Hatvan év múlt el azóta, hogy az ENSZ határozata lehetővé tette az izraeli-palesztin konfliktus megoldását, amely a két nép számára két hazát hozott volna létre. A két ország megalapításának kudarca évtizedeken át tartó szenvedést okozott mindkét nép számára, jóllehet e megoldás igazságtartalma változatlanul érvényes. A két állam koncepciója mind az izraeliek, mind a palesztinok számára a legjobb út a béke és biztonság megteremtése felé. A közelgő annapolisi konferencia célja e béketeremtő erőfeszítés újraélesztése, egy régóta esedékes folyamat elindítása.
Jóllehet Annapolisban nem tárgyalnak majd sem konkrét kérdésekről, sem gyakorlati menetrendekről, határidőkről, a békés megoldás iránti lényegi elkötelezettséget viszont ismét megerősítik. Ezt követik majd az eddig rendezetlen kérdésekről szóló intenzív tárgyalások, amelyek a kölcsönös szenvedések megszüntetését és egy új korszak közös felépítését célozzák. Ebben az értelemben kell gondolni a „két állam – két nép” vezérgondolatára – amely egy olyan izraeli-palesztin jövőt tűz ki céljául, amelyben két nemzetállam él majd békében, biztonságban egymás mellett. Miként Izrael a zsidó nép, úgy Palesztina – megalapítása után – mint önálló ország a palesztinok hazája lesz, nemzeti törekvéseik megvalósításának megtestesítője, bárhol éljenek is jelenleg.
Az izraeli-palesztin kérdések megoldásának terhe mindkét fél vállát nyomja, és az elkövetkező tárgyalások során kötendő nehéz kompromisszumok nagy kihívás elé állítják a feleket. Sok-sok komplex és súlyos problémát kell megvitatni, miközben a térségben zajló történések sem hagyhatók figyelmen kívül. Ezért míg a tárgyalások a két állam kialakításáról folynak, az elképzelések tényleges megvalósítása során a feleknek továbbra is a kvartett által kidolgozott Útiterv programot kell szem előtt tartaniuk. E dokumentum első fázisában a Palesztin Hatóság (PH) kötelezte magát, hogy mindennemű, izraeliek elleni terrorakciónak mindenütt véget vet. A világnak nincs szüksége még egy terrorista államra. Ezért a PH-nak még a Palesztin Állam megalapítása előtt maradéktalanul teljesítenie kell az Útitervben megfogalmazott kötelezettségeket – különös tekintettel a biztonsági szempontokra. Izrael már tanúbizonyságot tett készségéről, azaz teljesítette az Útiterv által számára előírt kötelezettségeket, és számos olyan intézkedést hozott, amelyek e folyamatot elősegítik, támogatják. Valamennyi betelepítés leállítása, az illegális települések felszámolása, valamint közel 800, terrorista cselekedetekkel vádolt palesztin fogoly szabadon bocsátása, illetve 170 körözött Fatah-aktivista amnesztiában részesítése, miután az utóbbiak lemondtak az erőszakról – mind-mind Izrael nyitottságát bizonyítják. Ezen túlmenően Izrael felszámolt 25 úttorlaszt és ellenőrző állomást Ciszjordániában, átutalt mintegy 250 millió dollár adó- és vámbevételekből származó összeget a PH-nak, sőt nemzetközi partnereivel közösen támogatta a palesztin infrastrukturális fejlesztés projektjeit, valamint az Oszlói Egyezmény alapján újra összehívott számos kétoldali bizottságot – mindezt annak érdekében, hogy a PH igényeinek eleget tegyen.
Jóllehet a konfliktus megoldásának felelőssége elsősorban a két fél vállán nyugszik, az annapolisi találkozót komoly nemzetközi figyelem is kíséri, amely támogató légkört biztosít mindkét oldal számára a megegyezés eléréséhez. Így például a decemberre kitűzött Párizsi Donor Konferencia lehetőséget nyújt a nemzetközi közösségnek arra, hogy segítsék a PH-t a folyamat előrevitelében anyagi téren is. A nemzetközi közösség is fontos szerepet játszik abban, hogy a PH működőképességét erősítse, illetve nagymértékben javítsa a palesztinok gazdasági körülményeit. Ez a lakosság támogatásának elnyerése szempontjából alapvetően fontos, minthogy a népnek látnia kell a béketeremtés egynémely gyümölcsét már a tárgyalások során is.
A konfliktus békés megoldása óriási kihívást jelent, még a világszerte eszkalálódó iszlám szélsőségesség háttere nélkül is. Ezért az arab és különösképpen a muszlim országoknak fontos szerepük van mind a mérsékeltek támogatásában, mind a szélsőségesek elszigetelésében. Ha a két fél megegyezésre jut, ha csak a kisebb kérdések tekintetében is, a mérsékelt arab államok támogatása alapvetően fontos, kiváltképp azon szélsőségesekkel történő konfrontációk során, akik keményen elszántak a tárgyalások sikerének megakadályozására. Hasonlóképpen, ha a tárgyalások előrelépést hoznak, akkor az arab világ és Izrael között is elindulhat a normalizálódási folyamat. Az izraeli-palesztin dialógus – a térség mérsékeltjeinek támogatásával – a kapcsolatok és a közel-keleti általános együttműködés megerősödéséhez vezethet.
Míg a zsidók és arabok, valamint az annapolisi résztvevők számára a konferencia a reményt, addig Gáza a rémálomszerű alternatívát jelenti. A Hamász által uralt Gázai övezetben a palesztin lakosság zsarnoki, vallási elnyomás alatt él. A keresztény kisebbségeket kegyetlenül üldözik, sőt gyilkolják, az asszonyokat pedig, akik nem a szélsőségesek által előírt ruházatban merészkednek ki otthonaikból, az utcán is zaklatják. A helyzetet tovább rontotta és rontja, hogy a 2007 júniusában bekövetkezett gázai Hamász-hatalomátvétel óta több mint 350 rakétát és 500 aknát lőttek át az övezetből izraeli civileket célba véve. E támadások rengeteg áldozatot követeltek, a lövedékek okozta anyagi kár is óriási volt, az izraeliek pedig az állandó terrorfenyegetettség légkörében éltek. Izrael elkötelezetten támogatja a békét, de egyidejűleg felelős állampolgárait is megvédeni a terroristák támadásaival szemben. Sajnálatos azonban, hogy a szélsőségesek minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálják leállítani a békefolyamatot. Ezért emlékeztetni kell arra, hogy az izraeliek erőfeszítései – a mérsékelt palesztin vezetéssel együttműködve – a béke lehetőségét teremtik meg, de ugyanakkor nem jelentik azt, hogy Izrael beszünteti a konfrontációt a szélsőségesekkel vagy feladja polgárai életének védelmét.
Az annapolisi találkozó lehetőséget nyújt a békefolyamat újrakezdésére, a Közel-Kelet arculatának megváltoztatására. Izrael bízik abban, hogy valamennyi érdekelt fél megragadja ezt az alkalmat, és minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy megnyíljon a béke felé vezető út.
A szerző Izrael Állam budapesti nagykövete
