Kálmán László
A Gój Motorosok elnevezésről
1. Bevezetés
A Gój Motorosok tudtommal egy bejegyzett szervezet elnevezése, ezért nagy kezdőbetűkkel is írhatnám, de mivel én a továbbiakban nem a szervezettel, hanem az elnevezéssel és értelmezésével fogok foglalkozni, nem fogom ezt az írásmódot alkalmazni. Az alábbiakban először röviden azokat a nyelvi eszközöket tekintem át, amelyek ennek a kifejezésnek az alkotóelemeiként fontos szerepet játszanak a szerkezet értelmezésében. Itt még nem fogom konkrétan a gój motorosok kifejezést elemezni, csak az ehhez szükséges nyelvészeti meggondolásokat sorolom fel. Ezek után fejtem ki, hogy a gój motorosok kifejezésnek ezekből a jellegzetességeiből milyen következtetések adódnak a kifejezés értelmezésére vonatkozóan. Azért választom szét ezt a két lépést, mert fontosnak tartom, hogy a következtetéseimet a nyelv szokásos használatára alapozom, tehát a következtetések nem az én szubjektív megítélésemből adódnak, hanem a magyar nyelv objektív tényeinek szükségszerű következményei.
2. A gój motorosok kifejezés nyelvi sajátosságai
2.1. Az osztályok metszetére utaló jelzős szerkezet
A gój motorosok olyan jelzős szerkezet, amely osztályt jelölő melléknévből és osztályt jelölő névszóból áll, és a két osztály (a „gójok” és a „motorosok”) metszetére utal, ezért a hozzá hasonló jelzős szerkezetek jelentéstani tulajdonságait vizsgálom. Az ilyen szerkezetek jelentése mindig a két tag erős tartalmi kapcsolatán alapul. Maga a kapcsolat a használati helyzettől függően különböző jellegű lehet.
Tekintsük a következő példákat:
a) A vízbe mutatott, ahol egy kék hal úszott.
b) A kék halakat nem szokták mélyhűtőbe tenni.
Az a) mondat valószínű használati helyzetében a halnak esetleges tulajdonsága, hogy a beszélő kékes színűnek látta, itt tehát a tartalmi kapocs csak annyi, hogy a halak fizikai tárgyak, és minden fizikai tárgynak jellemző dimenziója a színe. A b) mondat azonban (a valószínű használati helyzetében) a halak egy természetes alosztályaként utal a „kék halakra” (valóban, a tengeri halak egy csoportját, amelybe például a tonhal is tartozik, így nevezik). Itt tehát a kapocs az, hogy a fizikai tárgyakon belül a halak osztályozásának van egy olyan dimenziója, amely a színükön (vagy azon is) alapul.
Egy szervezet elkeresztelése nagyon sajátos, különleges használati helyzetet képvisel, amelynek megítéléséhez az elnevezési aktus pontos körülményeit nem kell közelebbről ismerni, egyrészt mert társadalmilag jól szabályozott, újra és újra előforduló aktusról van szó, másrészt pedig azért, mert azok, akik később a szervezet nevével találkoznak, szinte biztosan nem ismerik ezeket a pontos körülményeket. Ezért nem kell vizsgálnunk, hogy közelebbről milyen helyzetben történt meg a névadás aktusa. Egy szervezet elnevezésekor tehát az ilyen jelzős szerkezet használata az elnevezés körülményeitől függetlenül mindig azt jelenti, hogy a szervezet létrehozói úgy tekintik, hogy a névszóval jelölt halmaz természetes, bizonyos érdekben vagy érdeklődésben közös csoportját határozza meg a jelző. Ha például a tudomásunkra jut, hogy egy szervezetet a mozgássérült bélyeggyűjtők névre keresztelnek, akkor adottnak vesszük, hogy a bélyeggyűjtők között a mozgássérültek valamilyen természetes, önálló csoportot alkotnak egy bizonyos érdek vagy érdeklődés miatt. Ez persze elképzelhető, ha például a bélyeggyűjtők között a mozgássérültek valamilyen különleges elbánásra tartanak igényt (például könnyen megközelíthető klubhelyiség), vagy ha hasonló bélyegek iránt érdeklődnek (például mozgássérültekkel kapcsolatos bélyegek iránt). Mindkét esetben szükséges, hogy a bélyeggyűjtésnek természetes velejárója legyen ez az érdek (tehát feltételezni kell hozzá, hogy a klubhelyiség használata, a bélyegek tartalma stb. szorosan kapcsolódnak a bélyeggyűjtés tevékenységéhez).
