Harminc éve, 1977. november 28-án hunyt el Budapesten György Júlia Kossuth-díjas orvos-pszichológus, gyermek- és ideggyógyász.
Szolnokon született 1896. június 29-én. Medikaként a Galilei Körben ismerkedett meg az ideges, nehezen nevelhető és bűnöző gyermekek gyógyítási és nevelési problémáival, amely kutatásainak fő területe lett. Diplomájának megszerzése után gyermekgyógyász, majd ideggyógyász szakorvos lett. 1925-ben került az Apponyi Poliklinika idegosztályára, öt év múlva már önálló kriminálpszichológiai szakrendelést vezetett. 1936-ban ő indította az első magyarországi elme-egészségvédelmi mozgalmat. 1939-ben a zsidótörvények következtében elveszítette állását, ezután az Országos Izraelita Patronázs Egyesület keretében gyermekambulanciát, speciális óvodát, napközi otthont és pályaválasztási tanácsadó rendelést létesített, 1944-től az üldözött családok gyerekeinek mentésében is részt vett.
1945 után a háború káoszában elhagyott és züllésnek indult gyerekek részére átmeneti otthont szervezett, 1947 és 1950 között a nehezen kezelhető gyerekek számára több speciális gyermekotthont is létrehozott. 1957-62 között részt vett az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács munkájában, 1960 és 1973 között a budapesti egyetem jogi karán, a büntetőjogi tanszéken kriminálpszichológiai kutatásokat folytatott, az antiszocialitás lélektani problémáit tanulmányozta. 1968-ban megszervezte a legendás Faludi utcai Fővárosi Gyermekpszichológiai Rendelőintézetet, amelynek 1976-ig, nyugdíjazásáig igazgató-főorvosa, majd haláláig szaktanácsadója volt. Az intézet szellemi központja, kiképző és továbbképző intézménye lett az ország minden nevelési tanácsadójának, gyermekpszichológusának.
A nehezen nevelhető gyermek című tanulmányában a gyermeki lélekben kialakuló kórós elváltozásokat két összetevőre, az alkati tényezőre és a károsító élményekre vezette vissza. Döntő fontosságúnak ez utóbbit tartotta. Az antiszocális személyiség című, 1967-ban írt munkájában is kiemelte, hogy az ember nem bűnözőnek születik, a korai negatív élmények, verés, erőszak, érzelmi ridegség, megszégyenítés hatására válik azzá. Épp ezért a legfontosabb feladatnak a megelőzést, a gyermeki lélek működésének ismeretét, a helyes szülői-nevelői magatartást, a pozitív azonosulási minta adását tartotta. Sokrétű tevékenységért 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
