A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon november végén kezdődött meg annak a büntetőpernek a tárgyalássorozata, amelyben 26 vádlottat azzal gyanúsítanak: kényszermunka-kárpótlás címén 204 milliós kárt okoztak az Osztrák Megbékélési Alapnak. Az ügyet jól ismerő szakértők állítják: a vádlottak padján teljesen ártatlanok is ülnek.
A „roma kárpótlási ügyként” elhíresült eljárásban számos cigány civil szervezet vezetője és munkatársa ül a vádlottak padján.A 26 vádlott mindegyikét csalás bűntettének valamely törvényi alakzatával és okirat-hamisítással vádolja az ügyészség, azzal tehát, hogy pontosan tudták: sok kárpótlást igénylő személy nem is volt jogosult a kárpótlás felvételére.
„Az ügyben többek között a Győri Roma Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese elsőrendű, az Iváni Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetője harmadrendű, a Győr-Moson-Sopron Megyei Cigány Érdekvédelmi Képviselet két munkatársa, valamint a Győri Roma Kisebbségi Önkormányzat két ügyintézője14. és 15. rendű vádlottként várja majd az ítélethozatalt” – mondta a Hírszerzőnek Dr. Habony János, a megyei bíróság büntető kollégiumának vezetője.
A bíróság képviselője lapunknak elmondta: az összes vádlott 2005 óta szabadlábonvédekezik.
Akarva, akaratlanul
A bíró lapunknak kifejtette: az ügyészség a benyújtott vádiratban megalapozottnak találta a gyanút, hogy 276 személy indokolatlanul – akarva vagy akaratlanul – jutott hozzá 1450 és 7630 EUR közötti összeghez, amelyet az Osztrák Megbékélési Alaptól (OMA) a háború alatt a lágerekben elszenvedett sérelmeikért vettek fel.
Az OMA-val kötött szerződés alapján a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványa (MAZSÖK) intézte a holokauszt-túlélők kárpótlásával összefüggő adminisztratívfeladatokat. A Megbékélési Alapról szóló törvény azon volt rabszolga- és kényszermunkásokra vonatkozott,így értelemszerűenkárpótlásra is azok voltak jogosultak, akik 2000. február 14-én még életben voltak.
Pécsi emlékezés a roma holokausztra (Archív fotó: MTI)
A kérelmeket azok adhatták be, akik a mai Ausztria területén (kivétel Mauthausen és melléktáborai) fekvő lágerben, vagy akiket más fogvatartási helyen, embertelen körülmények között munkára kényszerítettek. A kérelmeketazok a valamikori gyermekek is benyújthatták, akiket egyik vagy mindkét szülőjével együtt elhurcoltak, és az elhurcolás időpontjában még nem töltötték be a 12. életévüket, vagy az édesanyjuk a kényszermunka ideje alatt szülte meg őket.
Az OMAkárpótlási projektjéről2003-ban amagyar lakosságot, ezen belül a romákat,a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzatok, aroma internetes honlapok ésa Rádió C is tájékoztatta.
A felhívás tehát minden magyar állampolgárt érintett,akit a mai Osztrák Köztársaság területén a náci gyűjtőtáborokban tartottak fogva. Ugyanakkor a botrány és a kifizetésekkel kapcsolatos visszaélések gyanúja csak Győr és Komárom térségében merült fel 2003 végén.
Visszaéltek a bizalommal
A finanszírozást illetően az osztrákok a rabszolgamunkásoknak egyszeri 7630,65 EUR, az ipari munkásoknak 2543,55 EUR, a mezőgazdasági munkásoknak 1453, 46 EUR összegű pénzjuttatást adtak. Azoknak az anyáknak, akiket a lágerekben töltött idő alatt a terhesség megszakítására kényszerítettek, vagy különleges klinikákon kellett világra hozniuk gyermeküket, további 384 EUR-t juttattak.
Az ügyészség többek között azzal vádolja a roma kisebbségi képviselőket és civil szervezetek munkatársait, hogymegtévesztettek számos jóhiszemű, idős embert azzal, hogy azt állították, a kárpótlást általában a II. világháború alatt elszenvedett sérelmeikért kapják. Előfordult az is, hogyolyan – a lágerben valóban járt – személy nevében benyújtott kérelmet fogadtak el a leszármazottaktól, aki a valóságban már előbb elhalálozott, mint ahogyan azt az OMA a felhívásában feltételként kikötötte.
A vádiratban azt is felróják a képviselőknek, hogy túllépve hatáskörüket a kérelmezőket gyakran otthonukban is felkeresték, „személyes kapcsolattartás” céljából, melynek során nyomást gyakoroltak az érintettekre. Azt is kifogásolják, hogy számos esetben ismeretlenek a tanúk, más esetben pedig maguk a Cigány Kisebbségi Önkormányzatok, vagy a roma civil szervezetetek munkatársai látták el a tanú szerepét, miközben az ügyek intézéséért a kárpótlásra kiutalt összegből részesedtek.(A tanúknak azt kellett igazolniuk, hogy az igénylő velük együtt szenvedte el a kényszermunkát).
A rendelkezésre álló források szerint az igénylők háromféleképpen bizonyíthatták meg érintettségüket: ha megvoltak a korabeli dokumentumaik (kárpótlási határozat, Nácizmus Üldözöttei Bizottságának igazolása stb.); ha rendelkeztek a Nemzetközi Vöröskereszt keresőszolgálatának igazolásával; végül (legvégső esetben) bizonyíthatták állításukat a tanúk által aláírt nyilatkozattal.
Miért felel a képviselő?
„A romák – dokumentumok híján -leginkább a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzatok előtti két tanú által aláírt igénylési módot választották” – mondta a Hírszerzőnek egy, a kárpótlási ügyet jól ismerő szakember. Véleménye szerint a kisebbségi képviselőknek nem volt meg a jogosultságuk arra, hogy ellenőrizzék a tanúk személyét, vagy felülbírálják a kérelmezők igényeit. „Szerepük csak annyi volt, hogy hitelesítették, hogy a kérelmező a tanúk jelenlétében bejelentette igényét a kárpótlásra, és továbbították az űrlapot.”
Egy másik szakértő lapunknak azt mondta: „Ahol nem írásbeliségen alapuló kultúra alakult ki, ott nem lehet felróni azt, amit ha a képviselők személyesen tartják a kapcsolatot az érintettekkel, mert egyszerűen nem lehetett volna működtetni a rendszert. Több kárpótlási ügyben is dolgoztam már, és biztos vagyok abban,hogy most nagyon sokan ártatlanul ülnek a vádlottak padján” – állította.
Lapunk információja szerint a rendőrség az ún. telefontanúra (egy ingyenesen hívható zöld számra) történt hívás nyománindította meg a nyomozást. Úgy tudjuk, a romák közötti személyes bosszú, féltékenység és irigység motiválta az első bejelentéseket, amelyeket újabbak követtek.
Hasonló ügy tárgyalása zajlik a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon is, ott, úgy tudjuk, már megszülettek az elsőfokú ítéletek roma kárpótlási ügyekkel kapcsolatban.
