Népszabadság * Pogonyi Lajos * 2007. november 30.
Kép: Kovács Bence Nemsokára láthatjuk az MTV-n Balogh Zsolt filmjét, amelyet a József Attila-díjas Grecsó Krisztián (31) novellája alapján rendezett, Kelj fel és járj! címmel. A nevetségesen alacsony költségvetésű film (másfél millió forint) az első olyan opus, amely Grecsó önálló, saját műve alapján készült. Hiszen Krisztián már írt nagyjátékfilmhez forgatókönyvet közösen: Koltai Róberttel (Megy a gőzös) vagy Szőke Andrással (Hasutasok).
A Kelj és fel és járj! főszerepét Karalyos Gábor (Radnóti Színház) alakítja, de játszik benne Scherer Péter, Csuja Imre, Can Togay és a Pesti Magyar Színház Jászai-díjas színésznője, Soltész Bözse.
– Nagyon örültem, hogy Balogh Zsolt megkeresett – mondja Krisztián. – Egy antológiában olvasta a novellát, és hatalmas lendülettel megírta a forgatókönyvet. „Elolvastam a munkáját, és nagyon kedvemre való volt, de nem folytam bele a munkálatokba.” Balogh Zsoltnak – mondja Krisztián – minden szempontból nagyon ötletesnek kellett lennie, többek között a már említett, megalázóan szűkös anyagi keretek miatt is. „Ismerem és nagyra tartom Balogh Zsolt korábbi munkáit, például a Darvasi László írásából készült A veinhageni rózsabokrokat.” Egyébként Balogh Hazai Attilát is „megfilmesített” már a tévé számára.
A Kelj fel és járj! dióhéjban arról szól, hogy egy vallási szektához tartozó fiatalember titokzatos feladattal elindul vidékre. Hogy mi is ez a feladat, azt fokozatosan, adagolva tudjuk csak meg a novellából. Eközben a fiatalembert is folyamatosan meglepetések érik. A helyi, kisstílű figurák a bolondját járatják vele, egyre kínosabb helyzetekbe kerül, pedig eleinte azt hiszi, hogy ő, a fővárosi küldött, különös tekintélynek örvend majd, ő irányítja a dolgokat, megmondja a „tutit”. „A poént nem akarom lelőni – mondja Krisztián – legyen meglepetés a néző számára.”
Grecsó egyébként vidéken születetett, a Csongrád megyei Szegváron, öccse Grecsó Zoltán a Frenák Pál Társulat tagja. Krisztián a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a Szegedi Tudományegyetem magyar szakán diplomázott. Öt éven át, 2001-2006 között a békéscsabai Bárka felelős szerkesztője volt. Jelenleg Budapesten él, a Nők Lapja vezetőszerkesztője, a Szépírók Társaságának alelnöke. Noha első kötete, a Vízjelek a honvágyról 1996-ban jelent meg, az első átütő sikert „csak” öt évre rá, a Pletykaanyuval aratta 2001-ben. Több utánnyomás után tavaly jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása a Magvetőnél. Ugyanitt látott napvilágot az Isten hozott című Grecsó-regény is, amely idén betört a német könyvpiacra is, a berlini Claasen Verlag jóvoltából. A fordító Tankó Tímea volt. (Már készül a cseh, szlovén és török nyelvű változat.) A Németországban Lange nicht gesehen címen megjelent könyvnek többnyire jó sajtója volt odakint. Az ÉS-ben nemrég összeállítás jelent meg Krisztián könyvének kinti fogadtatásáról. Volt, aki azt írta, hogy „Összességében: nagyon is megéri elolvasni ezt a könyvet, mely Gergely kalandos és fájdalmas fejlődéstörténetét Magyarország hasonlóan sorsszerű politikai rendszerváltásának történetébe ágyazza be.” Vagy: „Első regényével Grecsó Krisztián nagy fába vágta a fejszéjét. Szórakoztató tragikomédiát írt négyszáz oldalon, melyben olyan kényes kérdéseket, mint a kommunizmus és a zsidógyűlölet ugyanúgy kezel, mint a barátság vagy a naiv fiatalkori románcok témáját. Mágikus-realista leírásaival Grecsónak sikerül leképeznie és kézzelfoghatóvá tennie a vidéki életmód borzalmait és szépségét. Figuráit szélsőségesen formálja meg, s azok mégsem válnak soha nevetségessé…”
Azt hiszem, erre mondják azt, hogy soha roszszabb kezdést német nyelvterületen 31 éves korban.
Krisztián nem az a típus, aki ott tolong a celebek között egy-egy színházi premieren vagy filmbemutatón. „Minden fanyalgás vagy ítélkezés nélkül mondom, ez nem az én világom. Aki éli, az tudja, csinálja. Bennem csak a rossz érzés és a komplexus gyűlik, ha a kényszeresen fontoskodókat látom”
– mondja.
Miközben Krisztián díjai számosak, ő továbbra is „ragaszkodásról és a szabadulni vágyásról” akar írni, ahogyan egy korábbi interjúban fogalmazott. Krisztián a tavalyi József Attila-díjon kívül kapott már Gérecz Attila-díjat (1996), Bródy Sándor-díjat (2002-ben, az év legjobb szépprózai első kötetéért), Faludy- és Déry Tibor-díjat.
„Közhelyes bölcsesség, hogy a díjakat adják, és nem kapják. Én sem tudok komolyabb okosságot. Persze, hogy jó dolog, de mióta van internet, az olvasó is tud véleményt nyilvánítani, és az helyenként legalább ilyen jólesik” – mondja.
Csak Balogh Zsolt tévéfilmrendező figyelmébe: ha még netán nem olvasta az Isten hozott-at, sürgősen tegye meg. Gergely, a főhős, mondjuk, lehetne az a 20 éves Horváth Zoltán, aki A veinhageni rózsabokrok című tévéfilmjének főszereplőjeként egyszer már bizonyított. De ez már legyen a rendező úr dolga.
