Új életrajzi könyv jelent meg a legnagyobb francia színésznőnek tartott díva hazájában, Deneuve, a független nő címmel. A ma is aktív, hatvannégy éves sztár nem járult hozzá a kötet kiadásához, ami nem is meglepő, mivel a könyvből fény derül Deneuve édesapjának náci kollaboráns múltjára; az eddig afféle zárkózott, okos és kiegyensúlyozott filmcsillag képében mutatkozó díva helyett pedig egy rideg, számító és boldogtalan nő képe ábrázolódik ki.
Az életrajzot az a Bernard Violet francia újságíró publikálta, aki többek között Delon és Depardieu életét is megírta – és már ők sem hálálkodtak az író lázas kutatómunkájáért… Catherine Deneuve anyja, Renée Deneuve, valamint apja, Maurice Dorléac a legendás Comédie Française társulatának tagjai voltak. Négy lányuk közül a hírneves harmadik a németek által megszállt Párizsban született, 1943 októberében. Az újságíró a párizsi nemzeti levéltárakban fedezte fel a Dorléac papa kollaboráns tevékenységéről tanúskodó iratokat. Az angolellenes és antiszemita Radio-Paris műsoraiban való láthatatlan, de jól hallható szereplésért Dorléac legalább tízezer fontnyi összeget kapott. A háborút követően Dorléac-ot bíróság elé állították, mivel „segítette Németországot, és aláásta a francia nemzet egységét”. Büntetése mindössze „nyilvános megszégyenítés” volt: eltiltották egy időre a színházi szerepléstől. A családfő a háború után külföldi filmek szinkronizálásával kereste a kenyerét.
Köztudottan Françoise Dorléac, Deneuve nővére volt családuk szikrázóan tehetséges színésze – amíg élt. Françoise éppen a Catherine-nel töltött szabadságról indult vissza, amikor autóbalesetet szenvedett, és meghalt. A hír letaglózta húgát, ugyanakkor a későbbiekben kapóra is jött a tragédia, amelynek hatása állandó magyarázatul szolgált a tartózkodó magatartásának – a tapintatos riporterek pedig évtizedekre szólóan partnerei voltak a közjátékban. Catherine maga is úgy érezte annak idején, hogy ő csak gyenge másolata lehet az alig másfél évvel idősebb nővérének, akit őszintén csodált és imádott. Apja bátorítására tizenhárom évesen vállalt először filmszerepet, majd elhatározta, hogy felveszi anyja leánykori nevét, amivel saját kilátásait is javította.
Sosem tartozott a befolyásolható nők közé, tizenhét évesen ellentmondott az általa mélyen tisztelt és imádott családnak, és összeköltözött a nőcsábász hírében álló Roger Vadim filmrendezővel. Az újságíróknak ezerszer nyilatkozta, hogy azért mondott a sokéves együttélés ellenére a filmrendező házassági ajánlataira nemet, mert ellene volt az efféle hivatalos formalitásoknak. Pedig valójában hajszál híján férjhez ment Vadimhoz, a Dorléac-szülők azonban ragaszkodtak egy házassági szerződés megkötéséhez, ami az örömittas vőlegénynél kicsapta a biztosítékot.
Catherine-nek bakfisként két titkos vágya volt. Az egyik, hogy színésznő, a másik, hogy anya legyen. Egészen fiatalon őrületes vágy élt benne egy gyerek után, alig lett nagykorú, nőgyógyászokhoz járkált, hogy kezeljék meddőségét. Végül 19 évesen megszülte Christian fiát. Amikor mindkét álom teljesülni látszott Vadim oldalán, az igazi természete kezdett felszínre törni.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
