Domonkos István
Tisztelt Szerkesztőség!
Az ÉS november 16-ai számában Karsai László történész részleteibe menően foglalkozik a magyarországi zsidóüldözésekkel (A múltnak kútja). A bőséges anyagból engem – mint laikus túlélőt – most csak az a részlet érdekel, melyben Karsai – régi szokásához híven – ismét tagadja Koszorús ezredes, páncélos hadosztályparancsnok 1944. júliusi fellépésének jelentőségét abban a tekintetben, hogy az a budapesti zsidók deportálását is megakadályozta volna. Ha előkeresné az ÉS 1998. május 1-jei számát, olvashatná a néhai ezredes fiának, ifj. Koszorús Ferencnek a reflexióját az egy korábbi, március 6-i írására, láthatná, hogy most is tíz évvel előbbi tévutakon jár. Fentebb már jeleztem, Karsainak most megjelent két teljes oldalt elfoglaló írásával nem foglalkozom, de látom, hogy rögeszmésen ragaszkodik abbéli történeti felfogásához, hogy itt – éppúgy, mint régen – Horthy kormányzótól kezdve Csurkán, Kövér Lászlón, Salamon Konrádon át (ezek mind példák) Schmidt Máriáig elkenni próbálják a magyarországi „vészkorszakban” történtek jelentőségét.
Erősen érintett vagyok, 1942-45 között zsidó munkaszolgálatos voltam, családunkat megritkította nemcsak a náci zsidóüldözés, de nagy veszteség ért bennünket a Rákosi-diktatúra alatt. Már nyugdíjas voltam, mikor egy hívő evangélikus barátom felkért, hogy vegyek részt a szerveződő Bajcsy-Zsilinszky Baráti társaságban. Éppen arra hívták fel a figyelmemet, hogy szükség van egy ilyen igazán demokratikus és nemzeti mozgalomban zsidó tagokra is. Részt vettem a szervezésben még a nyolcvanas években, majd a kerekasztal tárgyalások idején a Társaságnak egyik vezető képviselője voltam. Magam is részt vettem Koszorús ezredes emléktáblájának felavatásán a Dohány utcai nagy zsinagógával szemben.
Rágalomnak látom Karsainak ama mondatát, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Társaság „emléktáblát avatott… mit sem törődve azzal, hogy ezt Koszorús a legkevésbé érdemelte meg. Nem kockáztatott semmit (…), nem a zsidókat jött védeni…” Az izraeli Tsvi Erez történész a következőket írta Koszorús ezredesről: „Ez volt az egyetlen eset, amikor egy, a tengelyhatalmakhoz tartozó ország katonai erőt alkalmazott zsidók deportálásának megakadályozása érdekében.” És bizony nagyon sokat kockáztatott, hiszen az ország német megszállás alatt állt.
Domonkos István
a Bajcsy-Zsilinszky Társaság régi tagja
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 47. szám
