Ínycsiklandó libaleves
Különleges, több évszázados gyűjtésből merítő receptkönyv jelent meg a Glória Kiadó gondozásában. Az „Új idők régi receptjei – hírességek kedvencei” receptjeit Horváth Ágnes válogatta össze, az Uj Idők című újság gasztronómiai rovatából. A kötet sajtóbemutatóján Frank Júlia még egy régi, egészen idáig leplezett titkát is elárulta: csalással szerezte meg egy receptverseny első öt helyezését.
A kiadó képvielője, mikor a receptkönyvet bemutatta, megjegyezte: a kötet összeállítása során igyekeztek minél többféle, lehetőleg különleges ételt összegyűjteni. Különösen örültek annak is, ha olyan leírásra bukkantak, melynek segítségével egy-egy híresség kedvenc étkét lehet megfőzni. „Bár igaz, azért az ilyen válogatásnál is voltak szempontjaink – például a Magyar Gárda fővezérének kedvenc receptjeit nem tettük bele.”
Elhangzott: sikerült egy színes-szagos, igazán szép receptgyűjteményt létrehozni; valahogy úgy, ahogy otthon a nők is el-elrakosgatják a cetlijeiket. „A cetli az egy külön műfaj – hiába van mindenkinek jó néhány szakácskönyve otthon, valahogy a jól bevált cetlikhez ragaszkodnak, abból főznek.” A hangulatteremtő előszó és az egyes fejezetek bevezetői pedig kultúrtörténeti érdekességeket árulnak el. A többszáz recept mellett nincsenek képek – igazi régi vágású szakácskönyv született. A szerencsés jelenlévők meg is kóstolhattak hármat a könyvben található fogások közül: a libalevest, a majonézes töltött káposztát és a bécsi túrós palacsintát.
F. Nagy Angéla, rengeteg nagy sikerű szakácskönyv szerzője elárulta: ő maga bizony 19 évesen tanult meg főzni. „Addig még egy rántottát sem tudtam elkészíteni. Aztán, mikor férjhez mentem, muszáj lett – így hát tanácsot kértem, és megkérdeztem szinte mindenkit, aki szembe jött, akár a szomszédasszonyt is.” Azt is elárulta, még Horváth Ilona-szakácskönyvet is írt: amikor ugyanis az idős és beteg szerzőt a kiadója megkereste, engedélyt adott rá, hogy folytassák az általa megkezdett hagyományt. „Ezeket a könyveket aztán én bővíthettem ki, mindig az aktuális újításoknak megfelelően. Annyira naprakészek voltunk, hogy még a Népszabadság is elismerő kritikát írt arról, hogy Horváth Ilona mennyire korszerű” – sajnos akkor már rég nem volt az élők sorában.
F. Nagy Angélától Frank Júlia vette át a szót, aki azt a megoldást méltatta, hogy a kötetben nincsenek fotók az egyes receptek mellett: „így az, hogy milyen is egy-egy kész étel, a fantáziánkra van bízva.” Frank Júlia hozzátette: el kell árulnia egy titkot, melyet már nagyon régóta hordoz – ő igazából csalt már egy receptversenyen. „Harminc évvel ezelőtt a Nők Lapja meghirdetett egy recept-pályázatot. Én pedig küldtem néhányat a saját, a szomszédasszony, a férjem, és mindenki más nevében is. Hát így nyertem mind az öt kategóriában…”
Végül Lajos Mari árulta el, hogyan lett belőle szakácskönyvíró. „Egyikünk sem profi, mind az amatőr világból jövünk – „csak” egy jó étvágyú és lelkes család áll mögöttünk. Mi vagyunk a három grácia a Nők Lapjából, hiszen mindhárman a Nők Lapja receptrovatának szerkesztői voltunk.” Lajos Mari hozzátette, ő maga F. Nagy Angéla receptjeit vagdosta ki annak idején a lapokból…
Végül Váncsa István kapott szót, elmondva: ő maga nem úgy főz, mint a három grácia: „azzal kezdem, hogy kinyitok egy bort, aztán megnézem, mi van éppen a kamrában. Ezért szinte mindig improvizálok.” A kultúrtörténet iránt érdeklődő újságíró, aki maga is egy szakácskönyv szerzője, azt is elárulta: a XVIII. századig nem találunk olyan receptgyűjteményeket, melyet alkotója háziasszonyoknak szánt volna. Egyrészt azért, mert a szakácsok, illetve a háztartást vezető nők nem tudtak olvasni, másrészt pedig már ismerték a főzés tudományát; a receptek szájról szájra, anyáról leányra szálltak. „Egyébként volt alkalmam elolvasni a világ első szakácskönyvét – igaz, nem az eredeti nyelven, mert az akkád nyelvtudásom még kissé hézagos. „
A premieren az említett recept-szerzők mellett Gálvölgyi János színművész és felesége, Judit, valamint Kútvölgyi Erzsébet színművész és Bánó András is jelen volt, akik szintén gazdagították a recepttárat, mely a császári csirkehúslevessel kezdődik és a téli lecsóval ér véget. De megtaláljuk benne Bächer Iván és Koós János egy-egy receptjét, Napóleon kedvencét, a Libavér elkészítését és a szalonnára vágyó zsidó család étkét is. Karácsonyi ajándéknak is kiváló!
Szerző: Nagy Krisztina | egyéb írások a szerzőtől 
