Újabb engedményekre kényszerül Izrael az annapolisi csúcson
Állítólag megszövegezték a közös izraeli-palesztin nyilatkozattervezetet a november 27-én a Maryland állambeli Annapolisban megrendezendő konferenciára – jelentette az izraeli hadsereg rádióadója, a Galei Cáhál. Az egyezség az izraeli főtárgyaló, Cippi Livni külügyminiszter és a palesztin küldöttség feje, Ahmed Korei között jött létre, bár néhány kisebb kérdésben még nincs megállapodás. A nyilatkozat tartalmáról nincs információ, annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetközi konferenciára a napokban kimentek az amerikai meghívók.
A nyilatkozattervezet megszövegezése váratlan fejlemény, hiszen vasárnap még arról szóltak a hírek, hogy a nézetkülönbségek áthidalhatatlanok, és emiatt nem lesz közös nyilatkozat a konferencián. A palesztinok ugyanis az utolsó pillanatig ragaszkodtak ahhoz, hogy valamennyi alapvető kérdésről elvi megállapodásban határozzanak. Követelték a palesztin menekültek visszatérési jogának elfogadását, a zsidó települések fejlesztésének teljes leállítását és Kelet-Jeruzsálem zsidó óvárosát, benne a Siratófallal. Izrael e követeléseket elutasította. Olmert vállalta az illegális előőrsök felszámolását a Nyugati-parton, és nem létesített új zsidó települést, de a már létezők természetes növekedését nem volt hajlandó befagyasztani. A kormányfő számára már az is nagy kockázatot jelent, hogy hozzájárulna Jeruzsálem felosztásához. Azt azonban végképp nem fogadhatja el, hogy egy ilyen felosztásban a zsidó óváros és a Siratófal palesztin kezekbe kerüljön. A koalíció két jobboldali pártja, a szefárdi haredi párt, a Sasz és az Izrael a Hazánk jelezte, hogy amennyiben Olmert beadja a derekát Jeruzsálem felosztása ügyében, kilépnek a koalícióból, és Olmert pártja kisebbségbe kerül a knesszetben. A kormányfő helyzete amúgy is ingatag az ellene folytatott háromrendbeli ügyészi büntetőeljárás miatt. Ráadásul a legfőbb számvevő év végi jelentésében is bírálta a kormányfőt a hadsereg felkészületlensége miatt, amely világosan megmutatkozott a tavaly nyári libanoni háborúban. És akkor még nem beszéltünk a rövidesen megjelenő Winogradov-jelentésről.
Izrael szerette volna, ha a megállapodás szervesen illeszkedik a nemzetközi kvartett „békemenetrendjébe”. Ez azt jelentette volna, hogy a Palesztin Hatóság hatékony küzdelmet indít a terrortevékenység és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra felszámolására. Fel kellett volna oszlatnia a terrorszervezeteket, be kellett volna gyűjtenie az illegálisan kinn lévő fegyvereket, és meg kellett volna szüntetnie a korrupciót a Palesztin Hatóságon belül. Még az Abbász irányítása alatt álló terrorcsoportok sem voltak hajlandóak leadni fegyvereiket, a Hamaszról nem is beszélve. A terrorveszély a konferencia közeledtével pedig egyre fokozódik. Az izraeli biztonsági erők teljes harckészültségben állnak. Több mint tíz öngyilkos merényletet jeleztek előre, köztük vannak lehetséges elkövetőként nemcsak a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, de a Fatahhoz tartozó különböző szervezetek is.
Mindezek ellenére az izraeli kormány hétfői ülésén úgy döntött, hogy szabadon enged 441, a Fatahhoz tartozó terrorizmus miatt elítélt bebörtönzöttet. A jelentés szerint egyikük sem ölt izraelit, és vállalta, hogy felhagy a terrorista tevékenységgel. A kabinet határozata ellen szavaztak nemcsak a Sasz, ultraortodox és az Izrael a Hazánk jobboldali pártjának miniszterei, de Saul Mofáz közlekedésügyi és Jichak Aharonovics turistaügyi miniszter is a kormányzó Kadimából. A döntést bizalomerősítő lépésként hozták meg, nem a palesztinok érdemei miatt, véli Avigdor Lieberman, az orosz bevándorlók pártjának vezetője, a stratégiai ügyek minisztere. Ők ugyanis mindent megtettek annak érdekében, hogy izraelieket gyilkoljanak, de kísérleteiket a biztonsági erők meghiúsították. Izrael jelentős biztonsági kockázatot vállal a közel 600 terrorista szabadon engedésével. Nem csoda, hogy a belbiztonsági erők ellenezték a fogolyelengedési akciót. Ráadásul minden ellenszolgáltatás nélkül. Ennek első eredményeként a Fatah megölette Ido Zoldan 29 éves Karnei Somrun-beli lakost. A férfi autóját egy robogó, palesztin rendszámú kocsi utasai ölték meg. A felelősséget Abbász terrorszervezete, a Fatah, Al-Aksza Mártírjainak Brigádja vállalta magára.
