A rendezvényen hatszáz reklámfilmet vetítettek (Fotó: Sárközy György)
Megyünk reklámot zabálni, bár nem vagyunk igazi tévéfüggők, néha kihagyjuk a Doktor House egy-egy részét – tehát a film közben lenyomott hatszázötven after shave- és tamponreklámot is -, de a prospektus azt ígéri, száz ország hatszáz reklámfilmje lesz látható a Budapest Kongresszusi Központban szombat éjjel; na és a retro is előkerül – talán még Müszi is ott lesz a vásznon, reménykedünk -; szóval lelkesen, naivan megyünk. A jegyünk kaotikus leellenőrzése és regisztráció után, két percen belül megraknak minket háromszatyornyi reklámajándékkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, és persze chipsszel, csokival, mindeközben pedig a már síppal bírók dobhártyaszaggató zajongását vagyunk kénytelenek hallgatni. Hajós András, aki azt a lehetetlen feladatot kapta, hogy műsorvezetője legyen a rendezvénynek, több mint tíz percig szenved azzal, hogy nem tudja befejezni egyetlen mondatát sem – nem tudja megnyitni a rendezvényt -, a totális sípoló anarchia miatt.
Hiába sorakoznak itt a jobbnál jobb hirdetések, az izraeli légitársaságé, a svéd ropogtatnivalóé, vagy a cigi ellen egy gégemetszett cowboy dalával agitáló reklám, a közönség egy olasz retro gyöngyszemnél feladja, és kivonul újabb promócuccokkal feltöltődni. A közönség nem veszi Hajós pikírt megjegyzéseit a konzumtársadalomról, csak megveszekedetten fütyül még a díjátadás közben is. A kivetítőn megjelenik a Tej, kenyér, széles sáv – hát igen, kenyeret és cirkuszt azt kaptunk -, mi pedig határozott lépésekkel, halláskárosodva elhagyjuk a brandmenedzserek népünnepélyét.
Zalka Szilvia