2.2. A komplementer csoportjelölők
A gój melléknév úgy utal emberek egy osztályra, azon keresztül azonosítja, hogy egy természetes osztályba (a zsidók osztályába, akárhogy is értsük itt a zsidó szót) nem beletartozók képezik, tehát a zsidók osztályának kiegészítő, komplementer osztályát jelöli.
Az emberi nyelvekben nagyon kevés esetben szokott rögzített („lexikalizált”) neve lenni egy természetes osztály kiegészítő osztályának. Legfeljebb szaknyelvi használatban szokásos például a gabonán kívül minden más élelmiszer-alapanyagnak közös nevet adni (pl. nem gabona). Ezért általában ilyen komplementer osztályjelölőket inkább csak szaknyelvekben találunk (pl. a kémiában – nem fémes elemek -, vagy a matematikában – nem-negatív számok), vagy tréfás névadásokban (pl. az angol zenekar nevében: 4 Non Blondes, „A négy nem szőke”).
És még egy jelentéskörben fordul elő gyakran a komplementer halmazok elnevezése: egyes társadalmi, főleg etnikai csoportok szóhasználatában létezik lexikalizált összefoglaló név a csoporton kívüliekre. Ilyen például a latin ethnicus és barbarus, az angol Gentile „nem zsidó”, a (ma már csak történelmi kontextusban használatos) pogány, a sok magyar nyelvváltozatban létező gyüttment „település nem tősgyökeres lakója”, a lovári biboldo „nem megkeresztelt” vagy a számtalan nyelvben létező, „külföldi” jelentésű szavak.
A legtöbb ilyen komplementer osztályjelölő (köztük például a gój vagy a pogány is) semmilyen más közös vonást nem feltételez a jelölt csoport tagjairól, mint hogy nem tartoznak bele egy bizonyos osztályba (például a biboldo pusztán annyit jelent, hogy „nincs megkeresztelve”). Egy csoportjuk azonban olyan osztályt jelöl, amelynek a tagjai a komplementaritáson kívül bizonyos más tulajdonságokban is közösek. Például a „bevándorló” és a hasonló jelentésű szavak (mint amilyen a gyüttment is) nem akármilyen, a csoporttól eltérő eredetű személyekre vonatkoznak, hanem azt is kifejezik, hogy ezek ugyanakkor az illető csoport környezetében, településén, országában stb. élnek, és ebben a vonásukban közösek.
2.3. Népnevek és használóik
Így a gój szó, még ha elfogadjuk is, hogy része a magyar köznyelvnek,1 jellegzetesen zsidó identitástudatú magyarok által használt kifejezés, amellyel a nem zsidókat jelölik. Ebben eltér tehát az angol Gentile szótól, amelyet az angol anyanyelvűek – akár zsidónak tekintik magukat, akár nem – használnak hasonló jelentésben.
Természetesen mindenféle kifejezés használati értékének, ezen belül konnotációinak (a hozzá kapcsolódó képzettársításoknak) fontos összetevője, hogy az illető kifejezés mely társadalmi csoport szóhasználatára jellemző. A társadalmi csoportok elnevezéseinek esetében azonban ez különösen nagy jelentőséggel bír. Például az etnikumok esetében meg szoktuk különböztetni a belső népnevet a különböző külső népnevektől, vagyis azoktól, amelyekkel más, szomszédos népek illetik őket. (Így például a manysi a magyar nyelv közeli rokonát beszélő közösség belső elnevezése; oroszul voguloknak hívják őket.)
