Népszabadság * olvasói levelek * 2007. december 8.
Az új „terápia”
A „Megreformált” csontritkulás címmel (november 13.) megjelent írásban utaltak arra a felmérésre, amelyet a Szonda Ipsos és a Magyar Nők Szövetsége készített, s amelyből megtudhattuk, hogy az utóbbi idők egészségügyi változásai tovább rontják a csontritkulásban szenvedők helyzetét.
Tíz éve kezelnek csontritkulással. Egy speciális csonterősítő gyógyszert szedek, aminek eredményeként nem romlott a csontritkulásom. Kezelésem a „reformig” úgy zajlott, hogy a receptköteles gyógyszer felírását megelőzte évenként egy csontsűrűségmérő-vizsgálat, amelyet mind a gerincen, mind a csípőtájékon elvégeztek. Idén nyáron lett volna esedékes az újabb, de a szakorvos arról tájékoztatott, hogy a tb terhére ez most már csak kétévenként lehetséges, s nem írhatja fel a gyógyszert sem. Néhány héttel később megtudtam, hogy a mérés mégis elvégezhető, de fizetnem kell érte. Természetesen vállaltam a 4500 forintos költséget.
A csonttörés kockázatának megállapításához egy speciális laboratóriumi vizsgálat (az ún. kollagén keresztkötés) is hozzátartozik. Ám azokban a laboratóriumokban, ahová a háziorvosom beutalhatna, nem tudják azt elvégezni. Természetesen van olyan, ahol igen, de ott több ezer forintot kérnek el még akkor is, ha háziorvosi beutalót viszek magammal. Miután eddig ez a vizsgálat számomra az ún. alapellátáshoz tartozott, igazságtalannak tartom, hogy amit egyeseknek 300 forintért elvégeznek, azért tőlem több ezer forintot kérnek el.
Simonyi Jánosné
Budapest
Hát igen!
Remek interjút készített Czene Gábor a magyar születésű amerikai újságíróval, Kati Martonnal („Nincs annyi időm, hogy politikus legyek”, november 12.), amelyből kiderül az is, hogy mekkora különbség áll fenn az amerikai, azaz USA-beli és a közép-európai mentalitás között.
Kati Marton ugyanis megemlíti, hogy kilenc, magyar születésű, zsidó származású, Magyarországról emigrált, világhírűvé lett honfitársunkról – angol nyelven – írott könyve eredeti címének a Kilenc magyar címet szánta. Az amerikai kiadó azonban Kilenc zsidó címmel adta ki, mondván, úgy csak a magyarok fogják megvenni. A könyvet eddig négyszer adták ki angolul, a rövidesen megjelenő magyar és német kiadás címe azonban a szerző által művének adott Kilenc magyar lesz.
Hát igen! Az Egyesült Államokban – és valószínűleg az egyéb anglofon országokban is – a kilenc neves művész, tudós és író zsidóságára a címben történő utalás vonzza a vásárlókat. Közép-Európában viszont, természetesen piaci okból itthon is, korlátja az értékesítésnek.
Dr. Del Medico Imre
Budapest
Térkép e táj
Bár lényegében egyetértek Kenesei Istvánnal, de úgy érzem, hogy túlontúl nagy jelentőséget tulajdonít a földalatti vasútnak (Száz vasutat? Negyedet!, november 14.).
Magam úgy tudom, hogy a hetes autóbusz járatcsalád a világ egyik legjobb, igen nagy kapacitású tömegközlekedési vonala. De a Kelenföldi pályaudvar belvárosi kapcsolataihoz még hozzá kell számítani a 19-es és a 49-es villamost, amelyek mindegyike érint metróállomásokat is.
Elég ránézni a térképre, hogy lássuk, a Kelenföldi pályaudvar elhelyezkedése alapján bizony Budapest belvárosához tartozik. A Déli pályaudvar és a Kelenföldi pályaudvar együtt ugyanolyan teljes értékű, mint a Nyugati vagy a Keleti. Az kétségtelen, hogy az állapotuk katasztrofális, különösen vigyázni kell arra, hogy a Kelenföldi pályaudvar indóházába belépve ne menjen el az ember életkedve. Ha a 19-es villamosról véletlenül megpillantja a kerítés melletti szemétdombot, akkor persze reménytelen a dolog.
De az, ahogyan a MÁV kezeli a Kelenföldi pályaudvart, még nem ok a lekezelésére, mint ahogy a metróépítők több évtizedes autóbusz- és villamosközlekedés elleni manipulációjának sem kell bedőlni.
Vargha Márton
Budapest
