Népszabadság * Trencsényi Zoltán * 2007. december 1.
Mit tenne, ha önt a Magyar Televízió felelős szerkesztőjeként a pártközpontba rendelnék, majd a szokásos négyszemközti letolás után Aczél György, az MSZMP nagy hatalmú főideológusa váratlanul az asztalára borulna, és hortyogni kezdene? Pityipúúú, sípolná Aczél elvtárs, miközben szája csücskében édes nyálgömbök pukkannak el, és teljességgel kifürkészhetetlen, hogy most éppen keveri vagy nem keveri.
Érdi Sándor, a Stúdió „80 főszerkesztője pontosan ilyen szituációba keveredett, erről is mesélt az m1 Múlt-kor című adásában. Abban, amelyben a pártberkekben nagy vihart kavart kulturális magazinműsorra, a Stúdió „80-ra is emlékeztek; és jó, hogy emlékeztek rá. Meglehet, a Stúdió „80 mai szemmel nem volt több egy bátor, kísérletező, korrekt összeállításnál, azt azért szögezzük le: fontos volt. S mint ilyen, kicsit talán szemléletünk, így mindennapjaink alakítója. Hogy tágasabban fogalmazzunk: a történelem apró, de lényeges szelete.
A Múlt-kor szerkesztői valamit tudnak. Jelesül, hogy a történelem nem évszámok szemkápráztató kavalkádja, szigorú háborúk sora, nagy ívű politikai kalandok összessége. A történelem napi vacakolásokból, apró fordulatokból, piszmogó emberi igyekezetekből épül össze. És a Múlt-kor úgy hozza közelebb, hogy riportjait éppen ezekre a testközeli történetekre hegyezi, melyek aztán az úgynevezett történelemmé gömbölyödnek.
A Múlt-kor nem mentes némi bulvárzacctól, de fogadjuk el: ilyen a világ. Mind szélesebben gesztikuláló, érdekességekkel elkényeztetett, pletykára éhes. A műsor szerkesztői ügyesek, mert bár nem kalimpálnak harsányan, azért olykor gesztikulálnak, érdekességekkel kényeztetnek, még némi pletykát is kínálnak. És miközben mi a képernyő elé ragadunk, megismerjük a Stúdió „80 történetét. Megismerjük Major Balázs régészt, aki hét éve kutatja Szíriában a johanniták legfontosabb várát. Egy 1988-ban felvett, de eddig soha nem vetített film segítségével kicsit belekukkanthatunk a magyar könnyűzene gyűlölt főnökének, Erdős Péternek a gondolataiba. Tiszteleghetünk a méltatlanul elfeledett magyar Schindler, a több ezer zsidót megmentő Ocskay László százados előtt, és jelen lehetünk Nagy Imre földi maradványainakegykori kihantolásánál, hogy a bizarr eseményen átszűrve idézzük meg a történelmet.
A Múlt-kor szerkesztői persze nem találtak fel semmit. Akadtak műsorkészítők, akik már a televíziózás hőskorában is tudták, hogy a néző azt szereti, ha a tévében a mégoly nagy dolgokról is érthetően beszélnek. Tudta ezt Nemeskürty István, aki annak idején a legmerészebb filmről is képes volt érdekesen és egyszerűen szólni, tudta Öveges József, aki a fizikát szelídítette hozzánk, vagy Vitray Tamás, aki különös riportalanyaival járt el hasonlóképpen.
A Múlt-kor érdekes, nézhető, értelmes műsor, naná, hogy péntekenként késő este kerül adásba, érdektelen, csaknem nézhetetlen időpontban. Akkor, amikor már az összes kövér lefogyott, az összes csillag megszületett, mi pedig jóízűen hortyogunk. Pityipúúú.