A külső csoportneveket sokszor rosszallónak, pejoratívnak érzik a jelölt csoporthoz tartozók tagjai. (Így van ez a vogul külső népnévvel is, a manysik általában pejoratívnak érzik.) Ennek a jelenségnek az a lélektani alapja, hogy ha a másik csoportot (akár megalapozottan, akár megalapozatlanul átalánosítva) ellenségesnek, kirekesztőnek érezzük, akkor automatikusan úgy érezzük, hogy az a kifejezés, amellyel ők a mi csoportunkra utalnak, szintén ezekkel az indulatokkal vannak telítve.2 Például az oroszok jelentős részének egyáltalán semmilyen véleménye nincs a manysikról, de természetesen ők is voguloknak hívják a manysikat. A manysik viszont a környezetükben élő, és általuk gyakran ellenségesnek, kirekesztőnek érzékelt oroszok szóhasználata alapján mindenkitől lenézőnek, kirekesztőnek, sértőnek érzik a vogul elnevezést.
3. A gój motorosok elnevezésben foglalt tartalmak
3.1. A jelzős szerkezet következményei
Mindabból, amit a jelzős szerkezetek használatával kapcsolatban kifejtettem, az következik, hogy a gój motorosok kifejezés használói feltételezik, hogy a motorosok között a nem zsidó identitástudatúak valamilyen közös érdekkel vagy érdeklődéssel rendelkeznek, méghozzá olyannal, amely szorosan összefügg a motorozással. Olyan kapcsolatra kell gondolnunk, amely a motorozást általában, illetve a motorozás valamilyen speciális fajtáját és a zsidó identitás hiányát összekapcsolja. Lehetne például szó arról, hogy a szervezet tagjai csak szombaton motoroznak (amikor ugyanis zsidó ember, ha vallásos, nem motorozhat), de erre semmilyen külső jel nem utal. Minden más lehetőség igen baljósnak tűnik, utalhat például az elnevezés (a szervezet tagjai szerint) zsidók által nem kedvelt eseményekben való motoros részvételre. Mivel zsidó identitású honfitársaink a magyar társadalom minden típusú eseményében részt vesznek, csak kifejezetten zsidók ellen irányuló cselekményekre tudunk gondolni, esetleg olyanra, amelyben a szervezet alapítói szerint zsidók nem szoktak részt venni (ez esetben az alapítók erősen előítéletes gondolkodására utal a név).
3.2. A komplementer jelölés következményei
Az a tény, hogy a szervezet komplementer osztályjelölő jelzőt választott, eleve a kirekesztés szándékára utal (még akkor is, ha a szervezet működési szabályaiban nincs utalás a zsidók kirekesztésére; az valószínűleg jogsértő is lenne). Ebből a tényből azt a világos tartalmat vehetjük ki, hogy a magyar jogrendszerben jogsértőnek számító identitás alapján való kirekesztésre utalnak ilyen jogilag nem szankcionálható formában.
