Népszabadság * Matkovich Ilona * 2007. december 4.
Hol vész el az olvasási kedv?
Kép: Szabó Bernadett A gyerek, egyik kezében halom könyvet tartva, előveszi a konyhai mérleget, és szép egymásutánban a serpenyőjébe rakja a kisebb-nagyobb köteteket. – A Rómeó és Júlia győzött – nevezi meg a munka végeztével a téli szünetre kiválasztott olvasnivalót, és a többit visszaviszi a könyvtárba.
Körkérdést intézek három szakmabelihez, vidéki iskolában tanító magyartanárhoz, íróhoz, fővárosi gimnáziumi irodalmár-magyartanárhoz: 1. bánjam-e a hosszú estéket, amelyeket meseolvasással töltöttem a kiságy szélén gubbasztva, 2. hol vész el az olvasási kedv, 3. hogyan látják ők, megszerettetik-e az iskolai kötelező olvasmányok a gyerekkel az olvasást, vagy nem jelent számukra mást, mint kudarcot, értelmezhetetlen szavak halmazát?
– Általános iskolában nagyon nehéz olyan irodalmi művet kiválasztani, amely mindenkinek megfelel. Valóban számít a könyv mérete, kezükbe veszik, megnézik dekára, és úgy fognak neki az olvasásnak – válaszolja Grauszman László, a váci Juhász Gyula Általános Iskola magyartanára, majd ellenpéldaként máris megemlíti a Harry Potter-sorozat vaskos köteteit, amelyek szerinte azért kötik le gyerekek millióit, mert a nehezebben olvasók is megbirkóznak vele. – Az olvasásban a legfontosabb az élmény. És még valami. Lényeges, hogy a Harry Potter nem kötelező. Lehet, hogy elvenné a báját, ha egy-két hónapon belül el kéne olvasni – jegyzi meg, majd hozzáteszi: nem csak az a baj, hogy a „kötelezőknél” túlsúlyban vannak a depressziós, szomorú történetek, szerencsétlen főhősökkel, a régi magyar szövegekkel is rengeteget gyötrődnek a diákok. Az Egri csillagokat sokan a hosszúsága miatt hagyják abba.
A húsz éve általános iskolában tanító Grauszman László fájlalja, hogy a kortárs magyar meseírók, írók alig férnek bele a tananyagba. Egyedül Kertész Imre Sorstalanság című könyvéből kerültek be szemelvények a nyolcadikos tankönyvbe, miután az író megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Márton László többkötetes író, három gyermek édesapja úgy véli, az olvasói kedv felkeltetéséhez és megtartásához nagyon is hozzájárulhatnának a jól megválasztott iskolai kötelező olvasmányok. – Általános iskolában meg kellene próbálni a Robinsont, Janikovszky Éva valamelyik regényét, vagy Békés Pál Minorka Vidor nagy napja című alkotását kötelező olvasmánnyá tenni, esetleg egy étlapot összeállítani, amelyről a tanárok és a gyerekek közösen választhatnának. A régi kánon felbomlásával azonban az egységes számonkérés lehetősége csökkenne, és ne feledjük el, hogy a szabadság nagyon sokak számára egyszerűen félelmetes – mondja Márton László, aki szerint Dante Isteni színjátékát, Zrínyi Szigeti veszedelemjét középiskolások számára kötelező olvasmányként kijelölni ostobaság. Ezzel csak megutáltatni lehet Dantét, Zrínyit meg az olvasást.
Az író azt mondja, Katona József Bánk bánjának tanítása, a számonkérés erőltetése szintén a legsúlyosabb hibák közé tartozik. – Megrendezhetetlen, olvashatatlan darab. Nem vitatom Katona József zsenialitását, de a Bánk bán, lássuk be, nem egy sikerült dráma, és a hazafias tematika erőltetése leplezetten utálkozó tanárok és nyíltan utálkozó diákok iszapbirkózása közepette nem túlzottan termékeny tanulási folyamat.
Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola magyartanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke szerint amióta a tudás beszerezhető az internetről, mindent el lehet olvasni angolul, a magyartanulás vesztett a presztízséből. Az informatikát minden gyerek meg akarja tanulni, az irodalom azonban kevésbé megragadható. Ezért is dolgozták ki szakemberek a Sulinova oktatásfejlesztési programot, amelyet több száz általános és középiskolában, szakiskolában kipróbáltak. – Nem a megváltás érkezett el, de a tananyagról áthelyeződött a hangsúly a szépirodalomra, és nem a szépirodalommal való foglalkozásra. Ebben a programban jobban megengedett nem a teljes mű, hanem részletek elolvasása. Ezzel elindultunk a kevesebbet, de alaposabban irányába – mondja Fenyő D. György, aki általános iskolai példaként Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című művét említi. Ezt a kötelező olvasmányt a „sulinovások” nem a XIX. század második felének magyar irodalma részeként, hanem a pletyka és a tömegkommunikáció hatása az életre címszóval tanítják, mert így érdekesebb. A bevezetés előtt álló módszer az érettségit nem adó szakiskolákban kihagyja az irodalomtörténetet, és „csak” olvastat. – Ott, ahol rosszul olvasnak, kifejezetten kártékony, ha a diákoknak műelemzéseket kell hallgatniuk. Bármilyen összetételű is
a gyerekközösség, a legfontosabb mégis az lenne, hogy élvezhető könyveket adjunk a gyerekek kezébe – fogalmaz a magyartanár.
