Lényegtelen, hogy a törvényhozók 50 vagy 25 százaléknál húzzák meg a vonalat: maga az elvi alapvetés elfogadhatatlan, és sérti a polgári jogegyenlőséget… Ilyen alapon arról is lehetne törvényt alkotni, hogy az óvónők legalább egynegyede legyen férfi.
November 26-án az Országgyűlés elvetette a szabaddemokrata Magyar Bálint és Sándor Klára által benyújtott, az Egyes törvények módosításáról a nemek közötti tényleges esélyegyenlőség megteremtése érdekében című törvényjavaslatot. Bár a javaslat több igent, mint nemet kapott, kétharmados törvényjavaslat lévén ez kevés volt az üdvösséghez.
Ha a törvényjavaslatot megszavazták volna, az Országgyűlés listás képviselőinek fele nő lenne, és szintén nő lenne az államtitkárok legalább egyharmada is. Magyar és Sándor csomagjának része az Alkotmány olyatén történő módosítása is, hogy a miniszterek legalább egyharmada nő legyen.
A legújabb hírek szerint a képviselők máris a női kvóta light bevezethetőségének mikéntjét vették célba. Az SZDSZ honlapjánolvasható Sándor Klára keddi közleménye. Eszerint hétfőn „a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz-MPSZ képviselői […] egyeztetést tartottak a női kvótáról. […] Egyetértettek abban, hogy nem lehet szótlanul elmenni amellett a közvélemény kutatás (helyesen: közvélemény-kutatás. Sándor Klára egyébként eredetileg nyelvész – Sz. P.) mellett, amely szerint a magyar lakosság 62%-a támogatta a női kvótára vonatkozó eredeti javaslatot, és a megkérdezettek 71%-a több nőt szeretne látni az Országgyűlésben.”
Remek.
Magyarországon a népesség körülbelül 123 százaléka támogatja a halálbüntetés visszaállítását, 244 százaléka ellenzi az egészségügy magánosítását, és 327 százaléka szerint addig jó, míg Kádár él. Az SZDSZ tehát ezekben a kérdésekben vállaltan kisebbségi álláspontot képvisel -ezek szerint következetlenül.
*
A lex Magyar-Sándor – és fölhigítva, úgy tűnik, a két nagy pártnak is kedves – javaslat súlyosan szembefordul a liberális elvekkel, nem véletlen, hogy a kisebbik kormánypártban is többen ellenzik.
Az 1989-es, többek közt a Szabad Demokraták Szövetsége által is kreált, nagyjábólszabadelvű Alkotmány 70./A paragrafusának 1. bekezdése ugyanis – nagyon helyesen – kimondja: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Vagyis: ha egy párt választási listája első három helyén férfiak állnak, attól még a lista negyedik helyén is lehet férfi. A lex Magyar-Sándor pont ezt akarja kiiktatni.
De ez még nem minden.
Föltételezve, hogy az Országgyűlés pártjai demokratikus pártok – és ennek ellenkezője föl sem merül -, a listákat a pártok tagsága akaratának megfelelően állítják össze a pártvezetések. Ha egy párt tagsága azt szeretné, hogy a lista első öt helyén csak férfi legyen, milyen alapon szól ebbe bele az állam? A választópolgárok – kiknek több mint fele nő – szabadon eldönthetik, szavaznak-e egy túlnyomó részben férfiakat fölvonultató pártlistára.
Nota bene: az MSZP már nyolc éve bevezette a húszszázalékos női kvótát. Ezzel lehet egyetérteni vagy sem, de ez a párt belügye és demokráciában megengedhető lépés. A választópolgár, ha akar, választhat magának olyan pártot, amely nem vezette be a női kvótát.
A törvény hatályba lépése férfiakat és nőket fog egymással szembeállítani. Ha egy nő listán kerül be az Országgyűlésbe, fölmerül a kérdés: vajon képviselő lenne-e a lex Magyar-Sándor nélkül is? Ha egy férfi képviselőjelölt pártja listájának ikszedik helyéről azért nem lesz képviselő, mert csak az első iksz mínusz egy jelölt jut be az adott párt listájáról, nehezen lehet majd nem arra gondolni, hogy az illető a lex Magyar-Sándor nélkül nyilván képviselő lehetett volna. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a törvényhozók 50 vagy 25 százaléknál húzzák meg a vonalat: maga az elvi alapvetés elfogadhatatlan, és sérti a polgári jogegyenlőséget.
A kvóta hívei gyakran hozzák föl azt az érvet is, hogy az Európai Unió országos parlamentjeiben a női képviselők aránya átlagosan 24 százalék, addig Magyarországon ugyanez az arány 10,6 százalék és a 27 tagállamból Magyarországon a második legmagasabb a férfiak aránya a parlamentben. Ilyen alapon arról is lehetne törvényt alkotni, hogy az óvónők legalább egynegyede legyen férfi.
*
A kvótatörvénynek – legyen a limit akárhány százalékban is megállapítva – a jogegyenlőséget sértő mivoltán az sem változtatna semmit, ha a törvénytervezet nem nőkről, hanem mindkét nemről beszélne. A múlt hétfőn elvetett javaslat például szemérmesen így fogalmaz: „Az államtitkárok között mindkét nem legalább egyharmad arányban képviseltesse magát.”
Az 1920-as numerus claususban sem szerepelt a „zsidó” szó, mégis mindenki tudta, miről van szó.A társadalmi igazságosság védelmében ott is állampolgárok egy csoportja lett egyenlőbb a többinél, s most ugyanez a helyzet. Ezzel ez erővel hozható lenne törvény a cigányok pozitív megkülönböztetésére is – ugyanígy, az állampolgári jogegyenlőség kárára.
Szabadelvűként egyre nehezebb az SZDSZ-re való szavazás mellett érvelni. S akkor a komenistázást – lásd eredendő bűn, 1994 – még elő se vettük.
