Kovács Zoltán
A magyar Mr. Drebin
Van itt egy főrendőr, úgy hívják, Kiss Ernő, a magyar állományban szolgál. Hol az ország bűnügyi vezetője, hol tanácsadó a miniszter oldalán, olykor szerepet kap a szervezett bűnözés elleni harcban. Kerületi kapitányságnál még nem adta alább. Rendfokozata dandártábornok. Marsall valószínűleg csakis azért nem lett, mert vagy tíz éve egy viharos éjszakán oldalba vizelte saját munkahelyét, a Teve utcai kapitányságot. Elbocsátása igazságtalan volt, mert a dandártábornok menedzsertabletta hatása alatt vizelte, amit vizelt. Feszültségoldókat szedett. Magyarországon ilyen a mellékhatás: ki izraeli zászlót gyújt, ki épp ellenkezőleg, oltana. Ha David Zuker ismerte volna Kisst, eszébe sem jutott volna filmeket készíteni Csupasz pisztoly… címen Frank Drebinről, a Los Angeles-i rendőrség különleges ügyosztályának sziklaagyú nyomozójáról, aki mikroporttal ment a vizeldébe. Minek, kérdezné Zuker, amikor van Budapesten egy Kiss Ernő, aki ugyanezt takarás nélkül műveli.
Kiss személye önmagában természetesen nem érne meg két mondatnál többet, ha nem lenne a rendszerváltás utáni belügyi struktúra tipikus figurája, aki egymagában testesíti meg a szervezetet magát.
Kiss a rendszerváltás után az Országos Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztályának vezetője volt, 1994 májusában azonban felfüggesztették állásából, mert a Zugligeti úton szolgálati gépkocsiját részegen egy fának vezette.
A Horn-kormány idején ismét előbukkan, 1996 szeptemberétől a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot vezeti főigazgatóként, egyben ellátja az országos rendőrfőkapitány-helyettesi feladatkört. Nélkülözhetetlen ember. Az Orbán-kabinet hivatalba lépésekor az ORFK bűnügyi főigazgatója lesz, e minőségében vizelt, így posztjáról távoznia kellett, a hivatalos indoklás szerint egészségügyi okok miatt. 1998 decemberétől rendelkezési állományba helyezték, de szakmai véleményét nem tudják nélkülözni, így a minisztériumban lát el tanácsadói feladatokat. 2003 májusa óta Angyalföld rendőrkapitánya.
Állásából most azért függesztették föl, mert november végén szolgálati autójával három másik kocsit törtek össze a Petneházy utcában. Kiss Ernő vallomásában azt mondta, hogy autóját II. kerületi lakása elől lopták el, amíg ő a XIII. kerületben töltötte az estét. Csak másnap reggel vette észre, hogy a gépkocsija eltűnt. Később a Rendőrségi Igazgatási Központban értesült arról, hogy megkerült az autó, és hogy több autót is összetörtek vele. A tábornok szerint az akció is része a mostanában ellene folyó lejáratási kampánynak, a szervezett bűnözők között is lehetnek olyanok, akiknek érdekük az ő tönkretétele. Mint mondta, a szervezett bűnözői körök „gátlástalanok és mindenre képesek”, azt sem tartja kizártnak, hogy „olyan személlyel hajtatták végre a bűncselekményt, aki hozzám hasonlatos, illetve egyfajta alteregó”. A legutóbbi hírek arról szólnak, hogy Kiss Ernő kocsijának üléshuzatáról szagmintát vesznek.