Olmert és Livni kérte a palesztinok állásfoglalását Izrael zsidó államként való meghatározása mellett is. A palesztin vezetés erre sem volt hajlandó. Szaeb Erekat palesztin tárgyaló a régi PFSZ álláspontot hangoztatta. A zsidóság nem számít nemzetnek, csak vallás. E felfogás mögött a palesztinok Izraelbe való hazatérési jogának az elismertetési szándéka áll, és alapvetően a zsidó állam felszámolását célozza. Megjegyezzük, hogy ez szöges ellentétben áll a nemzetközi kvartett road mapje és Bush amerikai elnök céljával, a két egymás mellett békében élő nemzetállam koncepciójával.
A meghívót az amerikai nagykövetségek juttatják el az egyes országok külügyminisztereihez. A tervek szerint az amerikai elnök George W. Bush is ellátogat a konferenciára, amelyen Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter elnököl majd. November 26-án ünnepi vacsora lesz az amerikai külügyminisztériumban. Ehud Olmert kormányfő és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke november 27-én reggel találkozik George W. Bush amerikai elnökkel, amelyet délután követ majd a „fő esemény” a közös nyilatkozat felolvasásával. Lényegi tárgyalás a konferencián nem lesz, az a rendezvényt követően indul majd meg. A palesztinok szerettek volna konkrét napi- és időrendet, de Izrael nem volt hajlandó erre elkötelezni magát.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár vasárnap azt nyilatkozta, hogy reméli, „a nemzetközi konferencia jó kezdete lesz az összes probléma megoldására irányuló hiteles folyamatnak, és a felek gyakorlatiasabb és valóságszerűbb álláspontot foglalnak el”. Ki Mun részt kíván venni a konferencián, melyről a jövő héten már többet fogunk tudni.
Fagypont
Egy vezető vatikáni diplomata szerint az elmúlt időszakban romlott a Vatikán és Izrael államának kapcsolata, melyért az egykori pápai küldött Izraelt hibáztatja. Pietro Sambi érsek úgy vélekedik, hogy a zsidó állam nem tartja meg az egyházi földdel, adókkal és az arab keresztény vezetők utazásával kapcsolatos ígéreteit.
A vatikáni diplomata, aki jelenleg XVI. Benedek pápa küldöttjeként Washingtonban tevékenykedik, a következőképpen nyilatkozott: „ha őszintének kell lennem, akkor a katolikus egyház és Izrael állama közötti viszony jobb volt, amikor nem volt hivatalos diplomáciai kapcsolat.” Sambi elmondta, hogy a pápa 1993-ban „a hit cselekedeteként” döntött úgy, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít Izraellel. A függőben lévő kérdések az egyházi tulajdont, a katolikus csoportok által végzett szolgáltatásokat, valamint az egyház számára biztosított adómentességeket érintik.
Az érsek „érzékeny pontnak” látja a Ciszjordánia területén tevékenykedő arab keresztény egyházi tisztviselők utazásainak engedélyezését, melyet Izrael biztonsági okokból korlátozott. A vatikáni diplomata arra panaszkodott, hogy a knesszet nem hagyta jóvá a mindkét fél által aláírt megállapodásokat, továbbá hangsúlyozta, hogy az adókkal kapcsolatos egyeztetések közel tíz éve folynak eredménytelenül, melyekért Izrael „politikai akaratának hiányát” tette felelőssé.
Mark Regev izraeli külügyminiszteri szóvivője a vatikáni diplomata kritikáival kapcsolatosan kijelentette, hogy Izrael jó kapcsolatra törekszik a Vatikánnal, és komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy a két fél között létező szakadékokat áthidalják. A Vatikán részéről pedig Frederico Lombardi szóvivő leszögezte, hogy az interjú a diplomata véleményét és személyes tapasztalatát tükrözi. Lombardi szerint Őszentsége továbbra is „a tárgyalások gyors lezárásában” és a „meglévő problémák” közös megoldásában reménykedik, ahogy ezt szeptemberben Simon Peresz izraeli elnökkel való találkozója során kifejezte.
Az év elején komolyabb feszültség alakult ki Izrael és a Vatikán között, mivel a pápai állam izraeli nagykövete kezdetben úgy döntött, hogy bojkottál egy holokausztmegemlékezést amiatt az állítás miatt, hogy a második világháború alatt XII. Piusz pápa nem emelte fel szavát a zsidók tömeges gyilkolásával szemben. Problémát okoz továbbá, hogy több kulcspozícióban lévő egyházi tisztviselő tagadja a zsidók holokauszttal kapcsolatos állításait.
Korábban pedig egy vatikáni nyilatkozat következtében alakult ki feszültség, melyben az állt, hogy a pápa nem tud elítélni minden palesztin öngyilkos merényletet, mert Izrael gyakran olyan illegális lépésekkel torolta meg ezeket, melyeket szintén el kellett volna ítélni.
