonban, a tagállamok tanácsával való együttdöntés csaknem száz százalékra bővül. Jobban szerettem volna, ha az alkotmányszerződésnél maradunk. Föderalista vagyok, az erős Európát pártolom, ugyanakkor a nemzeteknek, a régióknak, az önkormányzatoknak meghagyott hatalommal. Én közösségi Európáról beszélek. Vagyis erős, a jogalkotásért felelős európai intézményekre – bizottságra, parlamentre és tanácsra – van szükségünk, ám ennek az alsóbb szinteknek megadott jogkörökkel kell párosulnia. A hatáskörök persze változnak az idők során. Két évvel ezelőtt nálunk, Németországban még azt mondták: az energiapolitika nem európai uniós hatáskör! Most már belátják az EU jelentőségét az energiaellátásban, az éghajlatváltozás elleni harcban. A nagy kihívások európai válaszokat igényelnek.
– A CDU a múlt hétfői, hannoveri kongresszusa igen élesen foglalt állást Törökország EU-csatlakozásának lehetőségével, illetve a török kormánypárt, az AKP európai néppárti felvételével szemben. Mi a véleménye Törökországról?
– Beszédeimben azt hangsúlyozom: a többség támogatja a tagságot, amennyiben Ankara teljesíti az európai feltételeket. A személyes véleményem azonban különböző: a „kiemelt partnerség” pártján vagyok. Úgy vélem, hogy a török tagság túl sok lenne az EU-nak. A két pozíciót mindig elhatárolom egymástól, így nem támadhatnak, hogy a sajátomat úgy tüntetem fel, mintha a parlamenté lenne.
– Éppen Donald Tuskot, az új lengyel miniszterelnököt fogadta. Mit vár Európa a varsói irányváltástól?
– Tusk azt mondta – éppen abban a székben, ahol ön is ül -, hogy a jövőbe kell tekintenünk. Meggyőződésem, hogy a Tusk-kormány mindent megtesz majd az erős Európáért.
– Mennyire helyes kihozni az Európai Parlamentbe a hazai politikát. Strasbourg időnként a magyar ellenzék és a kormánypártok ütésváltásaitól hangos.
– Általában nem örülök neki, ha a nemzeti gondokat, harcokat az EP-be hozzák. Vannak azonban kivételek: ilyen az emberi jogok megsértése és a hátrányos megkülönböztetés. Ezek európai kérdések is. De összességében nem szabad, hogy a belpolitika az EP-ben meghatározóvá váljon.
– Úgy véli-e, hogy sietni kell az euróövezeten még kívül álló országoknak a közös pénznem bevezetésével?
– Nagyon fontos, hogy betartsák a maastrichti feltételeket. Célkitűzésünk az kell hogy legyen: egy napon mind a huszonhét uniós tagország vezesse be az eurót. Viszont mindegyiküket a saját értékén kell kezelni. Csak azok az országok léphetnek be, amelyek teljesítik a feltételeket. Tehát arra biztatnám Magyarországot, hogy mindent tegyen meg ennek érdekében, és lépjen be az eurózónába.
– Kezdődnek az ünnepek, hamarosan a karácsony, az íróasztalán pedig egy óriási hanukkiját, a fényeivel a zsidók makkabeus szabadságharcára emlékeztető gyertyatartót látok.
– Igen, ma vettem át örömmel egy tíz rabbiból álló küldöttségtől. Mint a fény és a tolerancia jelképét tartom majd a dolgozószobámban.
– Ján Figel, a kultúráért felelős EU-biztos éppen most hirdette meg 2008-at mint a kultúrák közötti párbeszéd európai évét…
– A kultúrák dialógusa az egyik legfontosabb feladatunk, de ne korlátozódjon 2008-ra! Személy szerint is az egyik fő politikai programpontom ez. Mandátumom alatt az EU összes arab és muzulmán szomszédját felkeresem. Fiatalokat hívok az EP-be a Földközi-tenger országaiból, Izraelből és Palesztinából is. Megünnepeljük jövőre Izrael megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Teljes mellszélességgel az izraeli-palesztin békefolyamat mellett állunk.
