Elnök Úr!
A hitleri haláltáborok és a magyar fasiszták vérengzéseit túlélők nevében, sok százezer érintett magyar állampolgár érdekében fordulunk Önhöz.
Szívből reméljük, hogy szavaink meghallgatásra találnak, és számíthatunk támogatására. Mi abban reménykedtünk, hogy a fasizmus leverése után, és jó másfél évtizeddel a rendszerváltást követően hazánkban fel sem merülhet a fasiszta eszmék feltámadása. Végtelenül sajnáljuk, hogy e hitünkben csalódnunk kellett. Egyes csoportok, visszaélve a szólásszabadsággal, és élve törvényeink sajátos értelmezésének lehetőségével, a „többség” nevében, a „másság” üldözőinek szerepében tetszeleghetnek, és a „magyarság” védelmében lépnek fel magyarok ellen. A nemtelen támadások és az üvöltöző csőcselék ellen – legyen szó akár verbális, akár tettleges támadásról – államunk hatékony jogi védelmét követeljük, és ezzel együtt a magyar társadalom egészséges fellépésében bízunk.
Elnök Úr! Ön jól tudja, hogy Európa sok állama, mely képes volt szembenézni a múltjával és az erkölcsi felelősséggel, jogi eszközökkel is felvette a harcot a múlt kísérteteivel. Ausztria és az NSZK – amelyeknek jogállamiságát Ön sem vitatja -, megtalálta a szabadságjogok, és azok ésszerű korlátozásának összhangját, bizony szankcionálja a holokauszt tagadását, és büntetni rendeli a gyűlöletbeszédet, bárki használja is azt.
Így állhatott elő olyan képtelen helyzet, hogy a világ sok országából kitiltott, Ausztriában jogerősen három év börtönnel sújtott David Irving Magyarországon egyházi segédlettel kaphasson meghívást, és honi meg importált fasisztáink Buda várában emlékezhettek a hírhedt fegyveres SS és magyar cinkosaik 1945-ös, kudarcba fulladt kitörési kísérletéről.
Elnök Úr! Amikor Ön az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kért a gyűlöletbeszéd törvénytervezetéről, bizonyára fel sem tételezte, hogy lesznek, akik félreértelmezik döntését, biztatásnak tekintik, és erre hivatkozva igazoltnak fogják látni a gyűlöletbeszéd szabadságát, a fékevesztett uszítást, a zsidózást, a cigányozást. Az állam és a társadalom együttes fellépése értetheti meg velük, hogy az ő szabadságuk csak addig érhet el, ahol támadásuk áldozataié kezdődik.
Kérjük, hogy ne vegye zokon, ha emlékeztetjük: mintha Ön is elfeledkezett volna a viták során Szent Ágoston egy idevágó, gyönyörű mondásáról: „Ahol az igazságról vitatkoznak, ott sír a szeretet.” Bizony, látványosan sérülnek emberi jogok, de jórészt nem a törvények alkalmazása, hanem éppen hiányuk miatt. Ön teljes mértékben, közjogi méltóságának súlyával állt ki minden lehetséges alkalommal jogvédőnek álcázott, sértett és előítéletes uszítók védelmében, de nem hallottuk, hogy felemelte volna szavát, a cigányozók, zsidózók, a másságot bunkósbottal verők megfékezése mellett. Sajnálatos módon nem volt megrovó szava a papi ornátust galád módon uszításra használók, az árpádsávos zászlók alatt menetelőket megáldó papok ellen sem. Ön elítélte az 1956-os forradalom haladó voltát kétségbe vonókat, de szótlanul tűrte, ahogyan a fasiszta csőcselék hangos zsidózással gyalázza 1956 évfordulóján többek között Angyal Istvánnak, a forradalom halálra ítélt és kivégzett zsidó származású hősének emlékét. Pedig 1956 emléke nehezen viseli el az antiszemitizmust.
Igaz, nem építhetünk csak a jogra, a törvényekre. A társadalom összességére is szükség van, és arra, hogy a nép lássa, prominens vezetői, közjogi méltóságai, a tudósok és a művészek, az értelmiség legjava is kinyilvánítja véleményét, és ha kell, ott van velük együtt, az első sorokban. Örömmel fogadtuk Václav Klaus cseh államelnök világos felhívását: hogy minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni Prága zsidó negyedének felhasználását a kristályéjszaka megünneplésére, Prága érsekének nagyszerű helytállását, a német koalíció egységes fellépését.
