Államférfi volt a politikusok között: kisebbségiként is több, mint ők. Hosszú távon gondolkodott olyan körülmények között, amikor az ostoba – és az éles eszű! – gonoszság épült rendszerré. Emléke és üzenete egyre erőteljesebben van jelen. Ma Kelet-Szlovákiában, Királyhelmecen tartanak emléknapot Esterházy János tiszteletére, és felavatják a városháza előtti mellszobrát.
A szobor a Losoncról elszármazott Szabó István alkotása. Ez Dél-Szlovákiában a második Esterházy János-szobor. Az elsőt Búcs községben állították föl.
Esterházy János mindig a kisebbségek védelmében szólalt meg. Az üldözötteket védte akkor is, amikor 1942-ben a független Szlovákia parlamentjében nem szavazta meg a zsidótörvényt. Az egyetlen képviselő volt, aki ellen mert állni.
Ilyen előzmények után Esterházy Jánost a Szovjetunióba, a gulagra vitték mint háborús bűnöst. Távollétében Csehszlovákiában halálra ítélték. Betegen került vissza Csehszlovákiába, ahol kegyelemből életfogytiglanra változtatták a halálos ítéletet. 1957. március 8-án halt meg, testét elhamvasztották, a hamvak sokáig ismeretlen helyen voltak. Ma a kommunizmus áldozatainak prágai tömegsírjában várják, hogy befogadhassa őket a szülőföld.
Az emléknapon Molnár Imre történész felolvas Kegyelem életfogytig című új könyvéből. „Ha veletek voltam a jóban, a rosszban is veletek akarok maradni” – emlékeztetett Molnár Imre Esterházy János híres szavaira, amelyek akkor hangzottak el, amikor a gulagról való hazatérése után felajánlották neki a lehetőséget, hogy lezárt diplomataautóban kicsempészik Csehszlovákiából.
Zelei Miklós
