Amerikai szakértői és lapvélemények egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy a keddi annapolisi Közel-Kelet-konferencia csekély eredményeket hozhat az izraeli-palesztin viszály rendezésében, a tanácskozás ingatag lábakon áll.
Az elemzők nem fűznek vérmes reményeket a Washingtonban, majd Annapolisban folytatandó tárgyalásokhoz. Ennek egyik fő okaként azt említik, hogy a házigazda, George Bush amerikai elnök, továbbá Ehud Olmert izraeli kormányfő és Mahmúd Abbász palesztin elnök mögött sincs biztos hátország hazájában. A szakértők ugyanakkor előzetesen is egyértelmű eredménynek könyvelik el, hogy Szaúd-Arábia és Szíria elfogadta a meghívást a konferenciára.
Bush egyértelművé tette az egynapos tanácskozás célját, amikor a hétvégén Washingtonba érkezett izraeli és palesztin vezetőt üdvözölve közölte: a konferencia azt a nemzetközi támogatást tükrözi, hogy Izrael és a palesztinok kezdjenek tárgyalásokat a palesztin állam létrehozásáról és a két nép közötti béke megteremtéséről.
Bernard Lewis, a Princeton Egyetem Közel-Kelet-szakértője a The Wall Street Journal hétfői számában viszont leszögezte: amennyiben Izrael léte az alapkérdés, akkor a tanácskozás kudarcra van ítélve. A fő kérdés pedig nyilvánvalóan ez marad egészen addig, amíg az arab államok meg nem másítják vagy el nem érik céljukat, Izrael megsemmisítését. Egyik lehetőség bekövetkezése sem valószínű. Lewis szerint egyes arab körökben érzékelhető némi kedvező változás Izrael létének elfogadását illetően, ezek a vélemények azonban csak lopva hangozhatnak el és nincs számottevő hatásuk.
A The New York Times elemzője szerint az együttműködés reményével összehívott, ám kevés eredményt ígérő konferencia alapja az: az egymást tisztelő Olmert és Abbász olyan megállapodást tudna kötni, amely minden korábbi egyezménynél messzebb megy. A gond azonban az, hogy mindkét oldalon nagyon csekély a bizalom a végrehajthatóság vonatkozásában. David Makovsky, a washingtoni Közel-Kelet Intézet szakértője úgy látja: soha nem volt a mostaninál nagyobb fokú kételkedés a másik oldal békeszándékait illetően. Izrael és a palesztinok nem bíznak egymásban, abban, hogy a másik oldal képes végrehajtani egy békeegyezményt.
A The Washington Post „ingatag lábakon álló” tanácskozásról beszél, kiemelve, hogy az USA szövetségesének számító Szaúd-Arábia közölte: sem Abbász kormányának támogatásával, sem az Izrael felé való nyitással nem hajlandó az új amerikai békeközvetítés mögé állni. A szaúdi küldöttséget vezető Szaúd al-Fejszál külügyminiszter csak pénteken jelentette be részvételét, előre kikötve, hogy nem fog szót váltani vagy kezet fogni Izrael delegáltjaival. A lap azt is megjegyzi: Egyiptom, amely ugyan békemegállapodást kötött Izraellel és jelezte részvételét, különösen negatív szerepet játszott a közelmúltban, lehetővé téve a Hamász radikális mozgalomnak nagy mennyiségű fegyver Gázába csempészését.
A hétfői The Washington Times szerint nincs elcsüggesztőbb feladat annál, mint amelynek teljesítését a Bush-kormány kitűzte, haladást elérni a közel-keleti viszály rendezésében. Az újság emlékeztet: Bush 2002. június 24-i állásfoglalása óta az a hivatalos washingtoni politika, hogy meg kell teremteni a stabil, békés Palesztinát. Bush ennek elérését eredetileg 2005-re remélte, most 2009-es dátumot jelölt ki. Bush 2002-es bejelentése óta annyiban változott a helyzet, hogy a viszály két erőteljes, megosztó személyisége, Jasszer Arafat, a palesztin hatóság elnöke és Ariel Saron izraeli miniszterelnök távozott a politikából, s helyükre két sokkal gyengébb vezető került – írta szerkesztőségi cikkében a The Washington Times.