Ez eddig egy magyar rendőr esete saját magával, a történet kolosszális tartalmát nyilván nem is Kiss rendőr eltévelyedései okozzák. Az viszont súlyos kérdés, miféle emberek ténferegnek a kapitánysági folyosókon, és tölthetnek be hosszú időn keresztül irányító szerepet a magyar rendőrség legmagasabb szintjein, és mitől van, hogy ezektől az emberektől nem lehet megszabadulni. Hogy meg sem akarnak szabadulni. Úgy is föl lehetne tenni a kérdést, hogy vajon mit tudnak ezek az emberek, hogy akármennyit isznak és vezetnek, vizelhetnek bár összevissza, lejárathatják magukat is, a rendőrséget is, amíg mindez nem történik nagy nyilvánosság előtt, addig nem történik semmi. A Kiss Ernő-ügy önmagában jelentéktelen, de azt mindenképp mutatja, hogy a Belügyminisztérium rendszerváltás utáni egész története, az olajszőkítésben tanúsított bénaságtól kezdve a tömegoszlatási tehetetlenségig bezárólag folyamatos csődtörténet, ahol már azt sem lehet tudni pontosan, ki kit véd. Aki tenni próbál valamit, azt kirúgják, rosszabb esetben meghal.
Néhány példa.
1999 szeptemberében Karancsi Tibor volt szeghalmi rendőr százados nyilvánosságra hozta, hogy 1995 májusában a Full Marker Bt. macskási telepén embereivel tetten ért egy üzemanyagot átfejtő társaságot, valamint olajszőkítésre utaló nyomokat talált, azonban felettesei utasítására a telepet el kellett hagynia. Karancsi szerint az ügyet Gál László, akkori Békés megyei főkapitány simította el, aki Pintér Sándor országos főkapitány közeli barátja volt. Pintér miniszterré történt kinevezése után Gál László a BM Ellenőrzési és Felügyeleti Hivatalának vezetője lett. Az első vizsgálat szerint Karancsi vádjai alaptalanok voltak, azonban a békési ügyben egyre több dokumentum került elő, s a rágalmak hatására Gál László lemondott. (Rajnai Attila: Olaj a bűzre, ÉS, 2000/25.)
Kuzma Mihályt, a Békés megyei Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának vezetőjét 1998. február 27-én kora délelőtt holtan találták a főkapitányság egyik irodájában. A megyei rendőri szervek által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az ötvenéves alezredes önkezével vetett véget életének: szolgálati fegyverével végzett magával. Az ügyet mind a mai napig nem sikerült megnyugtatóan lezárni. (Zsiák Éva: Három halál, ÉS, 1999/8.)
A Tasnádi-perben Szikinger István ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy az ügyben nem szabadna ítéletet hozni, mert az azt jelentené: „a bíróság megadta magát a rendőri önkénynek”. Szikinger István tanúkat idézve közölte, hogy védence ellen azért indult eljárás, mert üzleti vitába keveredett a józsefvárosi piac őrzésével kapcsolatban Pintér Sándor belügyminiszterrel. (Jogi Fórum, 2002. ápr. 25.)
Pintér Sándornak ma már, látszólag, semmi szerepe nincsen, az is feledésbe merült, hogy együtt vacsorázott egy Dietmar Clodo nevű bombagyárossal, de ez a rendőrség általános állapotát figyelembe véve ma úgyszólván jelentéktelen eset. (Volt idő, amikor ezen csodálkoztunk, talán még háborogtunk is.) Ma már nem. Most sem lenne érdekes Pintér, ha nem jutott volna egy különös dokumentum birtokába a stop.hu. E szerint Kiss Ernőt 2002 áprilisában az akkori belügyminiszter, Pintér Sándor kinevezte a legkeményebb rendőri szerv, a belső elhárítás, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) élére. Kiss tábornok megkapta az erről szóló hivatalos papírokat is, de erről senki sem tud. Nem is kell, hogy tudjon, mert elképzelhető, hogy ez olyan akció volt, amit Orbán első választási bukása után Pintér már nem tudott befejezni, azt azonban jelzi, hogy ezt az embert valamiért fontosnak tartotta biztos, ami biztos alapon megerősíteni. Ezzel a papírral azonban Kiss már nem mert előhozakodni, csak most, amikor nincs jelentősége, és bukott ember lett.
Már úgy értem, a pillanatnyi állás szerint.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 49. szám