3.3. A külső elnevezés használatának következményei
Bár a gój nem kifejezetten népnév, hiszen egy osztály kiegészítő osztályát jelöli, a külső elnevezésről mondottak nyilvánvalóan rá is vonatkoznak. A nem zsidó identitásúak számára rosszallónak, pejoratívnak, kirekesztőnek hangzik, annak ellenére, hogy a zsidók szóhasználatában (legalábbis azokéban, akik nem előítéletesek, kirekesztő hajlamúak) önmagában semmilyen rosszalló nincs benne.3
Nagyon különleges eset, ha egy csoport magára külső elnevezéssel utal. Ennek a használatnak a szokatlansága (mint általában a nyelvben a szokatlan használat) automatikusan kiváltja az értelmezés szükségességét, a furcsaság valamilyen feloldását.4 A gój motorosok kifejezés esetében úgy oldható fel a furcsaság, ha egyfajta gesztusnak tekintjük a gój szó használatát. A legenyhébb gesztus, amit feltételezhetünk, az „ahogy ők neveznek minket” pótlólagos közlés „beleértése” a kifejezésbe (nagyjából úgy, mintha ez lenne az elnevezésük: motorosok, akik gójok – ahogy ők neveznek minket). Ez tehát legalábbis igen erős elhatárolódással, az „ők” és a „mi” radikális szembeállításával jár. Ráadásul fontos a közlés burkolt (implicit) volta: mintegy tudattalanul, a furcsaság feloldásának kényszerétől vezetve jutunk el ehhez a tartalomhoz. Azért fontos ez, mert a tartalmak implicit átadása minden manipuláció alapvető eszköze. Ebben az esetben is megállapíthatjuk, hogy a furcsaság feloldására automatikusan végbemenő gondolati folyamat kikényszerítése manipulatív, mert észrevétlenül közvetíti azt a gondolatot, hogy a zsidók kirekesztik a nem zsidókat.
4. Összefoglalás
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a gój motorosok kifejezés önmagában, a nyelvhasználat és a magyar nyelv természetéből kifolyólag tartalmazza a következő tartalmi mozzanatokat:
1) olyan cselekményekben való részvétel, amelyekben (a szervezet alapítói szerint) zsidók nem vesznek részt (ez a szombati motorozáson kívül bizonyosan a zsidókkal szembeni előítéletet fejez ki);
2) jogilag nem szankcionálható formában való utalás az identitás alapján történő kirekesztésre;
3) annak implicit közlése, hogy a szervezet élesen el kívánja magát határolni a zsidó identitástudatúak közösségétől, és az az észrevétlenül maradó, manipulatív állítás, hogy a zsidók kirekesztik a nem zsidókat.
Ha egyetlen (szervezet elnevezésére persze alkalmatlan) kifejezésben próbálnánk meg ezeket összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy a szervezet akár ezt a nevet is választhatta volna: olyan motorosok egyesülete, akik zsidómentes motoros eseményeket szerveznek, és gójok (ahogy ők neveznek minket, lenézően), és nem vállalnak semmilyen közösséget a zsidókkal, ezért tudatosan elkülönítik magukat tőlük.
1 Csak érdekességként jegyzem meg, hogy annak idején a Szivárvány Egyesület bejegyzését a bíróság többek között azért tagadta meg, mert a nevében szereplő meleg szót nem köznyelvinek, azaz nem közérthetőnek minősítették. Véleményem szerint a meleg szót a „homoszexuális” értelemben sokkal többen ismerik, mint a gój szót és jelentését.
2 Ugyanez a lélektani mechanizmus az oka annak is, hogy a sértőnek érzett elnevezést (ha az nem kifejezetten számukra idegen nyelven van) sokszor egymás között, egymásra, illetve magukra alkalmazzák a csoport tagjai, mindenféle rosszallás nélkül. Például az angol anyanyelvű amerikai négerek magukra szívesen mondják, hogy Nigger, amit pedig fehérektől nem tűrnek el. Mivel nem kifejezetten külső népnévről van szó (hiszen angolul van), a rosszalló konnotáció gyanúja a saját használatukban fel sem merül.
3 A gój szó a Bibliában eleinte „nép” (bármilyen nép), később „más (nem zsidó) nép” értelemben szerepel. A jiddis és az ivrit köznyelvben a „nem zsidó” jelentés természetes, semleges kifejezője (akárcsak az angolban a Gentile szó).
4 Ez a mechanizmus tehát minden furcsa kifejezés esetén automatikusan működésbe lép. Például ha azt halljuk, hogy három Lánchíd, kénytelenek vagyunk valamilyen ésszerű értelmezést keresni (pl. „három, a Lánchidat ábrázoló szobor” vagy „három Lánchíd márkájú termék”).
(A szerző nyelvész. Az írás a közelmúlt egyik peres eljárásához készült szakvélemény.)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 47. szám
