Mózes Miklós, Székesfehérvár
Gyurcsány Ferenc Raszputyinja, a polgári titkosszolgálatokat is felügyelő tárca nélküli miniszter ezúttal megmakacsolta magát. Most nem a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének fegyveres megdöntésére szervezkedő újfasiszta hordákat fest a falra, hanem az ellenzék és NATO-szövetségeseink egyelőre óvatos, informális csatornákon történő tiltakozása ellenére ragaszkodik Laborc Sándor dandártábornok Nemzetbiztonsági Hivatal élére való kinevezéséhez. Példátlan módon az nem zavarja, hogy a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága sem támogatja a tábornok kinevezését.
Laborc előbb-utóbb rájön arra, hogy Szilvásy György látványosan kitartó ragaszkodása személyéhez nagyobb veszélyt jelent karrierjére, mint az ellenzék és mások kifogása, esetleges gáncsoskodása. Ellentétben Demeter Ervinnel és Simicskó Istvánnal, véleményem szerint Laborc Sándorból képzettsége és kapcsolatrendszere alapján jó szakmai vezetője lehetne az egyik polgári titkosszolgálatnak. A több nyelvet, köztük az oroszt és a japánt is beszélő Távol-Kelet-szakértő elvileg megfelelő ismeretekkel rendelkezik a bűnüldözésben, a titkosszolgálati és nyílt nyomozati munkában egyaránt. Speciális tudására nagy szükség lenne abban a világban, ahol Oroszország és a Távol-Kelet új helyet és szerepet követel és vív ki magának a világgazdaság asztalánál, trójai falóként felhasználva egyebek között a Magyar Köztársaságot is. Nagy mértékben hozzá tudna járulni hazánk érdekérvényesítő képességéhez.
A jelölt eddigi teljesítményét nem tisztem megítélni. Halkan azért megjegyzem: Laborc Sándor azokban az években dolgozott a Belügyminisztériumban és az APEH bűnügyi igazgatóságán információs igazgatóhelyettesként, amikor a jelenleg hatalmon lévő politikai elit egy része és annak baráti köre adócsalásokkal és egyéb trükkökkel milliárdossá vált.
Bizonyára nem került egyikük sem Laborc Sándor látókörébe, mert ha igen, ma messzemenő következtetésekre kellene jutni.
A Szovjetunió KGB-s főiskoláján eltöltött hat évet nem kellene feltétlenül negatív előjellel kezelni. Ha valahol, ott meg lehetett tanulni a szakmát. Főleg akkor, ha valaki előtte elvégezte a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakát.
Az egyébként nyílt titok volt, hogy a KGB profitált a különböző nemzetek náluk kiképzett fiaiból. A magyarok, lengyelek, csehek és mások különböző fedésekkel otthonosan mozoghattak a világ bármely országában, ott is, ahová szovjet állampolgár be sem tehette a lábát. Formálisan be sem kellett szervezni őket, mindenki tudta, hogy mi a kötelessége, kinek tartozik hálával (értsd: információval). Mert a KGB főiskolájára bekerülni nem mindenkinek adatott meg. Egyébként a jelöltön kívül vannak még jó páran, akiknél feszegetni lehetne ezt a kérdést. Egy részük ma a balliberális sajtóban magyarázza a megmagyarázhatatlant, a közszolgálati televízióban pedig esténként mosdatja a szerecsent, de most ettől tekintsünk el, maradjunk Laborcnál. Azt, hogy a Varsói Szerződés és a KGST megszűnését, a birodalom szétesését és a hazai rendszerváltást Laborc Sándor hogyan élte meg és hogyan dolgozta fel, hagyjuk meg neki.
Bizottsági meghallgatásakor bizonyára frappáns válaszokat adott. A mellette szóló érveket is figyelembe véve viszont érthető szövetségeseink és az ellenzék aggálya, mert akárhogyan is nézzük, biztonsági kockázati tényező lehet az a hat év. Ne feledjük, a KGB csak nevet változtatott, egykori munkatársai ma Putyin vazallusaiként ott ülnek a legfontosabb közigazgatási és gazdasági posztokon.
Némileg komikussá teszi a kinevezés körül kialakult helyzetet Szilvásy György bejelentése, miszerint megvárja a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés eredményét, és annak birtokában megmásíthatatlan lesz a döntése. Szilvásy vagy nem tudja, mit beszél, vagy naivnak néz mindenkit. Laborc Sándor az elmúlt években csupa olyan beosztást látott el, amelynek elengedhetetlen feltétele volt a C típusú ellenőrzés. Ma is rendelkezik vele. Személyével kapcsolatban kifogással egyik esetben sem éltek az arra hivatott szervek, vagy ha igen, a munkáltató figyelmen kívül hagyta azt. A nemzetbiztonsági ellenőrzés intézményét, magát a törvényt járatjuk le azzal, ha aktuálpolitikai érdekeket tartunk szem előtt alkalmazásakor. A legújabb ellenőrzés eredményét borítékolni lehet, arra viszont kíváncsi vagyok, kik fogják elvégezni. A tisztességben megőszült Stefán Géza, a minden pártot kiszolgáló vezérezredes ehhez már nem adta a nevét.
A kialakult helyzetben egyedül Laborc Sándor hozhatott volna bölcs döntést, ha megköszöni a bizalmat, és nem megy el a parlamenti bizottság ülésére. Ha a lelki béke fontosabb lett volna nála a karrierizmusnál. Ha kicsit is érdekelte volna a részben általa szétvert szolgálat jövője. Mert neki kellene a legjobban tudnia, bizalmatlan, gyanakvó légkörben nem lehet teljes értékű munkát végezni. Még egy sertéstelepen sem. Silány teljesítményre képes az, akinek idejét, energiáját az állandó önvédelemre történő berendezkedés köti le. Laborc Sándor elment a bizottsági meghallgatásra, azzal a szándékkal, hogy a jövőben kinevezett főigazgatóként fogja irányítani a Nemzetbiztonsági Hivatalt. Könnyen előfordulhat, hogy meg is kapja az áhított beosztást, miközben észre sem veszi: Szilvásyéknak nagyobb szükségük van rá, mint neki a főigazgatói székre. Irodája berendezésekor főfalat azért ne üttessen ki, s a bútorokat se a Távol-Keletről rendelje meg.
Mózes Miklós nyugállományú ezredes, biztonság- és védelempolitikai szakértő, Székesfehérvár
