Sebők János a a kibertér harcosairól és terroristáiról
NOL * Népszabadság Online * 2007. december 6.
A harmadik világháború az elmúlt hónapokban számos alkalommal szóba került a médiában. A nemzetközi konfliktusok kiélezôdése kapcsán Bush amerikai elnök éppúgy felvetette a lehetôségét, mint ahogy politikai kommentátorok vagy a biztonságpolitikai szakemberek is gyakran említik elemzéseikben. Egyre több szakértô és kommentátor szerint azonban a XXI. század nagy ütközeteit nemcsak a hagyományos hadászat terén vívják majd, hanem a világhálón, a kibertérben, a virtuális valóságban, ahol az informatikai forradalom egyik következményeként ma már éppolyan pusztító csapásokat lehet mérni az ellenfélre, mint a hétköznapi valóságban. Az új típusú, „halott nélküli háborúkban” rendszereket lehet megbénítani, gazdaságokat lehet tönkretenni, országokat, térségeket, városokat lehet muködésképtelenné tenni.
Erre az új típusú „hálózati hadviselésre” már az elôzô években is több alkalommal sor került, mert a
Sebők János
A szerző 1951-ben született; újságíró, szerkesztô. Fô szakterülete az ifjúsági kultúra, ezen belül a popzene. A nyolcvanas években a Világ Ifjúsága munkatársa, rovatvezetôje, a kilencvenes évek elején a Popcorn, a 100xSzép, a Top Gun fôszerkesztô-helyettese, 2000-2003 között a Zene.net és a She.hu internetes portál fôszerkesztôje. Az utóbbi években szabadúszóként rendszeresen publikál a Népszabadságban, a HVG-ben, különbözô folyóiratokban, lexikonokban és kiadványokban. Fôbb művei: A Beatlestôl az új hullámig (1981), Ki kicsoda a rockzenében (társszerzô, 1982), MagyaRock I-II. (1983-84), Volt egyszer egy Ifipark (1984), A daltulajdonos (1988), Madonna (1989), Rock a vasfüggöny mögött (2002), A Horthy-mítosz és a holokauszt (2004), A rock története 1. (2005), A magya-Rock története I-II. (2005-2006), Az ítélet napja (2006). globalizációval és az elektronikai rendszerek világméretu kiépülésével, összekapcsolódásával a kibertér is a modern harcászat színterévé lépett elô. Napjainkban pedig már az Egyesült Államok mellé mindinkább felzárkózó új szuperhatalmak (Kína, Oroszország) körében is erôteljesen folyik az elektronikai fegyverkezés, aminek következményeként a közeljövôben további konfliktusok, összecsapások, kiberháborúk kirobbanására számíthatunk a világhálón.
A kibertérbôl érkezô pusztítás pedig immár semmivel sem veszélytelenebb, mint egy atomcsapás, csak nem jár olyan látványos külsôségekkel – fizikai pusztítással, üszkös romokkal, halottak tíz- és százezreivel -, mint az elôbbi, ám a következményei éppolyan katasztrofálisak lehetnek, mint a hagyományos hadviselésé.
A kiberháború fogalmát 1998 óta használják katonai körökben, amikor a Pentagont, illetve a Fehér Házat ért elektronikus támadás szálait egészen Oroszországig sikerült visszanyomozni. Az incidenst Bill Clinton amerikai elnök jellemezte így, amely azóta általánosan elfogadott, hiszen az elmúlt években a világháló csatatérré is vált, és nemcsak a „hálózati hadviselés” új szereplôit (kiberhadseregek, kiberkatonák, kiberkémek, kiberzsoldosok) vagy fegyvereit (számítógépes vírusok, férgek, trójai programok) ismerhettük meg, de már azokról az új nagyhatalmi katonai, hadászati elképzelésekrôl is bôven rendelkezünk információkkal, amelyek a világ újrafelosztásának igényét szolgálják, s egy majdani információs háború stratégiáját körvonalazzák.
Az író elôbb ismerteti a világháló kialakulását, bemutatja a kibertér szereplôit, vázolja az információs társadalom és az információs hadviselés kialakulását, fejlôdését, majd részletesen leírja a virtuális világban létrejött új csatateret, a számítógépes fegyvereket, az egymással harcoló katonákat és hadseregeket.
Külön fejezeteket szentel az elsô kiberösszecsapásoknak, a Dávidok és a Góliát harcának, az egyes nagyhatalmak jövôre vonatkozó elképzeléseinek, de felsorakoztatja a nyomásgyakorlás világhálón rendelkezésre álló új eszközeit is.
Sebôk János műve – amelyhez hasonló vállalkozás még nem jelent meg a hazai könyvpiacon – azonban nemcsak katonai téren szolgál lebilincselô részletekkel, meglepetésekkel, de a jelentôs részben szintén ismeretlen hétköznapi „szép új világba” is elkalauzolja az olvasót.
Az elmúlt években ugyanis nemcsak a nagyhatalmi vetélkedés éledt újjá a kibertérben, de a „sötét oldal” erôi is otthonra találtak a világhálón, s olyan fogalmakkal is meg kell majd barátkoznunk, mint a kiberterrorizmus, a hálózati bűngazdaság vagy a kiberbűnözés. Az új évezredben ugyanis a hétköznapi valóság egyéb veszélyes szereplôi közül is egyre többen költöznek át a világhálóra, ahol a „hálószoba-terroristák” vagy a kibermaffiózók a továbbiakban már nemcsak lokális, de világméretű fenyegetést, veszélyt jelentenek az emberiségre.
Ez a könyv errôl a ma még sok vonatkozásban ismeretlen, elektronikai hálózatokkal átszôtt világról szól érdekfeszítôn, olvasmányosan. Egy olyan világról, amellyel korábban csak a sci-fi vagy a fantasy könyvekben találkozhattunk, ám mára a fantasztikum realitássá vált. Az információs társadalom szédítôen gyors fejlôdése ebben az esetben is túlszárnyalta a fantáziát, aminek következtében ma már egy új (kiber)világháború sem elképzelhetetlen.
Kérdés, hogy ez a horrorvízió csak egy új mítosz, vagy már valóban realitás? A könyv a virtuális valóságban bekövetkezett fejlemények bemutatásával végsô soron erre az alapkérdésre keresi a választ. ű
(Népszabadság Könyvek)
