Miért lenne több esély a közel-keleti rendezésre most, mint volt a múltban? Nehéz kérdés. Hiszen közhely, hogy a béke megteremtéséhez egységes és akaratát keresztül vinni képes palesztin hatalomra van szükség, olyanra, amely meg tudja fékezni az Izrael elleni terrorizmust. Nos, ilyen hatalom egyelőre nincs. Abbász elnök aláírhat bármit izraeli partnereivel, azt azonban nem tudja megakadályozni, hogy a Hamász az általa uralt Gázából támadásokat intézzen a zsidó állam ellen. Kétséges az is, hogy Abbászék belátható időn belül vissza tudják-e foglalni ezt a területet. S egy politikai bökkenő: a Hamász nem puccsal kaparintotta kézbe a kormányhatalmat, hanem demokratikus választások révén.
A határok kérdése viszonylag könnyen megoldható – Izraelnek vissza kell vonnia katonáit és telepeseit Kelet-Jeruzsálemből és Ciszjordániából. A nagyobb településtömbök nála maradhatnának, helyettük máshol juttathatna területeket a palesztinoknak. Keményebb dió a menekültek kérdése. Visszatérésükbe – jó okkal – a leggalamblelkűbb izraeliek sem egyeznek bele. Otthonra találhatnak azonban a menekültek a megalakítandó palesztin államban, elveszett szülőhelyükért pedig pénzbeli kárpótlást kaphatnak.
E lehetőségek eddig is léteztek, a béke mégsem született meg. Miért születne meg akkor most? Mi változott? Az új fejlemény Irán megnövekedett hatalma, az a jelenség, melyet a szunnita arabok síita fenyegetésként érzékelnek. Ez az arab országokban felerősítette azokat a hangokat, melyek szerint ideje már kiegyezni Izraellel. Irán képében azonban erősítést kaptak a béke ellenségei is.
Kepecs Ferenc, kepecsf@nepszava.hu
