Szánalomra méltó, gyáva alakok megzavarták a budapesti hanukaünnepet. Nem zsidóellenességből, dehogy! Hanem csak úgy… – magyarázzák majd a bíróságon. És a bíróság biccent: tényleg nem. Gyűlölettörvény ugyanis jelenleg nincsen, azt Sólyom elnök úr normakontrollnak vettette alá. Mert ugyebár mégiscsak kellemetlen, hogy a vétkezők anyagi felelősséget is vállaljanak vétkeikért. Egy ittas gázoló akár élete végéig fizethet testében megnyomorodott áldozatának, de a lelki sérelmek, félelmek, szorongások okozásáért nem járhat méltányos jóvátétel, mert még elszegényedik a tettes – vélheti az államfő.
Van például – a magyar közélet szégyenére – egy, a jobboldalról igen pártolt, tésztaképű, gombszemű vakarcs, aki sunyi módon űz sportot abból, hogy zavart, félelmet keltsen embertársaiban. Egy ostoba kis bajkeverő, aki, ha rajtakapják vétkein, szemrebbenés nélkül hazudozni kezd. (Például amikor mázsányi robbanószer-alapanyagot találtak náluk – műtrágyát, ként, gyújtózsinórt – bátran közölte: mindössze műtrágyát akartak csinálni. Műtrágyából… Hát persze! Mily érdekes, azért honlapjának neve: Bombagyár.)
Ez a két lábon járó, súlyosan frusztrált exhibíció például a következőket írta saját internetes portálján legutóbbi előállításáról:
„Amikor a rendőrök elvezettek bennünket, odajött durrogni egy öreg zsidó. Vörös fejjel követelte a rendőröktől, hogy vigyenek minket el, amiért >>megzavartuk az ünnepüket«. Mintha nem tennék ezt meg nélküle is. Aztán amikor a rendőrök elhessegették, kissé frusztráltan odakiabálta: >>És… és gyorsan engedjék is ki őket hamar, ahogy szokták! Nehogy börtönbe kerüljenek!!« A drága öregúrnak bizonyára fáj, hogy a gójoknak is vannak jogaik, és nem lehet őket örökre bezárva tartani, csak mert neki nem tetszik a véleményük. A drága öregúr egyébként – utólagos azonosítás után – a Népszava újságírója, bizonyos Veress Jenő volt…”
Hihetetlen szellemi izgalommal várom, hogy a szerző miként igyekszik kétségbeesetten fölényeskedve bizonyítani e mondatait a bíróságon. (Mert nem vagyok épp pereskedő alkat, de ez szerintem megér annyit.)
Félreértés ne essék, mindössze a következők bizonyítását kérem: valóban öregúr vagyok (szül: 1962), valóban ordítoztam, illetve hogy egyáltalán ott voltam. (A zsidóval legyenek boldogok, ha ez kielégülést okoz.)
Az ügyvéd – nyilván Futó Barnabás (esetleg ha Grespik László), ki lehetne más – valószínűleg gerontológus szakértőt követel majd, esetleg egy antropológust is.
Ez a mi autodidakta hősünk valamiért azt mutatja magáról, hogy ő a XXI. század Lúdas Matyija, garabonciás diákja, vihardémonja, Gyurcsány szipolylidérce. Sámán, táltos, és I. Flaszter pápa. A jobboldal rózsalekvárja.
Pedig csak egy ócska kis kapitalista, aki zavaros nézeteivel megszédített elvtársainak árulja jó pénzért korunk amulettjeit, csodalámpáit, vudubabáit, bájitalait. Miközben ezen jól jövedelmező üzleti alapon talán maga is elhiszi saját magát, ami viszont újabb prosperitást hoz. Örökmozgó.
Perpetuum debile.
Veress Jenő, veressj@nepszava.hu