Mindezek jó példái a társadalom helytállásának, és egybecsengenek a törvények alkalmazásával. Mégis, mi szeretnénk Önre büszkék lenni. Hogy ne mondhassa senki, nálunk az elnök nem emel kifogást, ha palotája szomszédságában a fasisztoid Magyar Gárda tartja avató ünnepségét. Egyértelművé kellene tennie, hogy útját állja az uszításnak, és a megbántottak fájdalmát a magyar nép fájdalmának tekinti. Jól tudjuk – hiszen erről nyilatkozott is – a normakontroll kérésével nem kívánta bátorítani a közösségeket sértő magatartást. Mi hiszünk Önnek, de személy szerint is talán jót tenne, ha serkentője és részese lenne a magyarországi antifasiszta összefogásnak. Tartunk tőle, hogy emberi és államférfiúi tisztessége sérülhet, ha nem tesz félreérthetetlen lépéseket. Amikor a humánum védelmére, a fejét újra felütő fasizmus ellen összefognak a világ demokratikus erői, az emberiség döntő többsége, kérjük, segítsen észrevétetni honi fasisztáinkkal, hogy felébredt bódulatából, és újra összefog a demokratikus világ.
Elnök Úr! Még nem késő! Kérjük, segítsen az Önben bízóknak, és adjon csattanós választ a rossz hírét keltőknek, határolódjék el a gyűlöletbeszédtől. Ahogyan példamutatóan kiállt a Zengő természeti kincseinek védelmére, ahogyan a környezet megóvására ösztönözte az unió államfőit, ugyanúgy álljon gyalázott és megbántott polgártársai védelmére a törvény erejével és a személyes helytállás mozgósító példájával.
Mi, a csöndes és halk szavú többség, a sokat megértek és sokat szenvedettek nemzedéke nevében szóltunk Önhöz! Kérjük, hallgasson szavunkra!
A Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete Közgyűlése


december 8th, 2007 at 08:09
Ez a levél nem „csípőből tüzel”, nem túlzó, nem elfogult, és főként: nem bántó!
Mindössze „európai”.
Ez nem nem válaszolható meg szóvivő közbeiktatásával. Személyesen kell, ILLIK reagálni.
Kiváncsian várakozunk!
december 8th, 2007 at 19:40
Nácizmus Üldözötteinek Országos Közgyülése egy igen udvarias, szinte megalázkodó levelet küldött az elnöknek. Nem hiszem, hogy ez az ember erre bármikor is nyilvánosan reagálni fog.
Ennyire már lehetett volna kiismerni az eddigi magatartása alapján.
Nem célravezető az ilyen barátságos, kedves, szinte könyörgő levél.
Inkább a nemzetközi szervezetekhez kellene fordulniok és sérelmeiket ott elmondani. Több megértésre és hatékonyabb közremüködésre számithatnának.
Magyarországon ezzel a módszerrel nem érhető el eredmény. Ez a magánvéleményem.
december 10th, 2007 at 07:32
Miért? Talán már megtanították neki, megtanulta az ILLEM-et?
december 12th, 2007 at 13:07
Kedves olvasok. En is ugy gondolom hogy ez a level az elnokhoz egy kicsit langyos limonade. A heten volt itt Israelben a magyar hadsereg vezerkari fonoke. Nagyon megijedtem mert a magyarok es mi is bent leszunk a NATO-ban. Es mivel a hos magyar hadsereg mindig a veztes oldalon alt, igy vesztettek a magyarok ketszer nagy magyar orszagot, nem szeretnek a vesztes oldalan alni.
A heten lattam egy filmet amiben szo volt az egy milio zsidok deportalasa es 596.000 zsido meggyilkolasa.
a ripityara utot magyar katonaknak a legfontossab feladata volt suhancokkal eggyut bemenni a gettoba osszeszedni a zsidokat es beloni oket a dunaba. Vagy at adni a nemeteknek amikor Szalasi puccsot csinalt.
Meg Antoneszkunak is tobb esze volt mint a magyaroknak es o leugrott a szekerrol es igy a romanok igy vissza kaptak Erdelyt.
Most a leg jobb lenne ha nem vennek be a magyarokat a kozos eropai piacra es soljenek meg a sajat zsirjukban.
Ezra Drucker
Israel