NOL * M. G. P. * 2007. december 7.
Színháztörténetünk korszakonként változó létszámú. Egyszer jelentős szerepük volt benne, a következő héten nevüket is befújja a por. Zsámbéki Gábor a Katona József 25. évfordulójára Notóriusok című sorozatot indított az elődök megismerésére, megismertetésére.
Hosszú ideje az első elődeit is számba vevő színház. Nem színházi kezdet és vég. Újrakezdők. Tovább folytatók. Kizsebelték elődeiket. És szétolvadnak majd a folytatásban. A Thália Társaság (1904-1908) emlékműsorának címe A rendőrfőnök jó fiú. Eredetileg Georges Courtelin öt évvel korábban írt szarkasztikus egyfelvonásosa, a Thália egyik nyitódarabja. Ketten rendezték az estét. Hevesi Sándor, aki Elek Ferenc derűs személyében házigazdaként fogadja a Kamrába érkező nézőket, majd a hevenyészett díszlet legtetején foglal helyet színházi osztályfőnökként. Mintha a túlvilágról is rajta tartaná szemét hagyatékán.
A nyitó estét ketten rendezték. Hevesi és Moly Tamás. Nevét inkább mojnak ejteném, mint molinak, mert megemlítik ugyan, de pompázatosan kifelejtették a színháztörténetek. Ember ilyen sikerrel nem veszett el a színháztörténetek lapjairól, mint Moly. Még Hóman Bálint is előbukkant, a Thália Társaság egyik alapító tagja, jegyzője, a későbbi neves történész (Hóman-Szekfű), kultuszminiszter, népbírósági elítélt, aki a börtönben halt meg. Hóman ma már nincs kicenzúrázva a Színházi Intézet és a Lukács Archívum közös kiadványában (1988), mint a félévszázados fordulóra megjelentetett emlékkönyvben.
De hol van Moly Tamás?
Három egyetemista – Bánóczi László, Benedek Marcell és Lukács György – ötölte ki a Tháliát, hogy André Antoine Párizsban már lezúgott naturalista színházi forradalmának hasznával gazdagítsák a magyar drámát és színházat. Amatőr színészek, színiiskolákból kikerült pályakezdők, vidékről reménytelen Pestre kallódókból kitelt a társulat. Hevesi lett a művészeti vezető, de többnyire a Nemzetiben akadt dolga, vagy átvonult a Népszínház-Vígoperába (1907) főrendezőnek. Hevesi helyét Bánóczi vette át.
Hova lett Moly Tamás? Ült Hevesi mellett segédrendezőként, vagy távollétében rendezőként. Előadásonként Moly tartott rendet. Vidéki játszásaikon terelte a társulatot. Ő tudott bánni a makrancos színésznéppel. Moly amúgy finom szecessziós novellista volt. Ő teremtette meg magyar nyelven a bűnügyi regényt a Vörösbegy sorozatával 1918-1948. Amolyan jelmezváltogató Arséne Lupint írt, csalafinta úri bűnözőt. Nem a dokumentumjáték szövegét összeíró, montírozó, megszerkesztő és lehetőleg drámaivá tevő Bán Zoltán András és a rendező Máté Gábor vétke Moly elhullajtása.
Ők szellemesen küzdöttek meg a majdnem lehetetlennel, miként lehet ünnepi beszédeket, leveleket, életrajzi adatokat színházilag érdekessé tenni, hogy több legyen ismeretterjesztésnél, élménnyé váljon. Kovács Lehel meg a színinövendék Dankó István rövidnadrágos Lukács György és Benedek Marcell. (Közülük a legfiatalabb, az akkor húsz esztendős Bánóczi László Mészáros Béla pantallóban.) Elmondják lexikon szócikküket. Végezve azzal: „meghaltam” és mondják elhalálozásuk dátumát. A halállal tréfálkozás nem tiszteletlenség: halhatatlanságuk
bizonyítéka. Rajtuk a halál sem fogott. Ma is hatnak.
De hol van Moly Tamás?
Bodnár Erika Jászai Marit parodizálja, engem ugyan inkább Törőcsikre emlékeztet. Fekete Ernő kitömött hassal, fölborzolt hajjal, bajuszt ragasztva pompás bohóci Boda főkapitány, Keresztes Tamás némafilmkomikus referens, virtuóz mozgáskultúrájának kifogyhatatlan tartalékaiból merítve. Fullajtár Andreával hármasban próbálják a Vadkacsának – a Katona műsordarabjának – Thália-beli előadását. Fullajtár lába önálló életet él. Véleményez. Kényeskedik. Ellenzi a rendezői utasításokat. Triójuk igen mulattatóan összefoglalja a Thália játékbeli modorváltását. A karzatig bőgő színészhangok helyett egyre valószerűbbé motyogják a túlhajtott természetességet. Végül már szót sem érteni Ibsenből, de lelkesen némajátsszák a stílust. A szemben álló Nemzeti díszmagyaros bömbölését diszkréten képviseli Ivánfi Jenő megszemélyesítésével Bezerédi Zoltán. Bár az ellenpárt nézeteit csattanóbban kifejezte a nagy tragikus Szacsvay Imre maró mondatával: a Rákóczi útról eltűntek a zsidó cipőpertli árus gyerekek, mind a Tháliába ment színésznek!
Erős Csaba zongorakíséretével Rezes Judit a Folies Caprice – ma Vidám Színpad – a tháliások egyik játékhelyén pajzán kuplékat énekel. Eszünkbe vési, hogy operettszakon végzett, és tudja mindazt a rafinált kacérságot, finom sikamlósságot, kultúrával átitatott szellemességet, a személyiség termet megtöltő szívmelengető játékosságát, amit a nagy szubrettek, dizőzök, a szórakoztatóipar nagymesternői látszólag könnyeden, de teljességüket mérlegre dobva tudtak csak teljesíteni. Pálmai Anna is kuplézik, de épp ellenkezőleg.
1954-ben a Vidám Színpadon megülték a Thália Társaság fél évszázadát. A páholyokban Lukács, Benedek feleségestül. Gellért Lajos a színpadon játszotta A rendőrfőnök jó fiúban fél évszázada is adott szerepét. Minden túlélőt mgnyilatkoztatott a rádió. Molyt nem hívták meg az ünnepi estre. Interjút sem készített vele senki. Élt pedig. 1957-ben halt meg.
Rezes dalából növeli ki Máté a finálét. A kupléhoz csatlakozik az összes játszó. Mind komorabban hangzik a dalocska. Gyászindulóvá zordul. Kifordulnak a színészek a nézőtérre. Vádolják a múlt század eleji bürokráciát a színház iránti részvétlenségért. És nem csak azt.
De hova lett Moly Tamás?
