Népszabadság * Szentgyörgyi Rita * 2007. december 7.
Kép: Móricz Simon Mindent belső tűzzel, irigylésre méltó szenvedélyességgel csinál Maia Morgenstern. Nem érdeklik a konvenciók, sem az előítéletek. Ha kell ógörögül játszik (Théo Angelopulosznál az Odüsszeusz tekintetében), arámiul (Mel Gibson A passiójában), színpadi anyanyelve a héber és a jiddis a bukaresti Zsidó Színházban.
Folyékonyan beszél angolul, franciául. Tel-Avivtól a győri zsinagógáig a fél világot bejárta a Lola Blau-val. A Mediawawe fesztiválon a perzsa Omar Klayyam költőről szóló performance-ával járt legutóbb. Maria Callas szerepével talált rá a mozi idestova huszonnégy éve, majd Pintilié A tölgy című filmjében nyújtott alakításával kiérdemelte az Európai Filmakadémia Félix-díját.
Maia Morgenstern, ez a határok nélküli színésznő lélekben éppúgy magyar, mint ahogy nemzetiségét tekintve román. Lelkes vonzalma a magyar filmművészethez Mészáros Márta A hetedik szoba című filmjével kezdődött, majd olyan filmekkel folytatódott, mint Szász Jánostól a Wittman fiúk, és legutóbb a Rózsa énekei és a Mansfeld. Zsámbékon a Bánk bán Gertrudisát alakította Beatrice Bleont rendezésében. Mel Gibson híres-hírhedt A passiójának hazai díszbemutatójára csodálatos Mária alakításával látogatott.
Amulettként viselt kereszttel a nyakán, természetes göndör hajtincsekkel, melegbarna tekintettel ismertem meg Maiát. Attraktív külsejét hanyag eleganciával „palástolja”. Jobban mondva nem palástol semmit, mert a művészet, a béke, a szeretet „tiszteletbeli nagyköveteként” járja a maga útját. A velencei filmfesztivál egyik zsibongó kávézójában élete legszebb ajándékaként mesélt Mészáros Márta filmjéről, Edith Stein filozófus, feminológus, karmelita nővér az auschwitzi haláltáborban végződő sorsáról. Ám leginkább a szembesülésről olyan kérdésekkel, mint hogy mit jelent ma zsidónak lenni, sorsközösséget vállalni másokkal, a gázkamrák általi halálban is keresni és vállalni az igazságot. „Összességében nem állíthatom, hogy a román társadalom antiszemita. Ami ennél sokkal veszélyesebb, hogy látensen, indirekt módon vannak antiszemita hangok. Amikor például az újságokban azt látom kinyomtatva, hogy ez vagy az zsidó. Vagy amikor ártatlan mosollyal valaki azt mondja nekem: Tudod, én szeretem a zsidókat, nekem is vannak zsidó barátaim. Nos,
az ilyen megnyilvánulások sírásra késztetnek, mert ez valójában mély antiszemitizmust rejt. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy fontos-e számomra az a tény, hogy zsidó vagyok, és hogy a zsidóságom mennyire segít a hivatásomban. Erre én mindig azt felelem, hogy a román színház gyermeke vagyok, ami csodálatos, fantáziadús, tele van kreativitással, újítással, friss szellemiséggel.”
Maia Morgensternnel minden találkozás olyan, mint egy korábban megkezdett mondat folytatása. Idestova hét éve a legendás bukaresti Bulandra Színház Turandot-jának tapsolt a Katona József Színház közönsége. Maia egy szamuráj nő elszántságával alakította Altoum császár Kínájának machiavellista hercegét. Az Európai Színházak Uniójának budapesti fesztiválja alkalmából vendégszereplő színésznővel a turandoti személyiségről, a férfi-nő két pólusosságról beszélgettünk. „Az én felfogásomban Turandot a plátói szférikus személyiség megtestesítője. Androgin a szó teljes értelmében. Az ő férfi-nő kettőssége nem hiány, hanem teljesség, egyszerre forró és fagyos, erős és erőtlen, ártatlan és perverz. Ebben a belső harcban a végső cél nem más, mint hogy önmagunkban megtaláljuk a szeretetet, a lelki békét, a boldogságot. Miként Turandotnak, úgy sok nőnek az a nagy problémája, hogy ő is lehet olyan intelligens, sőt intelligensebb, mint egy férfi. Ám ha nincs szerelem, ami érzelmileg motiválná, akkor ez az intelligencia kegyetlenné teszi… A szerepre készülve sokat olvastam Konfuciuszt és a keleti filozófiákat. Megnyugtató számomra, hogy nem találni bennük semmiféle ellentmondást. Mindegyik a belső béke, a harmónia megtalálásáról szól, ami felé én is törekszem.”
