Szóról szóra
„Bosnyák Imre végakarata az volt, hogy itt temessék el. A Hungarista Mozgalom és a kisgazdapárt teljesítette akaratát, ezért 1997. augusztus 22-én a 298-as parcellában ravatalozták fel. A halottat Faddy Ottmár szerzetes búcsúztatta, jelen volt a kisgazda Homoki János, a honvédelmi tárca politikai államtitkára is, és beszédet mondott az FKGP egyik alelnöke, egyben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Lányi Zsolt is.” (Népszabadság, november 24.)
Furcsa helyzet: méltatlan emberek furakodtak be haláluk után nemzeti mártírjaink közé. A 301-es parcella szomszédságában található 298-as parcellában olyan emberek is nyugszanak, akiket 1947-ben háborús bűncselekmények miatt végeztek ki, mint egykori keretlegényeket (köztük azt a hadapród őrmestert, akinek lelkén Radnóti Miklós és huszonegy társának halála szárad), a bori munkatábor és az „erőltetett menet” szennyes emlékezetű szereplőit.
Az idézett cikk írójának kutatómunkája szerint ez az öt ember – mind az ötük emlékét kopjafa őrzi a parcellában, s háromnak a neve az emléktáblán is szerepel! – rászolgált a legszigorúbb büntetésre, s valóban felháborító, ha nevük a kommunizmus áldozatai, az ártatlanul kivégzett mártíroknak emléket állító márványtáblán olvasható. Botrány? Az.
De mindezt meghökkentő állításokkal fűszerezi a múltban kutakodó alkalmi történész. Szerinte ugyanis az emléktábla szorgalmazójának ravatalánál, az ominózus 298-as parcellánál mondott beszédükkel, illetve jelenlétükkel (1997. augusztus 22-én!) olyan illusztris politikusok hitelesítették a – később – híjával találtatott emléktáblát, mint a kisgazda Homoki János honvédelmi államtitkár, illetve párttársa, Lányi Zsolt, a parlament honvédelmi bizottságának elnöke.
1997-ben! A Horn-kormány regnálása idején. Tévedni persze lehet, s a legszigorúbb tényeket jegyző toll is megbotolhat. A nagy erőlködés azonban – hogy ez a történelmi lapszus (kivégzett keretlegények mártírnak való feltüntetése) is a mindenkori jobboldal (konzervatív?; nemzeti?) bűneit szaporítsa – ezúttal durva hamisítást hozott.
S csak remélni merjük, hogy a leleplező (feltáró) cikk egyéb adatai kiállják a tények kritikáját. Mert ha nem, könnyen lehet, hogy a kifogásolt nevek mégiscsak joggal szerepelnek az áldozatok között. Nyugtassanak meg!
Kocsis L. Mihály, újságíró
