Az annapolisi konferencia előtt Bush Olmerttel és Abbasszal tárgyalt
Népszabadság * Horváth Gábor * 2007. november 27.
Izraeli jobboldali aktivisták…
Kép: Reuters – Suhaib Salem Két fehér házi megbeszéléssel megkezdődött a háromnaposra tervezett közel-keleti békekonferencia. Az összesen csaknem ötven ország és nemzetközi szervezet részvételével Maryland fővárosában, Annapolisban tartandó plenáris ülés előtt tegnap George W. Bush fogadta Ehud Olmert izraeli miniszterelnököt. A megbeszélés előtti rövid nyilatkozatában Bush azt mondta, szeretnék látni, lehetséges vagy sem a közel-keleti béke. Hozzáfűzte, hogy ő derűlátó. Olmert arról beszélt, hogy a béketárgyalás kétoldalú lesz, de fontos a nemzetközi támogatás, ezért örül, hogy sok ország eljött Annapolisba. Lapzártánk után Bush Mahmud Abbasz palesztin vezetőt is fogadja.
Hétfő este – magyar idő szerint már ma hajnalban – Condoleezza Rice külügyminiszter vacsorát ad Olmert és Abbasz tiszteletére, itt beszédet mond Bush elnök is. Ma az annapolisi haditengerészeti akadémián kerül sor a konferenciára, ahol ismét beszédet mond Bush, a várakozások szerint sorra felszólalnak majd a részt vevő külügyminiszterek, végül pedig Olmert és Abbasz aláírja a záróokmányt.
… és a palesztin Hamasz hívei egyaránt tiltakoznak az annapolisi békekonferencia ellen
Kép: Reuters – Yonathan Weitzman A konferenciával kapcsolatos várakozások szerények. A palesztinok azt akarták, hogy már most szülessen megállapodás a legfontosabb elvi kérdésekről: az önálló államiságról, Jeruzsálem megosztásáról és a menekültek hazatéréséről. Izrael végig azon az állásponton volt, hogy Annapolis a tárgyalásoknak nem a lezárása, hanem a kezdete. A jelek szerint az utóbbi szemlélet győzött, ugyanakkor mindkét félre jelentős amerikai nyomás nehezedik annak érdekében, hogy ezúttal tényleg szülessen megállapodás. Az Egyesült Államok utoljára 2000-ben, BillClinton elnökségének utolsó hónapjaiban tett ekkora erőfeszítéseket az izraeli-palesztin béke megteremtésére. Bush most egyes kommentárok szerint abban reménykedik, hogy ha nem is sikerül az ő elnökségéből hátralévő 14 hónap alatt elérni a végső megállapodást, a történelemkönyvek legalább a folyamat elindítójaként említik majd.
A 2000-es Camp David-i találkozóhoz képest két nagy különbség is mutatkozik. Olmert és Abbasz hazai pozíciói gyengék, mindkettejüknek fontos az amerikai jóindulat megőrzése. Másrészt Annapolisban ott lesz a közel-keleti sakkjátszma többi résztvevője. Különösen jelentős az Izraellel még mindig hadiállapotban lévő Szaúd-Arábia és Szíria részvétele. A teremben való jelenlétük is precedenst teremt a kapcsolatfelvételre.