Hosszú út vezetett Morgenstern számára a nemzetközi ismertséget hozó Odüsszeusz tekintetétől a vallási bírálattal, kritikai tiltakozással kísért A passióig. „A gyermekeim világrajövetele elválaszthatatlan a nagy szakmai megmérettetéseimtől” – mesélte immár Mária szerepével a háta mögött. Mindhárom gyermekét házasságon kívül szülte. Az elsőszülött Tudor nevű fiával, aki mellesleg informatikus, Győrött is fellépett. A diákévek „terméke” ő, miként a másodszülött Cabiria az Oreszteia színházi turnéja idején jött a világra. Negyvenegy évesen vállalkozott újra az anyaságra Isadora nevű lányával, akivel A passió forgatása idején volt terhes. Míg Harvey Keitel balkáni utazását amolyan modern Penelopéként kísérte végig Maia az Odüsszeusz tekintetében, addig Mel Gibson vásznán a tekintet puszta erejével írta a szeplőtlen szűz glóriájától „megfosztott” Mária anyai szenvedését. Nem sokkal izraeli színházi turnéja előtt bukaresti lakásából mondta „éterbe” szenvedélyes vallomását a katolikus egyház sok évszázados nimbuszától megfosztott Máriáról, mint az örök anyaság, a vallási, felekezeti hovatartozástól mentes szeretet „apostoláról”.
„Értetlenséggel és szomorúsággal töltenek el a film ellen felhozott vádak. A passió mindenkor aktuális üzenete, ami mindannyiunkat érint Bagdadtól Koszovóig, Bukaresttől Budapestig, hogy legyünk toleránsak, béküljünk meg egymással. Zsidóként a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen örökség egy kiszolgáltatott, megbélyegzett, szenvedő néphez tartozni, amelyikkel szemben ma is elevenen élnek az előítéletek. De kérdem, mitől érezhetnénk magunkat különbnek az elődeinknél, ha nem tanulunk a múlt hibáiból, bűneiből? Engem ez inspirált Mária szerepének az elvállalásában. Szintén tapasztalatból tudom, milyen elnyomás alatt élni, egy tömegeket manipuláló kényúr árnyékában, amilyen Ceausescu volt. A hatalom és a megfélemlítés eszközei alig változtak Krisztus kora és a mi korunk között, amikor a népek sorsáért felelős vezetők tömegeket manipulálnak, háborúkat szítanak, áldozatokat követelnek.”
A saját és a filmes anyasága közötti párhuzamról szólva, Morgenstern a művészeti ábrázolások mögött a lényeget kereste. „Mária elsősorban és mindenekfelett anya. És ebből a megközelítésből szinte másodlagos a nemzeti, vallási hovatartozása. Egy anya számára, legyen román, zsidó vagy bármi egyéb, a fia elvesztése a legnagyobb és a legfájdalmasabb tragédia.”
A megannyi vallási, kritikai támadással kísért A passiót szenvedélyesen védelmező Maia Morgenstern alakításának hitelességéről még a film legádázabb ellenzői is olyanokat írtak, hogy ő az egyedüli igazodási pont. Maia gondolatai a hit gyógyító erejéről a felebaráti szeretetig, a másság elfogadásáig vezetnek. „Matematikus apám oldalán olyan világképben nőttem fel, amelyben békésen megfér egymással az analitikus elme és vallási tolerancia. Igazán soha nem tudtam mit kezdeni a bigott vallásossággal. Nem azt keresem, ami elválaszt másoktól, hanem ami összeköt. Az én hitem úgymond laikus, nem követek semmilyen vallási rituálét. Mindamellett, hogy nagyon intim dolognak tartom, ki miben hisz, mégis úgy vélem, hogy a hit igazi próbája a mindennapokban dől el. Abban, ahogy megnyilvánulsz a környezetedben, ahogy másokkal bánsz. Félelemmel tölt el az a világ, amelyben a különféle vallások köntösében próbálnak az igaz útra terelni. Minden élet, minden emberi tapasztalat egyszeri és megismételhetetlen. És valahol annyi út van a teljesség felé, ahányan vagyunk. A vallásokkal az a bajom, hogy idővel mindegyik dogmává merevedik, és megfosztja az egyént a szabad választás jogától. Ilyen értelemben az én vallásom a művészet és a lélek szabadsága. Nem kell ahhoz vallásilag elkötelezned magad, hogy rátalálj a szeretet forrására önmagadban. Elvégre belénk van kódolva mind az emberi, mind az isteni szeretet. Nekem megadatott, hogy a színház, a film, a művészetek nyelvén érzelmeket tolmácsoljak mások felé. Végső soron szeretetet, az egyedüli olyan értéket, ami képes kiemelni az embert a mérhetetlen önzés körforgásából, ami felé a világ tart.” December 9., vasárnap 23.00 tv2 – A passió
